Német választás: Schulzon már csak a televíziós vita segíthet

Idén januárban dőlt el, hogy a német szociáldemokraták kancellárjelöltje Martin Schulz lesz. Ahogyan az várható volt, nagy érdeklődés övezte a tizenkét éve kormányzó Angela Merkel kihívójának személyét.

Martin Schulz több szempontból is különlegesnek látszott. Egyrészt kívülről jött szereplőnek láttathatta magát, mivel az elmúlt évek német belpolitikai játszmáitól távol volt, hiszen az Európai Parlamentben elnökölt. Adva volt tehát a lehetőség számára, hogy úgy tudja pozícionálni magát, mint aki nem vett részt a pártpolitikai csatározásokban, nevéhez nem kötődnek sem botrányok, sem vitatott döntések.

De Schulz életútja is egészen egyedire sikeredett. Profi labdarúgónak készült, azonban sérülés miatt fel kellett adnia álmát. A gimnáziumot érettségi nélkül fejezte be, depresszióval és alkoholizmussal is küzdött. Tizenkilenc évesen adta politikára a fejét, amikor belépett a Német Szociáldemokrata Pártba (SPD). 1987-től tizenegy éven át az észak-rajna-vesztfáliai Würselen városának polgármestere volt. Schulz igazi self-made manként ebből a német kisvárosból küzdötte fel magát odáig, hogy 2012-ben megválasszák az Európai Parlament elnökének. Ismertségét is az európai politikának köszönhette. Schulz egy pillanatig sem tagadta meg életének kevésbé sikeres szakaszait, sőt tudatosan rájátszik a „kisember” szerepére, és azt hangsúlyozza, hogy ő csak „egy a sok közül”, aki könnyen szót ért az egyszerű emberekkel is. Schulz harsány, emberközeli, könnyed stílusa, jó retorikai képessége tökéletes ellentéte Angela Merkel visszafogott, merev, kissé szürke személyiségének.

Schulz színrelépésekor látható volt, hogy a radikális jobboldali AFD, valamint a Balpárt (Die Linke) azon szavazóira hajt, akik vevők egy kis szociális populizmusra. Állandó szlogenje lett a „soziale Gerechtigkeit” (szociális igazságosság) kifejezés. Programjának fontos elemévé vált a munkanélküli segélyek növelése, valamint folyósítási idejének meghosszabbítása, a vállalatvezetői fizetések korlátozása, az ingyenes óvoda, valamint a több Európa ígérete. Újonnan pedig már helikopterezéssel is támadja Merkelt. 

Schulz-hatás

A Schulzot övező hatalmas figyelem lendületet adott az évek óta gyengélkedő szociáldemokratáknak is – ezt nevezte a német média Schulz-hatásnak. Ahogy januártól sorra jelentek meg a Martin Schulzról szóló tudósítások, emelkedni kezdett az SPD népszerűsége. Ez a tendencia márciusban tetőzött, amikor az összes közvélemény-kutató átlagában az SPD a januári 20 százalékos népszerűségéhez képest már 31 százalékon állt a 32 százalékos CDU mellett. Márciusra ráadásul a német közvélemény-kutatók jelentős részénél Schulz, mint kancellárjelölt is népszerűbb lett, mint Merkel. Schulz népszerűségének rohamos növekedése a német baloldalt is feltüzelte, olyannyira, hogy pár hét alatt több mint 10 ezer új tag lépett be az SPD-be. 

Schulz népszerűvé válásában – baloldali populista programja mellett – hatalmas szerepet játszott a német média is. A német mainstream média és a közösségi oldalak valósággal széthypeolták a szociáldemokrata politikust. Még a csapból is Martin Schulz folyt, ráadásul nem is akármilyen kontextusban.

Érdemes pár pillantást vetni a januári, februári német címlapokra, valamint a közösségi oldalakon terjedő kifejezésekre, mémekre. A Martin Schulzot két heten belül kétszer is a címlapon hozó Spiegel először a Szent Martin (Sankt Martin) nevet adta Martin Schulznak, majd két héttel később egy olyan címlapot közölt, amelyen Schulz épp egy pöccintéssel készül ledönteni Angela Merkel komor, szürke, egyhangú szobrát.

A Stern sem fukarkodott a jelzőkkel, amikor címlapra kellett rakni a szociáldemokrata politikust. A kezében diadalmasan vörös zászlót lobogtató Schulzot hódítóként (der Eroberer) ábrázolták. A Handelsblatt pedig a gazdagokat adóztatni kívánó és a szegények támogatását ígérő Schulzot egyenesen Robin Hood képében jelenítette meg.

De a közösségi oldalakon is nagyot ment a szociáldemokrata politikus. A főként saját szimpatizánsai által készített Schulz-mémek bejárták az egész internetet és futótűzként vitték Martin Schulz hírét Németország-szerte. Voltak akik, a népszerű Kinder csokoládé brandjét is felhasználták a kancellárjelölt népszerűsítésére. 

De előfordult az is, hogy Schulzot Che Guevaraként, Jézusként vagy isteni kancellárként (Gottkanzler) ábrázolták.  

A legnépszerűbb mém viszont minden bizonnyal a „Trump Train” mintájára Németországban meghonosított „Schulz-Zug” lett, amint az a kancellári hivatal felé száguld.

2017 márciusában tehát minden oka megvolt az eufórikus hangulatban Schulzot ünneplő szociáldemokrata tábornak arra, hogy örüljön. Úgy látszott, hogy Martin Schulz képes lesz életet lehelni a német baloldalba.

Fordulat

Az egyre kiegyenlítettebbnek tűnő kancellárjelölti verseny azonban március végén váratlan fordulatot vett. Martin Schulz pártja, az SPD simán kikapott a Saar-vidéki március 26-án tartott tartományi parlamenti választáson. Bár Saarland az ország egyik legkisebb tartománya, a tartományi választást mégis a szeptemberi országos választás első idei komoly erőpróbájának tartották. Ezen pedig Schulz elhasalt. Azt, hogy nem csak pillanatnyi botlásról van szó, hanem a német sajtó által Schulz-hatásnak nevezett jelenség kifulladásáról, jól mutatja, hogy a szociáldemokraták a májusi tartományi választásokat is elbukták. Mind Schleswig-Holstein tartományban, mind Észak-Rajna-Vesztfáliában Merkel pártja győzött. Különösen az utóbbi vereség jelentett fájó kudarcot az SPD-nek, hiszen a legnépesebb tartománynak számító, ipari Észak-Rajna-Vesztfáliában az elmúlt fél évszázadban – öt évet leszámítva – mindig a szociáldemokraták adták a tartományi miniszterelnököt.  

A három elvesztett tartományi választás egyértelműen a Schulz-hatás végét jelezte. A választások eredményeihez pedig elkezdtek igazodni a közvélemény-kutatási adatok is. Májusra az SPD támogatottsága 30 százalék alá szorult, míg a CDU megközelítette a 40 százalékot. Eközben a kancellár-jelöltek népszerűségi versenyében Merkel állva hagyta Schulzot, és május végére már a választók több mint a fele a jelenlegi kancellárt támogatta.

Felmerülhet a kérdés, mi az oka annak, hogy a márciusban még fej-fej mellett haladó pártok és jelöltek között ennyire szétnyílt az olló. Az elemzők szerint egyrészt Merkel kommunikációja segített abban, hogy a bizonytalan CDU-szavazók elmenjenek szavazni. A kancellár ugyanis a rot-rot-grün koalíció veszélyével riogatott arra az esetre, ha az SPD nyeri a választásokat. A vörös-vörös-zöld koalíció egy a szociáldemokraták vezetésével működő, az NDK egykori kommunista pártjának örököseként is számon tartott Balpártból (die Linke) és a zöldekből álló szövetséget jelentett volna. Merkelék ügyesen meglovagolták az ettől a koalíciótól való jobboldali félelmet, és sikerült elérniük, hogy a CDU szavazók nagy számban menjenek el szavazni. 

Fontos szempont volt Merkelék győzelmében az is, hogy a német gazdaság jó állapotban van, így nem alakult ki ebben a vonatkozásban Merkel-ellenes hangulat. A kormányfőt leginkább a migrációs politikája miatt kritizálják (jellemzően az AFD). Ugyanakkor figyelembe véve azt, hogy Schulz migrációs politikája még Merkelénél is befogadóbb, ez nem lehet igazán veszélyes a kancellárra nézve. Azok ugyanis, akik szigorítanának a német bevándorlási politikán, biztosan nem a kancellárral versengő Schulzra fognak szavazni, hanem sokkal inkább AFD-re.

Schulzék tavaszi vereségeinek másik oka az volt, hogy a közvélemény-kutatások korai, az SPD számára kedvezőnek mutatkozó számait nagyban befolyásolhatta a média által felfújt Schulz-lufi. Törvényszerűség a politikában, hogy amennyiben egy új jelöltnek nagy és jellemzően pozitív a médiavisszhangja, akkor rövid távon emelkedik a népszerűsége. Schulzot pedig a már említett kedvező színben tálalták a német választóknak, így értelemszerűen a kezdetben ez még elég volt a növekedéshez. Az elbukott választások azonban azt mutatják, hogy hiába karol fel a média egy jelöltet – amennyiben az nem tud a németek számára többet mutatni, mint egyszerű baloldali populizmus, akkor köszönik szépen, de nem szavaznak rá kritikus tömegben. 

Utolsó dobás

Jelenleg a választás toronymagas esélyese Angela Merkel. Martin Schulznak bő három hete maradt, hogy csodát tegyen. Erre nagy lehetőség kínálkozik számára szeptember 3-án. Vasárnap ugyanis elérkezünk a kancellárjelölti verseny legjobban várt pontjához, a jelöltek közötti televíziós vitához. A vita azért is érdekesnek ígérkezik, mert ez az egyetlen pont, ahol Merkel verhetőnek látszik. A jelenlegi kancellár retorikája ugyanis meglehetősen merev és néha ügyetlen. Ezzel szemben Schulz ügyes kommunikációval ki tudja domborítani emberközeli személyiségét, ami vonzó lehet a német választóknak. 

Angela Merkel győzelmét a vitán túlmenően már csak a saját szavazóinak túlzott magabiztossága veszélyeztetheti. Amennyiben ugyanis az uniópárti szavazók nagy része úgy gondolja, hogy már lefutott a választás és megvan a győzelem az ő szavazata nélkül is, akkor szorosabbá válhat a verseny. Nem véletlen, hogy Merkel igyekszik mobilizálni szavazóit, és országszerte hangsúlyozza, hogy még nem dőlt el a küzdelem.