A Szabadságpárt agya – Johann Gudenus portréja

„Soros óriási tőkehatalmával igyekezett mindenféle fordulatot finanszírozni Kelet-Európában, és megalapozott az a szóbeszéd, miszerint Soros György szerepet játszhatott abban, hogy az utóbbi években tömegesen érkeznek bevándorlók Európába. Soros olyan NGO-kat támogatott, amelyek felelősek abban, hogy tömegesen érkeznek bevándorlók Európába.” 

Ezek a mondatok nem egy magyar kormánypárti politikustól származnak, hanem a kisebbik osztrák kormánypárt, a Szabadságpárt (FPÖ)  parlamenti frakcióvezetőjétől, Johann Gudenustól származnak.

A szabadságpárti politikus április végi kijelentéseire még a Die Presse újságírója is csak annyit tudott mondani, hogy összeesküvés-elmélet. 

Gudenus szavai kivágták a biztosítékot a teljes osztrák médiában, valamint az osztrák ellenzékben is, de még a koalíciós partner Osztrák Néppárt (ÖVP) politikusai is elhatárolódtak az ominózus kijelentésektől. A 41 éves szabadságpárti politikusra, aki sokak szerint az alkancellár, FPÖ-elnök

a kijelentések kapcsán teljes össztűz zúdult. Az osztrák szociáldemokraták, a Zöldek és a NEOS párt azonnal antiszemitizmussal vádolta meg Gudenust, de elhatárolódott a kijelentéstől Sebastian Kurz osztrák kancellár is.

A Szabadságpártban csak Joschinak becézett politikus, aki egyben az osztrák-magyar barátságot ápoló parlamenti bizottság elnöke, arról is beszélt az interjúban, hogy a Fidesz „lenyűgöző győzelmének” másnapján rögtön gratuláló levelet írt Orbán Viktornak, akivel már találkozott is egyszer, amikor Orbán februárban Bécsben járt.

A holokausztot relativizáló apa árnyékából bújt elő

Johann Gudenus 1976-ban született, alsó-ausztriai nemesi családból származik. Apja John Gudenus katonatiszt, volt FPÖ-politikus, akit 2006-ban a holokausztot relativizáló kijelentései miatt jogerősen elítéltek.

John Gudenus egy 2005-ös interjújában azt vonta kétségbe, hogy a Harmadik Birodalom területén voltak gázkamrák. Úgy fogalmazott: „nem szabad tabukat felállítani, hanem tudományosan és fizikailag is ki kell vizsgálni” ezt a kérdéskört. A nagy felháborodást kiváltó kijelentést követően pontosított, és azt mondta, hogy „voltak gázkamrák, de nem a Harmadik Birodalom területén, hanem Lengyelországban. Az iskolai tankönyvekben is ez áll. Azt én sosem kérdőjeleztem meg, hogy voltak gázkamrák”.

Az ifjabb Gudenus élesen elhatárolódott apja kijelentéseitől, amikor úgy fogalmazott: „hosszú éveken át tanultunk az iskolában történelmet, a kedvenc tárgyam is a történelem volt, én magam történelemből érettségiztem, úgy hogy tudom, hogy mi történt, és nem relativizálom ezeket a szörnyű cselekményeket”. 1945. május 8-a neki is a náci uralom alóli felszabadulást, valamint a holokauszt és a világháború áldozataira való emlékezést jelent – tette hozzá. Majd azt is lenyilatkozta az ügy kapcsán, hogy „vannak olyan témák, amelyekben a szülők tanulni tudnak a gyerekeiktől – így az én apám is tanulhat tőlem.” 

Johann Gudenuss Heinz-Christian Strache pártelnök-alkancellár jobbján

Sobieski János, a példakép

Történelmi hasonlatokkal egyébként is előszeretettel él. Amikor a migrációról és a törökökről esik szó, sosem mulasztja el emlékeztetni aktuális hallgatóságát arra, hogy az Oszmán Birodalom már a 16. és 17. században is Bécs városát ostromolta, sőt még a Bécset 1683-ban a török ostrom alól felmentő Sobieski János lengyel királyra is szokott utalni beszédeiben.

Nem véletlen használ történelmi párhuzamot. Nyíltan ellene van ugyanis a törökök európai uniós csatlakozásának.

Egy interjúban arról beszélt, hogy „Törökország földrajzilag, vallásilag, kulturálisan és emberi jogilag is Európán kívül van, ezért a csatlakozásról szóló vita nem csak idejétmúlt, de rendkívül veszélyes is”. Azt is gyakran fejtegeti, hogy miközben Törökország népessége rohamosan nő, Európa demográfiai mélyrepülésben van, így szerinte a törökök beengedése Európába nem csak migrációs nyomást jelent Közép-Európa számára, hanem ezzel együtt egy modern kori török megszállást is. Ez azt is jelentené, hogy például a törökök és a kurdok között feszülő konfliktusok is megjelennének Európában. Ez egyrészt „veszélyeztetné az osztrák emberek biztonságát”, másrészt „az emberi jogok értékesebbek annál, mintsem hogy egy bazárban áruba bocsássuk őket” – érvel a török bevándorlás ellen már 2003-ban.

Véleménye tíz év alatt sem változott a bevándorlás kérdéséről, 2013-ban ugyanis a „bűnöző migránsok” kitoloncolását követelte az osztrák belügyminisztertől: „a menedékkérők 90 százaléka gazdasági menekült és illegálisan van nálunk. Kihasználják a menedékjog jótéteményeit azért, hogy nálunk szociális juttatásokhoz jussanak, és gyakran még bűncselekményeket is elkövetnek. Häuplnak [Bécs volt polgármestere] és a belügyminisztériumnak azon kellene dolgoznia, hogy a bűnöző menedékkérőket azonnal, a gazdasági bevándorlókat pedig tervszerűen visszaszállítsák a hazájukba”. 

(Wähleraustausch – választók kicserélése) is, mely fogalom Renaud Camus francia filozófustól származik. (Renaud Camus Mandinernek adott interjúját ezen a linken olvashatja.) Gudenus szerint a felcserélés praktikusan azt jelenti, hogy a menedékkérők hat év ausztriai tartózkodás után osztrák állampolgárságot igényelhetnek, amely szavazati joggal is jár, így a menedékkérők folyamatos beengedése a demográfiai trendeket figyelembe véve az osztrák szavazók folyamatos kicserélését jelenti, ami hosszú távon a szociáldemokratáknak és a zöldeknek kedvező tendencia. Gudenus szerint ezért sem véletlen, hogy a szocdemek, a zöldek és a különböző NGO-k is támogatják a „menekültipart”.

A felcserélés fogalmán kívül gyakran használja a „tervszerű átnépesítés” (systematischer Umvolkung) kifejezést is. Gudenus szándékosan provokálja az Umvolkung szóval a közbeszédet, a német nyelvterületen ugyanis az Umvolkung szó használatát rendre kerülni szokták a közéleti szereplők, hiszen a második világháborúban a nácik használták ezt a kifejezést a német megszállás alatt álló területek sokszor erőszakos germanizálására.

Vívás, Theresianum, Oroszország – Gudenus elitképzést kapott

Gudenus már iskolás korában tagja lett a Vandalia nevű jobboldali diákszervezetnek (a szervezetnek tagja volt Ausztria jelenlegi alkancellárja Heinz-Christian Strache is). A szervezet jobboldali fiataloknak nyújtott politizálási, valamint kikapcsolódási lehetőséget.

a ranglétrán való előmenetel egyik feltétele pedig a vívó párbajokon való részvétel volt. Érettségijét a Mária Terézia nevét viselő, eredetileg nemes származású ifjak nevelésére létrehozott (korábban: Theresianum), ma magániskolaként, elitgimnáziumként működő Theresianische Akademie intézményben szerezte meg. Jogi diplomáját a bécsi jogi karon szerezte. Ezen kívül a Bécsi Diplomata Akadémián szerzett nemzetközi tanulmányok diplomát, valamint a részt vett a moszkvai Lomonoszov Egyetem nyári egyetemén is, ahol oroszul is megtanult.

A Theresianische Akademie Bécsben

Az apja révén hamar kapcsolatba került a politikával, közéleti pályafutását a RFJ-ben (Ring Freiheitlicher Jugend) kezdte, ami az FPÖ káderképzőjének nevezett ifjúsági szervezet. Politikai pályája itt hamar felfelé ívelt, hiszen 1993-ben – ekkor még csak 17 éves – az alsó-ausztriai szervezet főtitkára lett, 2003-ban pedig már az egész országos szervezet vezetője volt. A bécsi egyetemi évek alatt már Bécsben is elkezdett politizálni. Először az FPÖ negyedik kerületi (Wieden) vezetője lett, majd 2005-ben a bécsi tartományi parlament és a városi képviselőtestület tagjává választották.

Képviselőként az ifjúsági, oktatási és sportügyi bizottságnak volt a tagja. A bizottság tagjaként

szigorította volna a koldulási tilalmat a városban, valamint bevezette volna a németül gyengén tudó diákok számára a kötelező német nyelvi előkészítő iskolát. 2010-ben a bécsi FPÖ elnöke, nem sokra rá pedig már Heinz-Christian Strache FPÖ-elnök helyettese lett. Strache ezekben az időkben mondta róla, hogy ő „a jobb keze” Bécsben. Strache egyébként már 16 éves korában felfigyelt rá, sőt segített is neki a bécsi karrierje elindításában.

Pályafutása során, főleg a nemzetközi színtéren radikális jobboldali erőkkel is kapcsolatba került. 2010-ben pedig még Magyarországon is járt az akkor még nemzeti radikális Jobbik egyik kampányrendezvényén, 2014 márciusában pedig választási megfigyelőként vett részt a krími népszavazáson. 2014 végén olyan oroszországi konferenciára volt hivatalos, ahova a görög neonáci párt, az Arany Hajnal vagy a német nacionalista párt, a Német Nemzeti Demokrata Párt is meg volt hívva. Először úgy nézett ki, hogy ő is részt vesz a konferencián, azonban végül visszamondta a részvételt.

Neve lehetséges miniszterként a 2017-es osztrák parlamenti választásokat követően az ÖVP és az FPÖ közötti koalíciós tárgyalások során is felmerült, azonban Alexander Van der Bellen osztrák államfő előre jelezte, hogy

Nagy kérdés, mit tartogat még a 42 éves frakcióvezető politikai pályafutása. Eddigi karcos megfogalmazásai azonban korlátok közé szoríthatják karrierjét, ugyanis nem csak az osztrák baloldali pártok utasítják el személyét, de még a Néppárt bizonyos tagja sem szimpatizálnak vele. Gudenusnak így sokkal inkább „a párt öklének”, „megmondóemberének” szerepe juthat a jövőben.