Az oxfordi professzor és Terike néni
Ha meg akarjuk védeni a liberális demokráciát, olyan nyelven kell beszélnünk, amelyet az emberek értenek.
Richard A. Epstein szerint a modern, haladó, szociáldemokrata elemekkel kiegészült alkotmányos liberalizmus válságba került. A NYU School of Law jogászprofesszora úgy látja, hogy az efféle alkotmányos berendezkedés csak a bajt hordozza magában. Egyrészt olyan gazdasági feltételeket teremt, amelyek hosszabb távon nem fenntarthatók, másrészt a politikai polarizáció is elkerülhetetlenné válik.
A bástyák ledőlnek
Epstein tanulmánya arra világít rá, hogy a liberális alkotmányosság védőbástyái nehéz időket élnek meg, falai omladoznak. Példaként az Európai Uniót említi. Szerinte a közösségen belül eddig még nem tapasztalt instabilitás uralkodott el. Pénzügyi válságok tépázzák a tagországok gazdaságait (lásd pl. Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország), vagy épp olyan politikai és intézményi folyamatok zajlanak le, mint a BREXIT. A tengerentúlon se jobb a helyzet Epstein szerint, mivel a progresszív és a konzervatív irányok között szinte állandóvá váltak a politikai harcok. A professzor szerint Fukuyama kijelentése – miszerint eljött a történelem vége, mivel a liberális demokráciának nincs komoly ideológiai kihívója – megdőlni látszik, mivel új politikai irányzatok kerülnek előtérbe.
A szerző arra is kitér, hogy miért küzdenek nehézségekkel a liberális alkotmányosságra berendezkedett országok. A legfőbb ok szerinte az, hogy manapság a liberális alkotmányosságnak nincs sok köze a klasszikus értelemben vett liberális alkotmányokhoz. Azt tapasztalhatjuk, hogy az efféle alkotmányok széles spektrumú pozitív kötelezettségeket rónak a kormányzatokra, mint például a lakhatáshoz való jog, tanuláshoz való jog, megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog biztosítása. A legtöbb ország azonban gazdasági állapota miatt nem képes ezek megfelelő működtetését garantálni, úgyhogy inkább csak a törekvés látható a fent megnevezett jogok biztosítására. Ez frusztrációt szül a törvényhozó és végrehajtó ágban, ami aztán tovább gyűrűzik a gazdasági és szociális szektorokba is.
Az értékek meghatározása elmaradt
Epstein úgy látja, hogy a liberális alkotmányosságra berendezkedett országok elmulasztották definiálni az általuk védendő speciális alapvető jogokat, értékeket. Olyan vágyálmokat kergetnek, amelyek megvalósítása szinte lehetetlen. A szociális demokráciához kapcsolódó jogok biztosításához való túlzott ragaszkodás felemészti az egész liberális alkotmányi formát, s ez több kárt okoz, mint használ. A jogokon túl az értékek definíciója és megőrzése is elmaradt, a változó időkben nem tudták megőrizni a klasszikus liberális gyökereket. A tanulmány írója kifejti, hogy szerinte bármelyik szabad közösség alapvető építőkockája az egyéni autonómia, a magántulajdon és a szabadság. Ezek az értékek Epstein véleménye szerint napjainkban eltűnőben vannak, ezért a rule of law helyreállítása, az erős kormányzatiság és a hiteles politikai fellépés visszaállítása mellett érvel.
Záró gondolatok
A cikk összegzésének soraiból az olvasható ki, hogy a professzor azt tanácsolja a liberális irány képviselőinek, hogy találjanak vissza eredeti értékeikhez és politikai céljaikhoz. Rugaszkodjanak el az irreális elképzeléseiktől, s inkább fogalmazzák újra társadalmi és politikai agendájukat. Kritikaként jegyzi meg azt is, hogy a szociáldemokráciákhoz tapadó jogok felesleges üldözése helyett inkább a klasszikus liberális hagyományokhoz nyúljanak vissza, és abból merítsenek ötleteket. Ha erre nem lesznek képesek, akkor a düledező bástyák végleg leomlanak és a fenntarthatatlanságuk miatt végleg eltűnnek.