Memento mori – emlékezünk-e még a halálra?
Egy olyan világban élünk, ahol a gyerekek, de sokszor a fiatalok sem találkoznak időben az elmúlással, a halállal.
A kortárs irodalom egyik kiemelkedő alakja, a Pulitzer-díjas Philip Roth 85 éves volt.
Nyolcvanöt évesen elhunyt Philip Roth, a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja. Halálát helyi idő szerint kedd este jelentette az amerikai média, Roth egy New York-i kórházban halt meg kedden szívelégtelenségben. Huszonöt könyve jelent meg, legismertebb művei az 1959-es Isten veled, Columbus, az 1969-es A Portnoy-kór és az 1990-es évek végén keletkezett „amerikai trilógiája”, amelynek első kötetével, az Amerikai pasztorállal (1997) Pulitzer-díjat is nyert.
Hat éve jelentette be, hogy felhagy az írással, mert már nincs energiája az irodalmi alkotómunkával járó stressz kezelésére. Roth anélkül halt meg, hogy megkapta volna az irodalmi Nobel-díjat, amelyre többször is jelölték. Az író március 19-én töltötte be 85. születésnapját. Hitvallását így fogalmazta meg: „könyvet írni annyi, mint problémákat megoldani. Nem az érdekli az embert, hogy hova helyezze magát, sem a díjak vagy a kritikák vagy más ilyesmi. Ez az utolsó, ami a fejében megfordul, a munka az, ami kitölti gondolatait.”
Élete, művei
Newarkban (New Jersey) született Galíciából bevándorolt zsidó család gyermekeként. A Chicagói Egyetemen 1955-ben angol irodalomból szerzett diplomát, 1958-ig az egyetemen tanított, majd Guggenheim-ösztöndíjat kapott. Ekkor már nemcsak tanította, hanem művelte is az irodalmat, rövidprózákat és bírálatokat írt. Később rangos egyetemeken kreatív írást és összehasonlító irodalmat oktatott egészen 1991-es nyugdíjba vonulásáig.
Első elbeszéléskötete, az 1959-ben megjelent Isten veled, Columbus elnyerte a tekintélyes amerikai Nemzeti Könyvdíjat. Az 1969-es A Portnoy-kór című regényét a kritika úgy minősítette: korai Woody Allen-film könyv formában; a főhős, Alexander Portnoy a pszichológusához intézett monológban beszél bizarr szexuális szokásairól, erotikus fantáziáiról. Az olykor már a pornográfia határait súroló szöveg a későbbi Roth-regényeknek is jellemzője, erősen „fallocentrikus” világképe miatt a feministák nem túlzottan kedvelték az írót. Roth kétszer nősült, és kétszer vált el, második felesége, Claire Bloom angol színésznő a válás után írott, A babaház elhagyása című művében nem éppen kedvező színben tüntette fel exférjét.
A hetvenes években írt politikai pamfletet A mi bandánk címmel, The Breast (A mell) című regénye Franz Kafka Átváltozásának szatirikus átirata. Az évtized végén alkotta meg egyik írói alteregóját, Nathan Zuckermannt, aki A megszabadított Zuckermann, a Zuckermann: Trilógia és epilógus, Szellem el című regényeinek főhőse lett. Másik kedvelt irodalmi alakja David Kepesh, aki többek között A haldokló állat című regényének főszereplője lett. Írói fénykorát az 1993-as Shylock-hadművelet című regényétől számítják, az azóta eltelt negyedszázadban születtek legérettebb, regényei. Ilyen az 1995-ös Sabbath színháza, a terrorizmus kérdéseit feszegető Amerikai pasztorál, a második világháború utáni kommunistaellenes boszorkányüldözés, a mccarthyzmus időszakát megelevenítő Kommunistához mentem feleségül, a kilencvenes évekbeli amerikai kisebbségpolitikára reflektáló Szégyenfolt.
Regényeiben a társadalmi tematika mellett fontos szerep jut a család, házasság, szerelem, szexualitás problémakörének, számos művében foglalkozik az amerikai zsidó lét és irodalom kérdéseivel. Legutóbbi műveiben, A haldokló állatban, a 2006-os Akárkiben és a 2009-ben kiadott Kiégés című regényében az öregedéssel, a halállal való szembenézés is megjelenik. 2010-ben jelent meg utolsó regénye, a Nemezis, amely egy kitalált, 1944-ben kitört gyermekbénulás-járványról és annak hatásáról szól.
Roth sikerei
Regényei a filmkészítőket is megihlették, nagy sikert aratott A haldokló állatból készült, Isabel Coixet rendezte Elégia Ben Kingsley és Penelope Cruz főszereplésével, valamint az Amerikai pasztorál Jennifer Connellyvel és Ewan McGregorral, utóbbi a film rendezője is volt.
Roth sikeres és ünnepelt író volt, számos díjat is elnyert. Háromszor részesült a PEN Club Faulkner-díjában, az Amerikai pasztorál elnyerte a Pulitzer-díjat, 2006-ban a PEN Club Nabokov-díjával, 2007-ben a Saul Bellow-díjjal tüntették ki. 2011-ben neki ítélték a kétévente kiosztott, igen rangos Nemzetközi Man Booker díjat, 2012-ben pedig megkapta a spanyol Nobel-díjként emlegetett Asztúria Hercege-díjat irodalom kategóriában. Évek óta emlegették az irodalmi Nobel-díj várományosaként, de ezt a kitüntetést sosem nyerte el.
Philip Roth 2012-ben bejelentette, hogy abbahagyja az írást. 2014-ben a BBC kétrészes dokumentumfilmet forgatott róla, amelyben bejelentette, hogy utoljára jelent meg a televízió képernyőjén. 2018 januárjában a The New York Timesnak adott interjúban megerősítette, nem akar visszatérni az íráshoz, helyette inkább az amerikai és a modernkori európai történelemről szóló műveket olvas.
(MTI)