Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Több mint százezer menekült térhetett vissza otthonába a tavasszal visszafoglalt Kelet-Gútába.
Több mint százezer menekült települt vissza a szíriai főváros, Damaszkusz melletti Kelet-Gúta térségbe, mióta a kormányerők áprilisban visszafoglalták a területet a lázadó fegyveresektől – közölte Oroszország szíriai menekültügyi központjának a szóvivője.
A TASZSZ orosz hírügynökségnek nyilatkozó kelet-gútai lakos, Mohamed elmondta: Törökország fővárosából, Ankarából települt haza, ahova Libanonon keresztül menekült. „Boldog vagyok, hogy visszatértem, és hogy a béke újra beköszöntött a hazámban” – mondta.
Az orosz hírügynökség megjegyezte, hogy az orosz védelmi tárca alá tartozó, a múlt héten létrehozott menekültügyi központ feladatai közé egyebek mellett a humanitárius segélyezés, a közszolgáltatások helyreállítása, valamint az infrastruktúra újjáépítésével kapcsolatos teendők tartoznak.
Orosz közlések szerint az utóbbi hónapokban egyre több ember tért vissza a korábban felkelők uralta területekre. Az északnyugat-szíriai Latakia tartományban működő, a harcoló felek békéltetésére létrehozott orosz koordinációs központ már június elején arról számolt be, hogy több mint 67 ezer ember költözött vissza Kelet-Gútába menekülttáborokból.
Az al-Vatan szíriai napilap ugyancsak június elején közölte, hogy több mint nyolcezer, korábban a szíriai kormány ellen fegyveres harcot folytató felkelő csatlakozott a hadsereghez májusban. A lap szerint olyan ellenzékiek szolgálnak immáron a kormányerők soraiban, akik letették a fegyvert és kegyelemben részesültek.
Az al-Vatan megjegyezte azt is, hogy mintegy 1200 kelet-gútai fiatal állt be a katonaságba. A térség az utóbbi fél évben többször is a nemzetközi sajtó figyelmébe került. Egyrészt a kormányerők 5 évig tartó ostroma miatt kialakult humanitárius válság miatt, másrészt a térségbeli Dúma városát április 8-án ért, feltételezett vegyi fegyveres támadás miatt.
A Bassár el-Aszadhoz hű fegyveres erők a szinte biztos győzelem fényében általában úgynevezett helyi megbékélési megállapodásokat kötnek a nem Damaszkusz ellenőrizte területek lakosságával, illetve azok illetékeseivel. A hatóságok felajánlják a fegyverletételt elutasító lázadóknak, hogy elszállítják őket más területekre, míg a maradni kívánó felkelőknek és civileknek át kell esniük a kormányerők átvilágításán.
(MTI)