Linkadó, mémtilalom, cenzúra: tényleg ezt tenné az EU az internettel?

Csütörtökön egy igen aktuális témában döntöttek az Európai Parlament strasbourgi ülésén: meglepő módon a plenáris szerv nem adott mandátumot jogi bizottságának (JURI) arra, hogy intézményközi tárgyalásokat kezdjen a Tanáccsal illetve a Bizottsággal az új európai uniós szerzői jogi törvényjavaslattal kapcsolatban. A mandátumról még június 20-án maga a JURI-bizottság is szavazott, azonban a képviselők fellázadtak: a szakbizottsági álláspont ellen több mint tíz százalékuk emelt szót, ezért pedig az uniós eljárásrend szerint szavazásra kellett bocsátani a vitás kérdést. 

Jól látható tehát, hogy hogy ügy átível a pártcsoportok közötti ideológiai különbségeken is: az Európai Parlament összes pártcsoportjából akadtak ellenzői és támogatói is a tárgyalási mandátum megadásának. Végül szűken, de a nemek győzedelmeskedtek 318-278 arányban, 31 tartózkodás mellett. A száraz szavazási adatok azonban nagy megosztottságról és vitáról árulkodnak az Európai Parlament tagjai között.

Nem csoda, hiszen kényes kérdésről van szó – az unió ezúttal ugyanis egy olyan szerzői jogi reformot tűzött zászlajára, mely alapjaiban megváltoztatná (és kritikusai szerint meg is semmisítené) azt az internetet, amelyet ma is ismerünk. Cenzúra, linkadó, és mémtilalom – ez csak pár rémisztő szólam azon aggodalmak közül, melyek a szabályozással kapcsolatban megfogalmazódnak. Utána jártunk, hol nyúlna bele a szerzői jogi törvénybe az Európai Unió, és hogyan érintheti ez az Ön életét.

Tényleg mindenki jól jár?

Az internet nagyon szabad hely –az információ áramlása végtelen, másodpercek alatt pedig cikkek, hírek, filmek, videók, képek, hanganyagok és egyéb, potenciálisan jogvédett tartalmak millióit érhetjük el. Evidenciának vesszük, hogy tartalmakat bármikor fel- és letölthetünk, normálisnak tartjuk, ha a letöltött tartalomból egy mémet készítünk, vagy épp egy cikket osztunk meg Facebook-idővonalunkon. Régóta így működik már a világháló:

– a felhasználó ingyenesen fér hozzá a tartalomhoz, önkéntesen terjeszti azt, így a jogtulajdonos is örülhet, hiszen elérésével jó esetben bevétele is növekszik, gondolhatnánk. 

A képlet azonban nem annyira egyszerű: az olyan közösségi hálózatok, mint a Facebook, avagy az olyan hírkereső oldalak, mint a Google News régóta csípik a jogtulajdonosok szemét, akik már évek óta lobbiznak az uniónál, hogy valamit kezdjen a legutóbb 2001-ben változtatott szerzői jogi törvényével. A leghangosabb lobbisták közé az online hírpiac terjedésével a lábuk alól a talajt folyamatosan elvesztő printlapok, illetve a nagy hírügynökségek, mint  például az AFP tartoznak. Ők azzal érvelnek, hogy „olyan, nagyon nyereséges cégek, mint a Facebook és a Google hírszolgáltatást kínálnak a felhasználóknak a hírügynökségektől, de nem kínálnak tisztességes juttatásokat cserébe”.

Vagyis a probléma a következő: például a Google News képekkel együtt is rendszeresen közzéteszi az AFP-től kapott híreket, melyből maga a hírügynökség vajmi keveset profitál, miután a felhasználók a keresőóriás felületén fogják végigböngészni az AFP tulajdonában álló tartalmakat. Tehát az új törvény mellett lobbizók röviden el kívánják lehetetleníteni a tartalmaikhoz való ingyenes hozzáférést nem saját felületein keresztül.

A jogtulajdonosok sirámait pedig úgy tűnik, az Unió is meghallgatta: először az Európai Bizottság javasolta a szerzői jogi törvény megváltoztatását, majd a munka az Európai Parlament jogi bizottságában folytatódott egy német néppárti képviselő, Axel Voss felügyelete alatt. Az idők során pedig egy igen keményvonalas, sokak szerint pedig teljesen átgondolatlan és működésképtelen javaslattal álltak elő – ezzel vágtak volna bele a másik döntéshozó szervvel, a Tanáccsal, illetve az indítványozó Bizottsággal való intézményközi munkába, és pont ez volt az, amit most a plenáris ülésen leszavaztak a képviselők.

A felhasználó senkit sem érdekel

A megosztottság okát a törvényjavaslat 11-ik, illetve 13-ik cikkelyeiben érhetjük tetten a legkönnyebben. A 13-as cikkelyben például az áll, minden weboldalnak, amely felhasználói számára lehetővé teszi képek, hanganyagok, videók, szövegek, kódok, vagy más, esetlegesen szerzői jogvédett anyagok feltöltését nyilvános felhasználásra (értsd: szinte az összes mai weblap), saját költségükön automatikus szűrőket kéne bevezetniük, melyek kiszagolják, majd letiltják a felhasználók általi lelopott, majd újra feltöltött anyagokat.

Még az olyan óriásoknak, mint a Google-hoz tartozó YouTube-nak is nagy feladat egy ilyen újítás fenntartása – a mindenki által gyűlölt Content ID névre keresztelt rendszerre 2016-ban 60 millió dollárt költöttek, és még így sem tudta teljesen kiszűrni a jogvédett tartalmakat (a felhasználóknak okozott frusztrációról nem is beszélve, mikor a rendszer például videók ártatlan háttérzenéit némítja le). Az unió most pont egy ilyen rendszert szeretne kiterjeszteni az internet minden pontjára: a kommentekre, a tweetekre, az Instagramra feltöltött fotókra, újságcikkekre adott reakciókra, sőt, még a társkeresős profilokra is.

A legbecsületesebb netezők itt fel is kiálthatnának: lopni bűn, és az interneten sem szép dolog, szóval nagyon is helyes a tartalomszűrés. De természetesen akadnak további gondok is a 13-as cikkellyel, például az, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a felhasználók érdekeit: ha egy szűrőprogram tévesen cenzúráz ki egy felhasználói tartalmat (és erre nem is egy precedens volt már), a felhasználónak nem igazán van kihez fordulnia. Esetleg megkérheti a céget, hogy oldja fel a tiltást, vagy ha ezt nem teszi meg, akkor be is perelheti azt.

És itt el is érkezünk a következő nagy problémához: a techcégek minden kétséget kizáróan inkább tévedésből kicenzúráznak egy nem jogvédett tartalmat, minthogy a felhasználók oldalára álljanak, ha saját jogi felelősségük felvetődne. Tehát ha valaki rosszul járhat a javaslattal, az egyedül a felhasználói réteg lehet: a cégeknek érthető módon a tiltás lesz a kényelmesebb opció a jogtulajdonosokkal való folytonos pereskedés helyett.

Új frontot nyitottak a mémgyárosok

Arra, hogy mindez hogy működik a gyakorlatban, már láthattunk példát az Egyesült Államokban is, csak éppen az ottani cégek önkéntes alapon kezdték bevezetni a szűrőket: mint a YouTube példája is mutatta, nem lett nagy siker. Most éppen erre készül az Európai Unió is, csak éppen minden egyes Európában is működő cégre rákényszerítve a szabályozást, melyek természetesen gyorsan fellázadtak az ötlet ellen.

A Reddit is hamar felszólalt a szabályozás ellen, mondván hogy az a legnépszerűbb weboldalak létét sodorja veszélybe: „A törvénykezés nem vesz figyelembe olyan praktikus kérdéseket sem, miszerint honnan is tudhatnák a cégek, mi számít a szerzői jogok megsértésének...ez gyakorlatilag a legnépszerűbb, felhasználók által alakított tartalomszolgáltató platformok megszűnéséhez vezetne Európában – írja közleményében a vállalat . – Mivel nem tudjuk, mi is lehet jogsértő, kénytelenek leszünk minden, potenciálisan legális tartalmat is ellenőrizni és eltávolítani, ha úgy gondoljuk, a cégnek felelőssége lenne abban.”

Nem ők voltak az egyetlen felszólalók: a Wikipédiát is üzemeltető Wikimédia Alapítvány a szűrőprogramok magas költségei miatt aggódik – ők úgy vélik, ez a kis startupokkal szemben még inkább a szűrőket már alkalmazó (és alkalmazásukhoz elegendő pénzzel rendelkező) techóriásokat hozza helyzetbe.

A leghangosabb ellenzők azonban pont az internetes mémgyárosok voltak. Nem csoda: a mémek alapját a legtöbb esetben lelopott stockfotók, GIF-ek, és sorozatokból és filmekből kivágott képernyőképek jelentik – vagyis

Habár az uniós javaslat ennél kissé szofisztikáltabb, az egész szerzői jogi hercehurcát még csak nem is az újságírók vagy az Unió, hanem a mémerek tudták a legjobban tematizálni. „Meme ban", vagyis „mémtilalom” címszó alatt villámgyorsan kezdtek terjedni az EU-t több ponton a Szovjetunióhoz hasonlító mémek, de a mémiparosok azt is kitalálták, hogy kerüljék meg az abszurd szabályozást: úgy gondolják, az uniós jog nem tud mit csinálni az eredetiekről másolt, de immár kézzel rajzolt mémekkel. Annak is megtalálták a módját, hogyan „tiltsák le” magát az EU-s zászlót: jogvédett tartalmakat pakoltak rá (például az önmagában is mémmé vált Spongyabob című rajzfilmből), arra apellálva, hogy a jogtulajdonos a jövőbeli szabályozás értelmében letiltja majd a zászlót – ezzel a törvényt mintegy maga ellen fordítva. Vannak, akik ironikusan máris megfelelnek az új direktívának: fehér háttérre gépelt szövegeket osztanak meg mémként, szarkasztikusan mintegy a „mém” lényegét kiirtva a képekből.

^{EU-kompatibilis „üres mém”: „Ez is szerzői jogsértés?” – utalás az Is This a Pigeon? néven térjedő mémtípusra}

Vízbe fúlással a kalózok ellen

Az eddig ecsetelt 13-as cikkely ráadásul csak a probléma egyik része: a törvényjavaslat 11-es számú cikkelye egy „linkadónak” is becézett kitételt is tartalmaz, mely főként a hírszolgáltatókat érintené. Eszerint a hírgyűjtő oldalaknak nem lehetne sem manuálisan, sem automatizáltan egy cikkelőzetest, fejlécet, bélyegképet sem közölniük – hacsak nem kötnek licencmegállapodást külön-külön a szemlézett oldalakkal, adót vetnek ki rájuk. Mindez annyit jelent, hogy akár Facebookon sem lehetne egy cikkrészletet engedély nélkül megosztani, de még a Google News sem közölhetné a cikkek ajánlóit és bélyegképeit.

Már az is csoda, hogy egyáltalán a javaslatig eljutott a szerzői jogi reform: mikor 2014-ben Spanyolországban például egy nagyon hasonló törvényt fogadtak el, de a Google ahelyett, hogy milliókat fizetett volna a hírszolgáltatóknak, inkább egyszerűen bezárta spanyol hírszolgáltatását. Sok jogtulajdonos is a spanyol példát veszi elő, hogy az ötlet működésképtelenségét bizonyítsa.

Egy 2016-os újságíró-konferencián az újságírók és főszerkesztők pedig egytől egyik abszurdnak, nonszensznek nevezték, hogy ugyanúgy fizetniük kellene a forrásokért, mint a kutatók azt tudományos körökben teszik. „Ez olyan, mintha a kalózok elleni harc érdekében belefulladnánk a tengerbe” – nyitotta fel az internet logikáját egy főszerkesztő.

Tessék inkább csendben maradni!

Persze az uniós álláspont szerint cenzúráról, vagy az internet végéről szó sincs, épp ellenkezőleg: a javaslatot felvető Günther Oettinger digitális gazdaságért felelős német biztos (tudják, az az Oettinger, aki szerint majd a piacok megmutatják az olasz szavazóknak, hogy miért ne szavazzanak populistákra) 

„Szó sincs cenzúráról, hanem érvekről és meggyőződésről...ha vezérigazgatókként, tartalomgyártókként nem harcolnak a törvény mellett regionálisan és lokálisan, egy sor gazdasági, kulturális és demokratikus lehetőséget veszítenek el – mondta. – Ha mindenki a szerzői jogi adó miatt agonizál, és reggel hétkor a zuhany alatt ez jut az eszébe...akkor a végén túl kevesen leszünk” – szólt oda a javaslat ellen felszólaló online újságíróknak.

A JURI-bizottságban az új direktíváért felelős jelentéstevő, Axel Voss pedig a Parliament Magazine hasábjain vette védelmébe az elképzelést. Ő azt hangsúlyozta, hogy a szerzői jogok tulajdonosa számára nagyobb figyelmet kell biztosítani. „A jelenlegi [szerzői jogi] direktíva 2001-ből való. Akkor még teljesen másképp álltak a dolgok az az internet vidékén. Lényegében nem léteztek olyan platformok, melyeken a felhasználók tartalmakat tehettek volna közzé, és terjeszthettek volna” – érvel Voss, aki szerint pontosan ezek, a ma már létező platformok azok, ahol a szerzői jogsértések leginkább terjednek.

A képviselő úgy vélte, gyorsan korrigálni kell azt a különbséget, miszerint a tartalomgyártók semmit sem profitálnak a publikációból, míg más platformok teljesen erre építik az üzleti modelljeiket és ebből profitálnak. Hozzátette: a tartalomszolgáltatók felelőssége lenne annak ellenőrzése, hogy munkáikat publikálták-e valahol illegálisan.

A Néppárt támogatja

Azonban még nincs okunk nagyon megijedni, és felkészülni a mémek és az ingyenes internetes tartalmak halálára – ezúttal ugyanis a nehézkes uniós döntéshozási folyamat a kezünkre játszik. Ugyanis a javaslatot még csak az Európai Parlament jogi bizottságában szavazták meg, a csütörtöki plenárison történt betlivel pedig sikerült még tovább hátráltatni a folyamatot. A jogi bizottságnak ezután újra vissza kell térnie a vitás pontokra, legközelebb pedig szeptemberben kerülhet újra az EP elé a javaslat. 

Az EP legnépesebb pártcsoportja, az Európai Néppárt többnyire támogatni látszik a szigorú kezdeményezést: legalábbis erre utal, hogy a csütörtöki szavazáson a pártcsoport legnagyobb része a javaslat mellett voksolt, beleértve a fideszes képviselőket is. A többi magyar képviselő a javaslat ellen szavazott: az MSZP-s Ujhelyi István és Szanyi Tibor, a DK-s Molnár Csaba és Niedermüller Péter, az LMP-s Meszerics Tamás, a párbeszédes Jávor Benedek, valamint a jobbikos Kovács Béla és Balczó Zoltán is leszavazta azt.