Epstein tanulmánya arra világít rá, hogy a liberális alkotmányosság védőbástyái nehéz időket élnek meg, falai omladoznak. Példaként az Európai Uniót említi. Szerinte a közösségen belül eddig még nem tapasztalt instabilitás uralkodott el. Pénzügyi válságok tépázzák a tagországok gazdaságait (lásd pl. Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország), vagy épp olyan politikai és intézményi folyamatok zajlanak le, mint a BREXIT. A tengerentúlon se jobb a helyzet Epstein szerint, mivel a progresszív és a konzervatív irányok között szinte állandóvá váltak a politikai harcok. A professzor szerint Fukuyama kijelentése – miszerint eljött a történelem vége, mivel a liberális demokráciának nincs komoly ideológiai kihívója – megdőlni látszik, mivel új politikai irányzatok kerülnek előtérbe.
A szerző arra is kitér, hogy miért küzdenek nehézségekkel a liberális alkotmányosságra berendezkedett országok. A legfőbb ok szerinte az, hogy manapság a liberális alkotmányosságnak nincs sok köze a klasszikus értelemben vett liberális alkotmányokhoz. Azt tapasztalhatjuk, hogy az efféle alkotmányok széles spektrumú pozitív kötelezettségeket rónak a kormányzatokra, mint például a lakhatáshoz való jog, tanuláshoz való jog, megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog biztosítása. A legtöbb ország azonban gazdasági állapota miatt nem képes ezek megfelelő működtetését garantálni, úgyhogy inkább csak a törekvés látható a fent megnevezett jogok biztosítására. Ez frusztrációt szül a törvényhozó és végrehajtó ágban, ami aztán tovább gyűrűzik a gazdasági és szociális szektorokba is.
Az értékek meghatározása elmaradt