Csűrték-csavarták a felmérést, hogy leégessék Magyarországot, de csak Romániát sikerült
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
Este Kölnben a Dóm melletti lépcsőn már nem igazán németek ültek, és nem is sört ittak. A mobiltelefonok kihangosítójából keleties zene szólt.
„Az emberi alkotókészség és erő lenyűgöző. A hollandok ebben a városban évszázadokon át a tengerszint alatt a vizet valóban a saját szolgálatukba állították teherszállítás, közlekedés és lakhatás szempontjából, és Bácskából szemlélve igazán sajnálhatjuk, hogy politikai okokból és egyéni érdekből nem hagytuk a vállalkozóikat ide jönni, hogy otthoni tapasztalataik alapján a mi síkságunk és csatornáink révén hasznot húzzanak ők is, és mi is! (Ehelyett mi történik a mi csatornáinkkal Bácskában és Bánátban?!)
A turistahajó, amelyen vendégként utazhattam, Amszerdamból majdnem egy egész napot siklott a Rajnán Kölnig. Útközben odaföntről csillagos ég és ragyogó napfény kísért bennünket, a parton pedig a kerékpározók ezrei karikáztak velünk párhuzamosan. Hihetetlen tájképek vonultak el mellettünk: a Rajna partján közvetlenül a kerékpárút, azzal párhuzamosan a vasút és az autóút, amögött pedig a falvak, városok szélső utcái. Ahol adódott némi zöld tér az autóút és a házak között, ott birkák legelésztek. Igazából azonban a kőhányásokon sátrat verő, vagy egyszerűen pokrócokra kifekvő emberek sokasága lepett meg: a vasárnap olyan volt, mintha egész Németország szerényen piknikelne a Rajna mentén az otthonról hozott szendvics és hideg sör mellett. Este Kölnben a Dóm melletti lépcsőn már nem igazán németek ültek, és nem is sört ittak. A mobiltelefonok kihangosítójából keleties zene szólt, a nők ott a lépcsőn valamiféle hastánccal próbáltak hódítani, a szakállas férfiak azonban inkább a hangos zenére figyeltek, én meg a férfiakra: csupa arab-kinézetű ember volt körülöttünk.”