Szerb elnök: Nem vagyok Aszad, én nem fogok elmenekülni!
Az újvidéki tragédiát követő tüntetések mögött a nyugati hatalmakat sejti Aleksandar Vucic szerb államfő.
Djindjicet 2003. március 12-én fényes nappal lőtték le a kormány épülete előtt.
Zoran Djindjicnek, Szerbia első demokratikusan választott kormányfőjének a halálával az általa elindított reformok is hosszú időre leálltak, ma Szerbiát nem a Djindjic-féle balközép, hanem a korábbi nagy ellenfél, a jobbközép irányítja, Djindjic egykori párttársai pedig egymással is versengő pártokat alapítottak.
Zoran Djindjicet 2003. március 12-én fényes nappal lőtték le a kormány épülete előtt. A kabinet háromnapos gyászt hirdetett, valamint rendkívüli állapotot rendelt el, amely április 22-ig tartott. Hosszan tartó rendőrségi akció keretében több tucat gyanúsítottat fogtak el, végül 2007-ben egy különleges rendőri egység és egy akkoriban befolyásos belgrádi maffiacsoport 44 tagját összesen 378 év börtönre ítélték a gyilkossággal összefüggésben, a történtek politikai hátterére azonban azóta sem derült fény, a merénylet megrendelői a mai napig szabadlábon vannak.
Zoran Djindjic 1952-ben született az észak-boszniai Samacon. Belgrádi tanulmányai után nem kapott munkát a kommunisták vezette Jugoszláviában, ezért Németországba utazott, ahol filozófiából szerzett doktori diplomát. A kommunista hatalommal szembeszálló, hasonló gondolkodású társaival együtt 1989-ben megalapította a Demokrata Pártot (DS). 1997-ben ő lett a második világháború utáni Belgrád első nem kommunista polgármestere. A Demokrata Párt volt a kezdeményezője a 2000-es Slobodan Milosevic jugoszláv elnök elleni tiltakozó megmozdulásoknak, és az egyesült ellenzék végül 2000. október 5-én megdöntötte a diktátornak is nevezett politikus hatalmát. 2001 januárjában Zoran Djindjicet miniszterelnökké választották.
A politikus valamivel több mint két évig vezethette a nyugat-balkáni országot, ez idő alatt kezdeményezte az európai integráció megindítását, valamint számos gyökeres változást indított el a gazdaság és a szociális ellátás területén, illetve kijelentette, hogy rendezni kell Koszovó státusát. Slobodan Milosevicet kiadta a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY), valamint nem sokkal halála előtt adta fel magát Hágának az ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) vezetője, Vojislav Seselj is.
Zoran Djindjic halálát követően a Demokrata Párt a kormánykoalíció részeként további kilenc évig vezette az országot, 2012-ben azonban ellenzékbe szorult az egykor Milosevic által vezetett Szerbiai Szocialista Párttal (SPS), valamint a Szerb Radikális Pártból kivált Szerb Haladó Párttal (SNS) szemben. Szerbiát azóta is az SNS és az SPS koalíciója vezeti, ami azt jelenti, hogy a merénylet után 15 évvel azok állnak a hatalom csúcsán, akik korábban Djindjic legnagyobb ellenfelei voltak. Azonban ilyen hosszú idő alatt az ideológiák is változnak némileg. A mostani vezetés már Djindjic utódjának vallja magát, illetve azt hirdeti, hogy a meggyilkolt miniszterelnök által megálmodott úton vezeti az országot.
Ebben van némi igazság, hiszen Aleksandar Vucic, a SNS elnöke korábban kormányfőként, most államfőként kardoskodik az európai uniós tagság elnyerésének fontossága mellett, miniszterelnökként gazdasági reformokat kezdeményezett, amelyeknek köszönhetően a bruttó hazai termék növekedése évi 3,5 százalékos szinten mozog, csökkentette az államadósságot, valamint kezdeményezte a Koszovóval fenntartott viszony rendezését is. Emellett azonban a korábban az országot 12 éven át vezető demokratákat tolvajoknak nevezte, akik tönkretették Szerbiát, és mély gödörbe lökték, ahonnan a mostani jobbközép vezetésnek kellett megmentenie.
Eközben a Demokrata Párt számos kis pártra szakadt, amelyek mindegyike a fennmaradásért küzd, maga a DS pedig március 4-i belgrádi önkormányzati választáson olyan csúfosan szerepelt a szavazatok mindössze 2,25 százalékának megszerzésével, hogy a pártelnök azonnal lemondott.
Néha-néha megjelennek ugyan kritikus hangok Zoran Djindjic tevékenységét, illetve hagyatékát illetően, megítélése azonban többnyire pozitív. Családtagjai, barátai és egykori párttársai mellett a mindenkori szerb kormány is megemlékezik haláláról. Hétfőn Ana Brnabic miniszterelnök és kabinetje koszorút helyezett el a kormány épületében a Djindjic nevét viselő emléktáblánál, egykori párttársai pedig a már hagyományossá vált, „Zoran emlékére” nevet viselő sétán vettek részt, amely a volt kormányfő sírhelyénél ért véget.
A szerb kormány hétfőn közölte, hogy 13,26 millió dinárt (35,14 millió forint) különített el egy Zoran Djindjic emlékére állítandó szobor elkészítésére. A 6,2 méter magas, ezüst-fehér nyilat ábrázoló emlékmű várhatóan még 2018-ban elkészül. A város központjában felállítandó szobor interaktív lesz, ami azt jelenti, hogy ha valaki megközelíti, az egykori miniszterelnök beszédeiből hallhat részleteket – olvasható a kormány közleményében.
(MTI)