A diákok is megérthetik a Közel-Keletet – Mohay Borbála a Mandinernek

Online tananyag készült a Jezsuita Menekültszolgálat megbízásából a migrációról és annak okairól. A tananyag ezen a linken érhető el. Mohay Borbálát, az anyag készítőjét kérdeztük.

***

Mi értelme ennek az innovatív e-learning anyagnak a kötött és igen szoros tantervek mellett? Nincsenek már így is eléggé leterhelve a gyerekek?

Mi nem úgy indultunk ennek, hogy kötelező tananyagot írunk. Online tananyagot akartunk létrehozni, amelyet az érdeklődő, nyitott diákok a Facebookon megoszthatnak egymással. 

Ennyire bíznak a diákok önfejlesztésében?

A mintánk erre egy többmilliós nézettségű Vox videó volt, amely szintén a szír válságról szól. Persze az ennél jóval töményebb, tempósabb anyag.

És persze rövidebb is. Egy ekkora mennyiségű interaktív anyagban viszont annál jóval több munkaóra van. Miért döntöttek mégis az online, ingyenes elérhetőség mellett a piacra-dobással szemben? 

A jezsuiták döntése volt, hogy így legyen. Forrai Tamás tartományfőnök ezt nagyon fontos projektnek gondolta. Ezért volt hajlandó áldozni rá. De mi is így voltunk vele. Talán túl lelkiismeretes munkát is végeztünk emiatt.

Végignéztem az anyagot, mondhatok véleményt?

Persze.

Amikor még ültem az iskolapadban és görnyedtem a könyv fölött belebonyolódva a középkori magyar társadalomtörténetbe, mit nem adtam volna azért, hogy ilyet is vegyünk töri órán! Hogy jött ez az egész ötlet? 

Tulajdonképpen én csak belecsöppentem. A Jezsuita Menekültszolgálat felől kerestek meg, mint frissen végzett történelem-földrajz szakos középiskolai tanárt. Így lettem tananyagfejlesztő. Maga az ötletelés ezután kezdődött Bélával (Kuslits Béla, szociológus, a szerk.), az Innotica tudásmenedzsment cég informatikai támogatása mellett. Az elején ágrajzokkal modelleztük, honnan hová akarunk eljutni. Én pedagógusként a középiskolás tananyagból, Béla pedig szakértőként főleg az angolszász sajtóra építve értelmezte a témát. A végleges szöveget Süveges Gergő narrálta.

Kezdjük is az anyag elejéről! Úgy indul a narratíva, hogy elénk adja a menekültválságot, amely megoldásra vár. Egyből a politika közepébe! Keleti pályaudvar, az emberek érthető félelme… Nem túl erős kezdés ez középiskolásoknak?

Ez teljesen tudatos volt részünkről. Azt akartuk, hogy a diákok érzelmileg is bevonódjanak – tehát didaktikailag indokoltnak láttuk ezt a felütést. 

A tananyagban a Keleti pályaudvarról a Közel-Keletig utaztam, aztán hirtelen az arcomba kaptam rengeteg interaktív feladatot. Mindezt úgy, hogy a feladatok megoldásához szükséges információkat csak azután kaptam meg, miután végig értem a feladaton. Erre mi a magyarázat?

Ebben a blokkban olyan kérdések voltak, amelyekre egy átlag középiskolás tudja, vagy a feladat jellege alapján kikövetkeztetheti a választ. Például ki ne tudná, hogy a Közel-Keleten melyik értékes nyersanyag játszik fontos szerepet vagy mi az iszlám öt fő parancsa?

Jogos. De milyen pedagógiai megfontolás áll emögött?

A cselekvés pedagógiája. Ha a gyerek csinálja a feladatot, foglalkozik vele, sokkal könnyebben befogadja az ismeretet. Ez az egyik oldal. Másrészről a konstruktivista pedagógia azt mondja, hogy induljunk ki abból a tudásból, amely a gyerek fejében van. A tanár dolga legfőképpen az, hogy ezt segítsen rendszerezni, további információkat nyújtva. 

„Azt akartuk, hogy a diákok érzelmileg is bevonódjanak”

A tananyagban szóba kerül, milyen szegények ezek a tájak: csupa sivatag, kietlen vidékek, ráadásul a szegény elnyomott nők csak elvben sem egyenlők. Cél volt, hogy empátiát ébresszenek a gyerekekben?

Csak közvetetten. Mivel európai szemmel értelmezzük az iszlám államok folyamatait, elkerülhetetlen, hogy valamilyen szempontból elfogultak legyünk. Ugyanakkor próbáltunk az árnyalt látásmódra törekedni. Mondok is egy példát! A kurdok innen nézve talán az egyik legszimpatikusabb csoport, nincsen államuk, mindenhol kisebbségbe szorultak, mégis hősiesen harcolnak az ISIS ellen. De persze ők is követnek el háborús bűnöket, nem olyan fehér bárányok, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Persze hozzátenném: egy bizonyos ponton túl a plusz információ már inkább káros a tudásátadás szempontjából; nehéz megtalálni az egyensúlyt.

A politikatörténeti részben úgy osztályozzák a térség államait, hogy – a néhány demokrácián és bukott államon kívül – ahol a többség uralkodik, ott vallási alapú a politikai vezetés; ahol pedig a kisebbség, ott katonai diktatúra van. Értem, hogy az árnyalás lehet káros is, de ez nem túlzott leegyszerűsítés? 

Valamennyire leegyszerűsítő ez is, mint minden kategorizálás, hiszen például a döntően vallási alapú diktatúrák, mint Irán és Szaúd-Arábia se működnének katonai elnyomás nélkül. De az lényeges különbség, hogy a katonai diktatúrának mondható államokban, mint például Egyiptom vagy a háború előtti Szíria, sokkal nagyobb a vallásszabadság, ami összefügg az uralkodó elit kisebbséghez tartozásával. Ha végignézzük a régió államait, ahol többé-kevésbé stabil államszerkezet van, ott nagyjából igaz ez az állítás. Egyébként is, a célunk elsősorban, hogy a Szíriából indult menekültválság okaira rávilágítsunk és ez a csoportosítás ezt segíti. Bassar el-Aszad síita kormányzása ugyanis egy szunnita többségű országban csakis katonai diktatúrával, erőszakszervezettel működhetett. Tény, hogy ezek a mi fogalmaink, a mi szempontjaink. De ezek állnak rendelkezésre.

Mégis félre tudták tenni ezeket a szempontokat, amikor a nagyhatalmak felelősségét firtatják a szír válság kialakulásában a gyarmatosítástól kezdve napjainkig. Putyin és Obama például a grafikán pénzeszsákokat szórnak az emberi jogokat lábbal tipró diktatúráknak. Noha ezzel tényszerűen nem vitatkoznék, közel sem politikailag korrekt az értelmezés. Azon felül, hogy Amerika kapitány nem boldog, van ennek kockázata?

Van. Nem véletlenül ez a téma, amiről a legtöbbet vitatkoztunk. Számos szakértő, pedagógus véleményét kikértük ezzel kapcsolatban, és egymással ellentétes javaslatokat is kaptunk. Végül abban maradtunk, hogy az Amerika-szkeptikus és a nyugatbarát értelmezések is kapjanak teret. 

„Az Amerika-szkeptikus és a nyugatbarát értelmezések is kapjanak teret”

 

Ez az eset is rámutat arra, mennyire nehéz ilyen komplex témát minden oldalról körüljárni. Ezért került bele számos, egyetemen tanult diplomáciaelméleti és politikatudományi fogalom is, mint a bukott állam vagy a szekuláris berendezkedés? Nem tették kicsit magasra a lécet a diákoknak?

Egyáltalán nem gondolom. Amikor megterveztük az anyagot, éppen az volt az egyik fő célunk, hogy a nem-szekuláris állam fogalmát megértsék a diákok, enélkül ugyanis semmi más nem lesz érthető, ami ebben a térségben zajlik. A Közel-Keleten történtek egyébként majdhogynem felfoghatatlanok európai szemmel, ezért a jelenségek körülírása sokkal bonyolultabb lenne, mint a történések keretbe foglalása az ilyen fogalmakkal. Sőt, a tananyag kiegészítő, online jellege jó lehetőséget adott arra, hogy a középiskolai kereteket végső soron túllépjük, kiegészítsük. 

Szerintem a keretek túllépése annyira jól sikerült, hogy nekem is számos újdonságot tartalmazott az anyag. Nem beszélve arról, hogy egy 19. század végétől napjainkig tartó időszakot ölel át a koherenssé varázsolt történet, sőt a végén akár Szaddam Husszein háborúit is megismerhetjük, ha akarjuk. Befogadható ennyi minden a diákoknak? 

Örülök, hogy felnőtteknek is tud újdonságot mutatni az anyag, bár ez egyáltalán nem lep meg, hiszen magam sem csak középiskolásoknak ajánlom. Egyébként maga a mondott szöveg 35 perc, alsó becslésünk szerint pedig 45 perc alatt végig lehet érni az anyagon, ami egy tanórának felel meg. Tény, hogy van egy lineáris felépítés, amely tartalmilag nem kevés, de éppen ezért próbáljuk minél interaktívabb feladatokkal biztosítani a bevonódást. 

Az anyag végén olyan kérdéseket tesznek fel a diákoknak, amelyeket gyakran felnőttek sem tesznek fel maguknak. Hadd sarkítsak: a diákok dolga a véleményformálás vagy a tanulás?

Az érettségire fel kell készíteni a diákokat, ahol a mérhető tudás elengedhetetlen. A véleményformálás feltétele a lexikális tudás. Ez fokozottan igaz Szíria esetében, hiszen az ottani és az itteni politika teljesen más dimenzió. Pontosan ezért építettük fel a tananyagot úgy, hogy a diák a végén – releváns információk alapján – akár normatív kérdésekre is értelmes választ adhasson. 

Csakhogy a normatív elemeknek vannak buktatói, amelyeket ez az e-learning anyag sem tud kikerülni: például az USA politikáját is okolják a kialakult válságért, vagy okozati összefüggést vonnak a kőolajban gazdagság és a diktatórikus berendezkedés között. Ezek nyilván védhető álláspontok. De nem konszenzuálisak.

Elég nagy csapat dolgozott az anyagon, mi meghoztuk a saját kompromisszumainkat. Azt is fontos észben tartani, hogy nem véletlenül áll meg a történelemoktatás a 2000-es évek elején. A mai folyamatokra ugyanis még nem látunk rá történelmi távlatból. Mégis szükség van a normatív elemekre, hiszen ezek biztatják a diákokat az állásfoglalásra. Az ellenkezés, a szembehelyezkedés is lehet eredmény ilyen szempontból.  

Utolsó kérdés: Belevágna még egy ilyen projektbe a csapattal? 

Belevágnék. Bár hozzáteszem: még a jelenlegi projekt sem zárult le teljesen. Hátravan még a terjesztés, sőt a tervek között szerepel egy esszépályázat kiírása a témában középiskolások számára.