Sergeant felidézi egy pünkösdista házaspár esetét is, akiktől a brit Legfelsőbb Bíróság megtagadta, hogy még több gyereket fogadjanak örökbe, mivel tradicionális nézeteket vallanak a homoszexualitásról. Hiába ismerte el a bíróság, hogy szerető környezetet biztosítanak a korábban adoptált gyermekeik számára, úgy ítélték, hogy a szexuális orientációval kapcsolatos egyenlőség követelménye felülírja ezt a szempontot.
Az azonos neműek házasságáról szóló parlamenti szavazást megelőzően ürüléket dobtak egy, a melegházasságot ellenző konzervatív képviselő házára, gyermekei halálos fenyegetéseket kaptak, iskolájuk címet pedig közzétették az interneten. Több keresztényt elbocsátották állásából, miután a legalizálás ellen foglaltak állást. Egy észak-ír cukrászda tulajdonosait elítélte a bíróság, mivel nem voltak hajlandók olyan tortát készíteni, melyre a melegházasságot üdvözlő feliratok kerültek volna. A National Trust nevű műemlékvédelmi szervezet arra kötelezte az önkénteseit, hogy szivárványszínű kitűzőt tegyenek fel, az ezt megtagadókat pedig félreállították.
Sergeant szerint már a három éveseknek szóló tévéműsorok is „genderfluiditást” tanítanak, azoktól a szülöktől pedig, akiket elriaszt a „kielégítő” pornófogyasztást és maszturbációs technikákat taglaló szexuális felvilágosítás, megtagadják a jogot, hogy kivegyék gyerekeiket az osztályból. Még az egyházi iskolákat is támadják: Louise Casey kormánytanácsadó elfogadhatatlannak tartja, hogy a katolikus iskolák homofóbok és melegházasság-ellenesek legyenek.