Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
A román rendszerváltozás óta lassítják, gátolják az erdélyi Státus, egy különleges, világi irányítású katolikus igazgatási szervezet újjászületését. Most egy marosvásárhelyi katolikus gimnnázium újraalakítása mentén csaptak fel az indulatok. Szerdán tüntetés várható a működésében akadályozott iskola ügyében, miközben senki nem tud semmi biztosat.
Mindenki ismeri az erdélyi római katolikus Státus történetét ? Biztos vagyok benne, hogy nem, ez ugyanis az erdélyi „el nem mesélt történetek” egyik legérdekesebbje. A lényege az, hogy miután a reformáció idején a protestáns rendek nem engedték vissza Erdélybe a katolikus püspököt, a katolikus nemesek vették át az egyházigazgatás feladatát.
Mivel nemesekről volt szó, egy idő után a Státus tetemes vagyonra tett szert az adományokból és az ügyes gazdálkodás hasznából. (Fontos tudni, hogy a Státus keletkezésének pillanatában a korábbi hatszázból harminc plébániája, ötvennégy helyett egy kolostora maradt a katolikus egyháznak Erdélyben, ezer szerzetesből pedig nyolc, misézni pedig csak négy helyen tudott.) Hosszas huzavona után örökölték meg a Báthory István-féle jezsuita alapítású kolozsmonostori uradalmat, és hathatósan támogatta őket egyebek mellett Mária Terézia is. A századok folyamán földeket, erdőket, Kolozsvár frekventált részein épített palotákat vásároltak, illetve hagyományoztak a Státus javára. A bevételeket jól dokumentálható módon a közösség javára fordították. A gazdaság hasznából ösztöndíjalapot, nyugdíjalapot, szokásos kegyes dolgokat működtettek, amolyan széchenyisen.
A 20. század nem meglepő módon a Státus megrendülésével, majd a rendszerváltás utáni, küzdelmes újjáéledésével járt.
Megkésett újjászületés
A marosvásárhelyi katolikus gimnázium kálváriájának kapcsán kerestük meg Holló Lászlót, az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgatótanácsának elnökét, hogy a Státus jelenlegi helyzetéről, illetve az iskolát érintő aktuális problémákról beszéljen a Mandinernek.
Holló László a rendszerváltás utáni időkről szólva elmondta, hogy némileg megkésve, 1991. február 11-én adott ki a gyulafehérvári püspök egy határozatot, amelyben a Státus újjászervezését határozza el. Az intézmény működését Márton Áron 1948-ban felfüggesztette, mivel a kommunista hatalomátvétettel lehetetlenné vált rendes működése. A püspök ki is nevezett klerikus és laikus személyeket a Státus-tagságra, és feladatukká tette, hogy megtegyék a szükséges lépéseket az újjáalakulás érdekében.
A jogi előkészületek hosszú évekre elhúzódtak: 2005-ben a tavaszi papi szenátus döntött arról, hogy alapítványi formában indítsák újra a Státust, ugyanazon év novemberében pedig ténylegesen be is jegyezték a szervezetet. Ezzel az akkori brassói főesperest, Csiszér Albert pápai prelátust bízták meg. Csiszér prelátus lett a Státus elnöke, Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános a titkára, Holló László pedig alelnökként az ügyvezetői teendőket látta el. A Státus a megalakulása után hozzá is látott, hogy küldetésének megfelelően működjön, illetve hogy az elkobzott ingatlanjait visszaszerezze.
A visszaszolgáltatási törvény alapján az érsekség a Státus ingatlanjait is visszakérte – túl későn jött létre ugyanis a Státus ebben a jogi formában, hogy ezt a maga nevében megtehesse. A hivatalos megalakulása utáni időponttól kezdve azonban átvették a peres ügyek intézését. Azokat az ingatlanokat pedig, amelyeket az egyház korábban már visszakapott – a csíkszeredai, kézdivásárhelyi, marosvásárhelyi és a székelyudvarhelyi gimnáziumi épületeket –, azok adminisztrálását szintén átvette a Státus.
Akadályoztatás kezdődött
a visszaszolgáltató bizottság ettől az időtől kezdve rendre visszautasította a Státus ingatlanokkal kapcsolatos kéréseit. 2005-ig még szolgáltattak vissza,
Még a parlamentben is interpellációk hangzottak el a Státus visszaszolgáltatási igénye ellen. Lassan bekerült a köztudatba, hogy a Státus ingatlanokat kap vissza, és öles cikkek jelentek meg a román lapokban a katolikus, illetve a magyar veszélyre figyelmeztetve. 2005 előtt székelyföldi ingatlanokat jutattak vissza, azonban amikor Székelyföldön kívül adtak volna vissza valamit, mint például a kolozsvári, gyulafehérvári, brassói gimnáziumokat, valamint kastélyokat és erdőket, akkor már felfigyeltek, és sorozatosan elutasító határozatokat kaptak. Ezeket az elutasításokat természetesen megtámadták a bíróságon: rengeteg peres ügye lett a Státusnak, amely irdatlan munkát ró az intézményre, illetve komoly anyagi tehertételt is jelent egyben. Kezdetben alapfokon nyertek meg pereket, 2006-tól azonban sorozatban veszítettek minden fórumon.
Kérdésemre, miszerint nem érez-e a bíróság ítélkezési gyakorlata változásának hátterében politikai nyomást, Holló László óvatosan, azonban sokat sejtetően válaszol. Szerinte ilyet nehéz mondani, tekintettel arra, hogy elvileg az igazságszolgáltatás szabad és független, azonban az mégiscsak okot ad a gyanakvásra, hogy olyan érveléseket, amelyekkel 2006-ig pereket nyertek, hasonló perekben, 2006-tól kezdve elutasítottak a bíróságok. „A legnagyobb problémát az jelentette számunkra, hogy evidenciákat kellett bizonyítani” – mondja Holló László.
Tudni kell, hogy a két világháború között a Vatikán Romániával is kötött konkordátumot, s ennek az egyik kiegészítése foglalkozott a Státus-ingatlanokkal. 1932-ben tehát a román kormány és a Szentszék megegyezett arról, hogy a Státus-ingatlanok egyházi ingatlanok, ezek telekkönyveztetése a különböző célalapok, a már említett ösztöndíj vagy a nyugdíjalap neveire legyenek írva, melyeket az egyház javára a Gyulafehérvári Latin Rítusú Ordinárius kezel. Tulajdonosnak nem az egyházat vagy a püspökséget tüntették fel, hanem az alapot, amely a befolyt haszonból gazdálkodik. A jelen román viszonyokat azonban jól jellemzi, hogy ezt az említett egyezményt nem tekintik érvényesnek, pedig ezt annak idején legális körülmények között törvénybe iktatták. Azaz a román állam a saját törvényeit nem tartja érvényesnek; ez persze csak szelektíven működik így. A tulajdonképpeni cél az, hogy elvitassák az ingatlanok egyházi tulajdon jellegét, illetve hogy kétségbe vonják a Státus egyházi jellegét.
2008-ban, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a Státus nem tudja a jogait érvényesíteni, az a javaslat hangzott el a Státusgyűlésen, hogy további személyeket kérjenek fel a tagságra. Főként ügyvédeket és politikusokat, akik a Státus ügyeit megfelelőképpen tudják képviselni. Ez azért is inkább indokolt volt, mert a történelmi Státus tagságát is a kiemelkedő közéleti szerepet betöltő katolikusok alkották: gazdasági, jogi, politikai, tanügyi szakemberek, illetve politikusok, akik elhivatottak voltak az egyház ügyei iránt. Fokozatosan kibővült tehát a Státus tagsága, mára 30 tagja van, ennek harmada klerikus, kétharmada laikus, ahogy ez korábban is volt.
Küzdelem a gimnáziumért
A Státus harcának aktuális fejezete a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnáziumhoz kötődik. Az ügy hátteréről Holló László lapunknak elmondta, hogy 2003-ban kapta vissza a gyulafehérvári érsekség és a marosvásárhelyi plébánia az Unirea gimnáziumnak otthont adó ingatlant. A polgármesteri hivatal megtámadta a törvényszéken a visszaszolgáltatási döntést, azonban 2004 novemberében végleges döntéssel a bíróság az egyház javára ítélt. Így nem csupán a visszaszolgáltató bizottság adta azt vissza, hanem törvényszéken is megerősítést nyert az érsekség tulajdonjoga.
A Státus, mint az ingatlan működtetője, szerződést kívánt kötni a polgármesteri hivatallal annak érdekében, hogy a hatvanas évektől az épületben működő Unirea Nemzeti Gimnázium tovább működhessen benne. A visszaszolgáltatással kapcsolatban ugyanis volt egy olyan törvény, ami a tulajdonosokat kötelezte arra, hogy bizonyos ingatlanokat, amelyekben közszolgálati jellegű intézmények működnek, még öt évig zavartalanul meg kell hagyni a működési helyükön. Ennek tudatában a polgármesteri hivatal nem is akart szóba állni a Státus képviselőivel, pedig a törvény azt is előírta, hogy bérletet kell fizetniük, amíg a visszaszolgáltatott ingatlant használják.
Holló László elmondta:
Három évre volt szükség, míg eljutottak oda, hogy 2008-ban sikerült szerződést kötniük az ingatlanra, amelynek értelmében 25 évre az Unirea javára bérbe adták a polgármesteri hivatalnak az ingatlant, ezt azonban feltételekhez kötötte a Státus: a polgármesteri hivatal a teljes ingatlant felújítja egy európai uniós projekt keretében, illetve hat hónapnál tovább nem maradhatnak el a bérleti díj fizetésével.
Azonban a polgármesteri hivatal semmilyen felújítást nem kezdeményezett, s a bérletet sem fizette, éppen ezért az ismételt figyelmeztetések után 2012-ben a Státus felbontotta a szerződést. Ez nem jelentette azt, hogy az Unireát ki akarták rakni, de újabb szerződés megkötése vált szükségessé. A polgármesteri hivatal érdekelt volt a szerződés megkötésében, mert egy iskola nem működhet egy olyan ingatlanban, amivel kapcsolatban nincsen használati joga. Az Unirea líceum neves tanintézménynek számít a városban, megtartása a román városvezetés számára vélhetőleg kiemelten fontos.
Az viszont már az első szerződés megkötése előtt nyilvánvaló volt, hogy van igény Marosvásárhelyen egy katolikus iskola létrehozására. Annak idején létre is hozott a helyi főesperes plébános katolikus osztályokat, amelyek a Bolyai líceumban kaptak elhelyezést. Akkor a Státus még nem látta időszerűnek egy külön katolikus iskola alapítását.
Az új, 2014. december 15-én megkötött szerződés értelmében a főépületet az Unirea rendelkezésére bocsátják, amennyiben a helyi önkormányzat létrehoz egy felekezeti jellegű iskolát a melléképületekben; magyarán egy államilag fenntartott katolikus iskola jönne létre. Az iskolát a helyi önkormányzat finanszírozza, ezért a helyi önkormányzat illetékes az alapítás vonatkozásában is. 2015 folyamánlétre is jött a római katolikus teológiai líceum. Az iskolaalapítás normális esetben úgy történik, hogy az önkormányzat hoz egy döntést az iskola alapításáról, a tanfelügyelőség ezt jóváhagyja, visszaküldi a jóváhagyást, és a helyi önkormányzat beteszi az új intézményt az iskola hálózatba.
Van alapító okirat?
Időközben azonban felmerült a kérdés, hogy van-e alapító okirata az iskolának. Holló László elmondása szerint a probléma az, hogy ilyen dokumentum – egy A4-es papíron megfogalmazott, helyi önkormányzati határozat – nincsen; ellenben van több olyan határozat, amely fokozatosan hozta létre az iskolát. Tulajdonképpen kikényszerítették az alapítást, lépésről lépésre kellett haladniuk, azonban a bürokrácia mindenhol fékeket rejtett el az ügymenetbe, hogy ne érvényesüljön az iskolalapítási akarat.
Azonban a jogi kérdésekben kevésbé jártas számára is világos a helyzet. Volt egy helyi önkormányzati határozat, amely felhatalmazta a polgármestert arra, hogy aláírja azt a szerződést, amelyben egyértelműen szerepel, hogy csak abban az esetben érvényes, ha a katolikus iskola létrejön. Amennyiben a katolikus iskola nem jön létre vagy megszűnik, a szerződés érvényét veszti. Mondhatjuk, hogy ez az iskolaalapítás kezdetének egy indirekt módja, de ezt a tanfelügyelőség elfogadta, és a helyi önkormányzat egy következő határozatában az iskolahálózat részévé is tette ezt az új tanintézményt. Az akkori főtanfelügyelő átiratban kérte az Unirea Nemzeti Gimnázium igazgatóját, hogy kérdezze meg a magyar osztályok diákjainak a szüleit, akarják-e átvinni a katolikus iskolába a gyerekeiket. Ez azért is volt jó megoldás, mert az épület és a diákok egy részének az átadásával a teremproblémák is megoldódnának az Unireában.
Az Unirea igazgatója – a főtanfelügyelő intézkedése folytán – összehívta a magyar szülőket, akik a lehetőség láttán kérték, hogy gyermekeik az új katolikus intézménybe kerüljenek. Akkor, 2015-ben a tanfelügyelő egy újabb határozatot hozott, amelyben azt szerepel, hogy a tanfelügyelőség létrehozza a katolikus iskolát a Bolyai Farkas Elméleti Liceum katolikus osztályaiból, illetve az Unirea magyar osztályaiból, áthelyezéssel. Ez a határozat kedvező fordulatot jelentett – kivéve azt a tényt, hogy bele volt írva az, hogy „létrehozza” a teológiai líceumot. Ez pusztán egy elírás, azonban az ilyen apróságnak is hatalmas jelentősége van olyan esetben, ha a hatóságok ellenségesen viszonyulnak valamihez. A főtanfelügyelő ugyanis nem hozhat létre iskolát: osztályokat tehet át, de ezzel nem hoz létre intézményt. Ez a szavak csűrése-csavarása, ami azonban alkalmat adott a rosszindulatnak. A polgármesteri hivatal meg is támadta ezt a tanfelügyelőségi határozatot, a törvényszék pedig 2017. augusztus 2-án alapfokon felfüggesztette azt, de az érvénytelenségét nem mondta ki.
Gyakorlatilag a polgármesteri hivatal támadta meg a katolikus iskolát, amelyet a szerződés értelmében neki kellett volna létrehoznia.
A per februárban indult. A Státus figyelmeztette a polgármesteri hivatalt, hogy a szerződés ellen dolgozik, és amennyiben megszűnne az iskola jogi személyisége, abban az esetben a szerződés is felbomlana, és az nekik sem lehet céljuk. Ennek ellenére folytatták a pert, és végül augusztus 2-án bontották fel a tévesen fogalmazó tanfelügyelői határozatot.
Mivel az iskola létrehozása kompromisszumok eredménye, ezért a különböző hivatalos dokumentumokat kellene egymás mellé tenni és azokat megfelelően értelmezni, de sokan még a magyarok közül is azt mondják, hogy nincsen alapító okirat és éppen ezért nem létezik az iskola. Az tény, hogy alapító okirat nincs, de jogilag létező intézményről van szó, hiszen a polgármesteri hivatal szerződésben vállalta a létrehozását, és a helyi önkormányzat döntést hozott az iskolahálózatba való belehelyezéséről.
Hajsza az iskola ellen
Tavaly november másodikán aztán hajsza indult az igazgató és az iskola ellen: az igazgatót felfüggesztették, és az iskola jogi helyzetét kezdte vizsgálni a DNA (a híres-hírhedt Korrupcióellenes Ügyészség).
Azóta kétségbeejtő körülmények között működik az intézmény, iskolaigazgató hiányában hónapokig nem volt, aki aláírja tanárok fizetési papírját, a különböző hivatalos dokumentumokat. Először egy-egy napra feloldották az igazgató felfüggesztését, hogy bemehessen aláírni a fizetési listákat, viszont azzal, hogy nem volt állandó igazgató, lehethetetlenné vált az iskola normális működése.
A helyi önkormányzat, ahol többségben vannak az iskola támogatói, gyakorlatilag bármilyen határozatot el tud fogadni, ami az iskola alapítását segíti. Tíz RMDSZ-es és a Szabad Emberek Pártjának három képviselője áll szemben az ellentábor 10-11 helyi tanácsosával.
A helyi önkormányzat azonban úgy működik, hogy a tanács határozatot hoz, azt pedig a jegyzőnek ellen kell jegyeznie. Amennyiben a jegyző nem ellenjegyzi, akkor a prefektus megvizsgálja, hogy miért nem tette azt meg. És itt a kör bezárul. A prefektus egy húron pendül a gáncsoskodókkal, így minden, az iskola alapítását segítő határozatot megsemmisített.
Senki nem tud semmit
Ez vezetett oda, hogy egy hét múlva kezdődik az iskola, és a gyerekek nem tudják, hogy milyen iskolába fognak járni; egyszerűen senki nem tudja megmondani, van-e katolikus iskola vagy nincs. Február folyamán a főtanfelügyelő felfüggesztette az iskola beiskolázási jogát, így nem hirdethettek felvételit sem. Természetesen ezt az iskola és a szülők megtámadták a bíróságon, augusztus folyamán pedig a törvényszék érvénytelenítette is a felfüggesztést. Tudta mindenki, hogy törvénytelen ez az intézkedés, ennek ellenére amíg a törvényszék ki nem mondta az érvénytelenségét, hagyták, hogy gátolja a gyerekek beiratkozását. A szülők kétségbe vannak esve, azonban a reményt még nem adták fel.
Időközben az ügybe bekapcsolódott a pápai nuncius is. Részt vállalt az állami szervek és az egyház közötti közvetítésben, eljött Marosvásárhelyre is, beszélt az illetékes intézmények vezetőivel, akik jószándékukról és közreműködésükről biztosították őt. Minden erejükkel bizonygatták, hogy a nyakuk nyúlik, a hátuk izzad az igyekezetben, azonban rajtuk kívül eső körülmények miatt nem halad az ügy. Ez klasszikus esete annak, hogy a román hatóságok milyen gátlástalan módon meg tudnak vezetni külföldi méltóságokat. Holló László tapasztalata szerint egy intézmény részéről sem történt egyetlen pozitív lépés sem a nuncius látogatása óta.
Ugyanakkor az újabb megkeresések miatt a nuncius a tanügyminisztérium felé is próbált közvetíteni. Július 13-án a felvételi után azt a javaslatot kapta a minisztertől, hogy írják össze azokat a diákokat, akik a katolikus iskolába szeretnének járni. Azonban addigra mindenki valamilyen iskolát választott, abban az iskolában a helyét elfogadta, a szabadságolási idő elkezdődött. A Státus vezetése úgy ítélte meg, hogy nem vihető sikerre egy ilyen szándéknyilatkozat-gyűjtés, időlegesen el kell azt halasztani. Amikor augusztus végén a nuncius ismét kérte, hogy a mégis szerezzenek a szülőktől szándéknyilatkozatokat , akkor egy hihetetlen lelkesedéssel végzett kampánymunkában a szülőknek sikerült 114 szándéknyilatkozatot összegyűjteniük. Ha valaki bizonytalan lett volna eddig, akkor most megbizonyosodhatott, hogy erre a katolikus iskolára Marosvásárhelyen szükség van. A szülök az összegyűjtött szándéknyilatkozatokat személyesen vitték el a nunciusnak, a nuncius elvitte a tanügyminiszternek,
A Státus minden javaslatát visszautasították. A szülök kérésére szeptember elsején egy megbeszélést szerveztek az ügy további rendezésére, amelyen részt vettek a magyar pártok vezetői, a tanárok és a Státus képviselete. A szülők felkérésére közösen eldöntötték, hogy szeptember 6-án, szerda délután 18 órától egy tüntetést szerveznek Marosvásárhelyen a prefektusi palota előtti téren. Remélik, hogy ennek meghallják a hangját magasabb fórumon is.
A kérdés adja magát: vajon készen áll arra a Státus vezetése, hogy ha nem fogják engedni, hogy létrejöjjön katolikus iskola, akkor bezárják az egész líceumot Unireástól-mindenestől? Erre Holló László határozottan azt válaszolta, hogy nyilván első körben a szerződés felbontását fogják kezdeményezni, amit a polgármesteri hivatal valószínűleg megtámad a bíróságon. Várható, hogy a bíróságon is húzzák az időt. Hangsúlyozta, hogy nem szeretnék kitenni az Unireát, de ha nem születik megoldás, akkor készek arra, hogy a szerződés szellemében járjanak el. „Megtaláljuk a módját, hogy másféle módon hasznosítsuk az épületet” – mondta Holló. Azt még hozzátette a végén, hogy a nagy egyesülés ünnepéhez méltó lesz, ha esetleg 2018-ban kilakoltatják az Unirea (Egyesülés) nevű gimnáziumot.