A bíróság megjegyezte: a kormánynak közhatalmi szereplőként valóban joga van a nagykorú, külföldön élő magyar állampolgárok név- és lakcímadatainak megismerésére a polgárok személyre szóló tájékoztatása, illetve a polgárok álláspontjának megkérdezése céljából, ez azonban különbözik a pártok számára biztosított közvetett megkeresés lehetőségétől.
A bíróság szerint tévedett az NVB, amikor a pártoknak a nyilvántartási törvény szerinti közvetett megkeresésre kapott lehetőségét azonos tartamúnak, azonos értékűnek tekintette az adatbázisnak a kormány közhatalmi feladataihoz igénybe vehető közvetlen megismerési és felhasználási jogosultságával.
A Kúria felhívta a figyelmet arra is, hogy a népszavazási törvény keretei között mind a népszavazás kezdeményezője, mind a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok kérhetik a Nemzeti Választási Irodától az adott választópolgárok nevére, lakcímére vonatkozó adatokat. Ez az adatbázis csak a szavazóköri polgárok adatait tartalmazza, míg a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala nyilvántartása a külföldön élő magyar állampolgárok nevét, lakcímét is. Vagyis a szavazóköri adatbázis szűkebb körű, mint a választásra jogosultak teljes köre.
Ha a kormány az országos népszavazás szervezőjének minősül, akkor a kampánytevékenysége során csak azt az adatbázist használhatja, amely a kampányban részvevő többi szereplő számára ugyanígy elérhető. A kormány mint szervező az országos népszavazási kampányban kampányeszközeinek terjesztésére nem használhat olyan adatbázist, amelyhez a közhatalom gyakorlójaként jutott – szögezte le a Kúria.
(MTI)