A hétvégén új képviselőházat választ Csehország. A politikai térkép pedig egészen kaotikussá vált a legutóbbi választások óta, ezért most bemutatjuk a legjelentősebb pártokat, vezetőiket, és az elmúlt évek legérdekesebb történeteit a cseh politikából. Körképünk.
Nagyon színes műfaj a cseh belpolitika. a most második legnagyobb Képviselőház-beli erőt a csalással gyanúsított Andrej Babiš üzletember alapította – aki egyébként Csehország második leggazdagabb embere és most minden bizonnyal meg fogja nyerni a választást.
De ott ül a törvényhozásban egy monarchistákból, liberális-konzervatívokból és környezetvédőkből álló szervezet; egy félig japán, félig cseh üzletember radikális-jobboldali pártja (Tomio Okamurát és magyarul is érthető kampányüzenetét lásd a nyitóképen); a legnagyobb ellenzéki szervezet pedig egyenesen a Csehszlovák Kommunista Párt utódalakulata. És akkor a törvényhozásba igyekvő és egyre magasabbra törő Kalózpártról még nem is beszéltünk. Október 21-22-én belőlük választhat Csehország.
Hasít az ANO, bezuhantak a szocdemek, tartják magukat a kommunisták (forrás)
A Cseh Köztársaságban négyévente tartanak képviselőházi választásokat, ahol – a magyar többségi rendszerrel ellentétben – arányosan kerülnek a pártok a kétszáz fős törvényhozásba, így általában széles koalíciók vezetik az országot. Például a 2013 még győzedelmeskedő szociáldemokraták a már fentebb említett Andrej Babiš elitellenes mozgalmával és a szinte bármilyen koalícióra kapható kereszténydemokratákkal kötöttek szövetséget a többséghez szükséges százegy képviselői hely megszerzéséhez.
Eltelt azonban négy év, a politikai térkép pedig alaposan átrendeződött a Bohuslav Sobotka által vezetett országban: visszaestek a szociáldemokraták, a többi párt pedig inkább stagnált, mintsem, hogy erősödött volna. Az egyetlen nyertes Babiš mozgalma, az ANO lehet, akik kényelmesen vezetik a pártok versenyét:
Andrej Babiš kampánykörúton (Fotó: MTI)
Sikert sikerre
A sokat emlegetett Andrej Babiš már politikai szerepvállalása előtt sem volt akárki Csehországban: Babiš 1993-ban alapította meg mezőgazdasági- és élelmiszeripari holdingját, az Agrofertet, mely lényegében az egész közép-európai régióban – Magyarországot is beleértve – működik. A holding a '90-es évek alatt óriásira nőtt: több mint 230 céget foglal magába és mintegy 57 ezer hektár szántóföldet tulajdonol vagy bérel. Az Agrofertnek közsönhetően pedig Babiš Csehország második leggazdagabb embere, vagyona a Forbes szerint nem kevesebb, mint 4,1 milliárd dollár.
Ezzel a háttérrel robbant be az üzletember a politikába 2011-ben, amikor is ANO (IGEN) néven politikai mozgalmat szervezett, hogy „a korrupció és a cseh politikai rendszer betegségei” ellen harcoljon. Politikai karrierje innentől igazi sikersztori lett: a 2013-as képviselőházi választásokon az ANO a semmiből vált a második legnagyobb cseh párttá, csupán másfél százalékkal lemaradva a szociáldemokratáktól (ČSSD). Babiš koalícióba lépett, majd a pénzügyminiszteri tisztséget kapta meg, melyet egészen idén májusig töltött be.
Eközben pártja is szárnyalt: a közvélemény-kutatások szerint már rögtön a választások után lehagyta a szociáldemokratákat, mely előnyt nemhogy meg tudta tartani, de folyamatosan növelni is tudta – olyannyira, hogy az ANO minden közvélemény-kutatás szerint legalább tíz százalékponttal vezet a második helyezett szociáldemokraták előtt. Így a 12-15%-ra mért ČSSD-hez képest az ANO-t jelenleg 25-27%-ra mérik a legnagyobb közvélemény-kutatók.
Az élet Babiš számára sem habostorta
A cseh Donald Trumpként is emlegetett Babiš (mely elnevezés ellen egyébként ő maga hevesen tiltakozik, mondván, hogy vele ellentétben Trump többször is csődbe ment)
Az üzletember ugyanis a rendszerváltás előtt nem csupán tagja volt a Kommunista Pártnak, de ellenfelei gyakran gyanúsítják azzal, hogy a cseh titkosszolgálat, sőt, a KGB embere volt. Sőt, a szlovák Nemzeti Emlékezet Intézete nyilvánosságra hozta, hogy Babiš a 80-as években Bureš álnéven működött együtt a kommunistákkal. Babiš az állítások miatt beperelte az intézetet, a pozsonyi kerületi bíróság pedig kimondta, nincs elég bizonyíték a titkosszolgálattal való kooperáció bizonyítására.
A politikus-üzletember ellen ráadásul nyomoz az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is, azt állítva, hogy Babiš pénzügyminiszterként törvényellenesen juttatott egyik cégéhez európai uniós mezőgazdasági támogatásokat. A vizsgálat miatt a Képviselőház szeptemberben megfosztotta mentelmi jogától, melyet Babiš azzal magyarázott, hogy csupán politikai ellenfelei próbálják lejáratni.
Senki nincs a TOP-on
Babiš botrányai azonban nem rengették meg a népszerűségét, azokból a többi párt sem tudott számottevően profitálni. A szocdem ČSSD egyebek között már nem is indítja újra miniszterelnökét, Bohuslav Sobotkát, inkább a külügyminiszteri tisztséget betöltő Lubomír Zaorálek vezeti a szocdemek listáját – ezzel együtt pár nappal a választások előtt csak stabil 10% fölötti eredmény várható tőlük.
Úgy tűnik, a szinte minden koalícióban résztvevő legkisebb kormánypárt Kereszténydemokrata Unió éppen megugorhatja az 5%-os küszöböt – ugyanis a szebb napokat is látott, 1919-ben alapított párt sokáig az 5%-on egyensúlyozott, mostanra már 6-7% körül mérik őket a kutatások.
Nem találja önmagát Václav Klaus egykori pártja, az ODS sem: a több cseh kormányt is adó jobboldali Civil Demokrata Párt 2013-ra meggyengült, és csupán a választók 7,7%-a támogatta, és a 2017-es képviselőházi választás előtt is csak 9-10%-ra számíthatnak.
Van egy, a fentieknél érdekesebb politikai formáció is: a TOP09-ről van szó, akik elég színes társaság. Ideológiájukat tekintve liberális-konzervatívok, és alapítójuk az ODS-ből ugrott ki 2009-ben, hogy új, konzervatív kispártot gründoljon. Sokáig a TOP09-et Karel Schwarzenberg (pontosabban Karl Johannes Nepomuk Josef Norbert Friedrich Antonius Wratislaw Menas Fürst zu Schwarzenberg) vezette, aki volt már cseh külügyminiszter is (vele készült korábbi villáminterjúnkat itt olvashatják). Ő sem mindennapi figura: az egykor Európa egyik legnevesebb házának számító Schwarzenberg-család sarja, és egyben Krumlov hercege. A 2013-as elnökválasztáson indult, majd veszített Miloš Zeman ellen, ezután távozott: most az alapító Miroslav Kalousek vezeti a TOP09-et. És hogyan indul harcba a formáció 2017-ben? Szövetséget kötöttek a royalista Cseh Korona párttal, a Konzervatív Párttal, az Elkötelezett Pártnélküliek Klubjával, no és a Liberális-Környezetvédő Párttal. Jelen állás szerint mindez egy stabil 6-7%-ra lesz elég.
Egyensúlyozás a prágai Óvárosi tér fölött (Fotó: MTI)
Föl, vörösök, proletárok!
Bár lényegében az összes közép-európai országban megszűntek vagy alaposan átalakultak az egykori kommunista pártok, Csehországban csodával határos módon kitartottak és a mostani törvényhozásban a kommunisták alkotják legnagyobb ellenzéki erőt. Hogyan történhetett ez?
A Csehszlovák Kommunista Párt 1989-os kongresszusán a vezetők eldöntötték, valamivel demokratikusabb kommunista pártot hoznak létre Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) néven. Egy, a rendszerváltás körülményeihez jobban alkalmazkodó programot alkottak,
Mindez elég volt arra, hogy 1990 óta lényegében minden választáson stabil erő legyenek. Volt, hogy másodikként, de jellemzően harmadikként kerültek be a törvényhozásba, a pártot még a 2013-as választásokon is a választók majd’ 15%-a támogatta.
Most valamivel gyengébb eredménnyel 11-12%-ra számíthatnak – a Képviselőházba jutás azonban továbbra is biztosnak tűnik, és akár még a kormányzó szocdemeket is megelőzhetik.
Kalózok és japán nacionalista a Képviselőházban
Már Európa-szerte véget ért a kalózpártok fénykora – de Csehországban, ahol a kommunisták stabil szereplők lehetnek, más érdekességek is megtörténhetnek. Ugyanis hónapról hónapra feljebb tör a Cseh Kalózpárt, mostanra pedig már a törvényhozás kapuit döngetik. Ők karakteres programjukkal – melyben az államtól teljes átláthatóságot és svájci típusú közvetlen demokráciát követelnek – sok fiatal szívét elhódították, mostanra pedig már a Képviselőházba jutás álma is teljesülni látszik: 7% fölötti eredménnyel zárhatnak, nem kis kavarodást okozva a cseh politikában.
A legfurcsább azonban kétségkívül a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Pártjának (SPD) sikere –
Okamura mintegy 7%-os eredménnyel még egy másik, általa alapított párttal (ÚSVIT – A Közvetlen Demokrácia Hajnala) került a törvényhozásba, az SPD mostani eredménye pedig akár a 10%-ot is elérheti. Nem véletlen – az Okamura által óriásplakátokról hangoztatott szólamok („Nemet mondunk az iszlámra; nemet mondunk a terrorizmusra”, vagy „Megállítjuk az illegális bevándorlást és az EU diktátumát”) a cseh társadalomban is jó táptalajra talált.
Ez tehát a cseh politika az október 21-22-i választások előtt: kíváncsian várjuk, hogy Andrej Babiš biztosnak tűnő győzelmét befolyásolja-e majd a mezőgazdasági támogatás elcsalásának vádja; hogy a kommunisták megelőzik-e a szocdemeket; hogy feléled-e Václav Klaus pártja; hogy beevez-e a Képviselőházba a Kalózpárt; no és persze hogy továbbra is szónokolhat-e a bevándorlás ellen egy japán-cseh nacionalista.
A volt kancelláriaminiszter szerint a Fidesz nyeri a 2026-os parlamenti választást, a nyugdíjas politikai elemző nem akart tippelni, de abban biztos, hogy brutális kampány lesz.
Fejlett demokráciákban példa nélkül álló módon érvénytelenítette egy szabad elnökválasztás eredményét a román Alkotmánybíróság.
Történelmi döntést hozott a román alkotmánybíróság, amikor megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét. A hivatalos indoklás szerint a demokrácia védelmében tette, sokak szerint viszont csupán a hatalmát mentő, későn ébredő elit kapkodását látjuk.
És azt a kérdést senki fel sem teszi magának, hogy ez az ország egyébként miért is kap EU-s pénzeket – vagy ha ők kapnak, akkor velünk pontosan mi is a baj. Kohán Mátyás írása.
A legtöbb nyugat-európai országban már nem dívik a Willkommenskultur, a nyitott gondokodást felváltotta a hűvös pragmatizmus.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazán méltón ünnepelte idén a hetvenedik születésnapját: az évforduló alkalmából rendezett háromfelvonásos kiállítássorozat nemrég nyílt záródarabja a magyar irodalom legendás naplóíróit állítja a középpontba.
A portál információi szerint Oroszország kivonulóban van Szíriából, noha a Kreml arról beszél: barátsággal és szeretettel fordulnak az Aszadot megbuktató, győztes lázadókhoz, a tárgyalásaik pedig már folynak velük.
