Sűrűség, ráció és harmónia – útinapló Hollandiából

„Hollandia nem is egy ország, csak a Németalföld, ami nagyra tartja magát”, „Minek mész egy olyan migránspokolba?”, és persze azért „fogyassz/ne fogyassz marihuánát, ha már ott vagy”. Sokféle tanácsot kap az ember, mielőtt Hollandiába indul.

Mindezeket azonban hamar elfelejti, amikor odaér. Ennek oka, hogy az ország – legalábbis a számunkra első benyomásokat nyújtó Amszterdam – könnyen túlingerelhet bárkit.

Amszterdam belvárosában is a vakító napsütés, hömpölygő turistatömeg, építkezések zaja és természetesen a mindent átható fűszag fogadott. Az első kultúrsokk elől elsőként a város katolikus főtemplomába, a központi pályaudvar közelében található Szent Miklós-bazilikába menekültünk. Innen később egy csatorna partjára, majd nem sokkal rá egy másik vasúti pályaudvarra indultunk, hogy elhagyjuk a várost.

Ez az első, ingergazdag fél óra jól példázza mindazt, amit a várossal kapcsolatban később végig tapasztaltunk:

De erről majd később.

Elsőként ugyanis nem a fővárossal ismerkedtünk, inkább északra indultunk; Groningent és környékét szerettük volna felfedezni. A régió nevét adó település múltja régre nyúlik vissza, már az időszámításunk előtti harmadik században is laktak itt emberek, később pedig a Hanza-városok tagjaként bírt fontos kereskedelmi szereppel. Ipari és gazdasági jelentősége mellett pedig Groningen mindig is híres volt oktatásáról; az 1614-ben alapított egyetemen több százezer diák tanult, köztük számos híresség és négy későbbi Nobel-díjas is.

Groningen télvíz idején

Az oktatás fontossága – és magas színvonala – a mai napig nem változott; a legészakibb holland nagyvárosként számon tartott település lakosságának jelenleg is mintegy ötöde egyetemista, a hallgatók között pedig jó néhány magyar diákkal is találkozhatunk. Velük beszélgetve megtudtuk, hogy egy groningeni Erasmus-hallgató ideje nagy részét a könyvtárban tölti, ugyanis ha az ember teljesíteni szeretne, itt tényleg muszáj sokat tanulni. A tanulás mellett azonban talán másra is jut néha idő, ha már itt található Európa legnagyobb alapterületű kocsmája – ahol hétköznap este is alig találni ülőhelyet.

A zsúfoltság azonban nem csak a bárokra jellemző. A Groningenben élő 201 ezer ember kevesebb mint 84 km2-en osztozkodik, így átlagosan 2272 fő él négyzetkilométerenként. Mint köztudott, Hollandia többi része is iszonyatosan sűrűn lakott: átlagosan 482 fő él egy négyzetkilométeren, így övék a világ 15. legnagyobb népsűrűségű országa. Hollandia 17 millió lakosa úgy él egy Dunántúl méretű államban, hogy annak egyötödét víz borítja.

Ehhez pedig alkalmazkodik a társadalom: országszerte látni, hogy otthonokat építenek a vízre. Különböző csatornákon egymás mellett házak sorakoznak, kicsi előkertekkel, napozóterasszal, esetleges konyhakerttel a tetőn. Mint a helyiek elárulják, ezek a lakóhajók nem csak a helykihasználás, de a gazdasági okok miatt is egyre inkább elterjednek.

Ennek oka, hogy Hollandiában drága az élet, különösképpen ha magyar pénztárcából költekezik az ember. A magas árak azonban kéz a kézben járnak a magas keresetekkel – a jólét és fejlődés pedig turistaszemmel is könnyen látható. Mi sem mutatta ezt jobban, mint hogy helyi idegenvezetőimmel több esetben „daruirányt” tájékozódtunk a városokban, ugyanis

A templomokkal egyébként az egykor mélyen vallásos és dacosan protestáns hollandok egyre inkább gondban vannak manapság. Mivel jelenleg a lakosság nagyjából negyven százaléka ateista, jó néhány kihasználatlan templomot találunk országszerte, az ezek „újrahasznosítását” támogatók pedig újabb és újabb vad ötletekkel jelentkeznek. Groningen 1200-as évek óta álló, impozáns gótikus épületében például whiskyfesztivált rendeznek.

Az északi rész megismerése után Hollandia más részeire utazunk, az ország közepén fekvő Overijssel tartományba, hogy innen indulva járjuk be Utrechtet, Almere-t, Amersfoortot és Amszterdamot.

Amersfoort

Erről a régióról, ezekről a városokról nehéz nem közhelyekben beszélni, ugyanis itt tényleg megjelenik mindaz, amiről egy Hollandia-útikönyvben olvashatunk. Az elcsépelt sablonok tehát igaznak látszanak:

valóban sok szép híddal és csatornával övezett, zöld területekkel tarkított, élhető településsel találkozhatunk, amiket hatalmas tulipánföldek választanak el egymástól.

Az ismerni vélt minták felfedezésén túl azonban ez a régió tökéletes arra is, hogy a helyiek felfogását és életmódját a mindennapi működésükben ismerjük meg. A hollandok általánosan gazdag nemzetnek számítanak Európában – ezt pedig az ország középső részén is megtapasztalhattuk. Látszik a jólét a helyiekkel teli bárok és éttermek teraszán, a kifogástalan állapotú utcákon és tereken, vagy két város között a jól szervezett, igényes tömegközlekedési eszközökön.

Az életmódbeli eltéréseket viszont a másik oldalról is megtapasztaltuk: nyilvánvalóvá vált, hogy

Például hagyományosan kicsi lakásokban élnek, és azért is furcsán néznek, ha valaki folyó vízben kezd el mosogatni.

A helyiek sok szempontból nagyon tudatosak; tisztában vannak azzal, milyen jól élnek és hálásak is érte. Amikor a házigazdámat arról kérdeztem, mit szeret legjobban hazájában, azt emelte ki, hogy szerinte a szabadságra itt tényleg adnak: az ember valóban az lehet, aki lenni szeretne. Az élni és élni hagyni elv nem csak duma itt.

Amikor pedig arról kérdeztem, mit nem szeret Hollandiában, arról kezdett beszélni, hogy szerinte a szabadság is megárthat, aberrációk születnek a jóllétből pusztán azért, mert sok esetben túlkapják a dolgokat. Nem szereti, hogy ha egy társadalmi problémát – például a hátrányos megkülönböztetést – meg is szüntetnek, azzal számos más problémát generálnak, amivel aztán nehezen tudnak megbirkózni.

Ezután kiemelte, mennyire nem szereti azt a képet sem, ami egy átlag európai fejében van Hollandiával kapcsolatban. Nem kedveli, hogy hazájáról az embereknek a legális marihuánafogyasztás, a Heineken, a piroslámpás negyed vagy legjobb esetben is a tulipán és a fapapucs jut eszébe először. Mint mondta, Hollandiában számos más, nagyobb érték is van, de tapasztalatai szerint ezek sokszor nem is igazán érdeklik az ide látogatókat.

Érdemes azonban mégis tenni egy próbát, és a kevéssé ismert városokat, vagy épp Amszterdam kevésbé turizmusra koncentráló részeit meglátogatni, mert ilyenkor valóban másféle – esetünkben vegyes – tapasztalatokat szerezhetünk. Utrechtet a maga rendkívüli színességével – értsd: totális multikultiságával és zsúfoltságával – például kevésbé kedveltük, míg Amersfoort szépségét egy giccsbe hajló Disney-mese hátteréhez tudnánk hasonlítani.

A vidéki városok után pedig visszatértünk Amszterdamba, ahol a kötelező körök letudása mellett igyekeztünk felfedezni a fővárosban elrejtett értékeket, amik sok esetben jóval kézenfekvőbb helyeken vannak, mint gondolnánk.

Például – az egyébként turistalátványosság – múzeumnegyedben az I AMSTERDAM felirat mellett érdemes a Rijksmuseumra is időt szánni,

A múzeum a hatalmas és gyönyörű termeiben a 19. századi Albert Gerard Bilders, George Hendrik Breitner vagy Willem Witsen számos megismerésre méltó munkája előtt is érdemes elidőzni.

Ezután pedig, ha már a kulturális negyedben járunk, érdemes ellátogatni a Van Gogh műveit kiállító, világhírű múzeumba vagy a szintén neves Stedelijk Múzeumba is. A tömegre jó felkészülni, de ezekért az élményekért talán megéri bevállalni egy szolid kis multikulturális, turistás lökdösődést – az ismert és kevésbé híres Van Gogh-remekműveket látva ugyanis nehéz lesz később a városra, vagy a tobzódó tömegre haragudni.

 George Hendrik Breitner: A Rokin Amszterdamban

A múzeumok mellett pedig érdemes minél többet sétálni Amszterdamban; felfedezni kisebb utcáit, egy-egy macskaköves terét, a helyi boltokat és éttermeket is. Ilyenkor érezhetjük a legjobban, hogy a tömegen és a szerteszét terjengő fűszagon túl van valami egészen különleges harmónia, lüktetés a városban. Láthatjuk, ahogyan a csatornák partjaira épített

– és hogy ez a cicomák nélküli, racionális alapokon nyugvó esztétika ma is mindent áthat ebben a túlzsúfolt, de évszázadok óta civilizált országban.