Mohamed korában élne sok németországi török – Rosta Gergely a Mandinernek

 

 

 

Tizennyolc százalék.

 

 

Nem kevés, az biztos. Ugyanakkor Koopmans-kutatásban harminc százalék volt a fundamentalisták aránya Németországban, igaz, egy némileg más index alapján. Tehát hogy sok vagy kevés, az részben attól is függ, hogyan mérjük.

 

 

Ez részben pénzkérdés is, hogy mire volt lehetőségünk: az látszott, hogy csak Németországra fogunk tudni koncentrálni ebben a kutatásban, és ott sem lesz lehetőség több nagy minta kiválasztására. Mivel a németországi muzulmánok több mint kétharmada török, nem akartuk belekeverni az etnikai kérdést, emellett módszertanilag is nehezebb lett volna a mintavétel. Egy ún. onomasztikus eljárást alkalmaztunk, azaz a nevek alapján vettünk mintát, ahol a vezetéknév vagy a keresztnév azonosíthatóan török, az került bele a mintába. Tehát nem volt célunk, hogy összehasonlítsuk a törököket más muszlim vallású etnikumokkal.

 

 

Végső soron az utolsó pillanatban lehetőségünk nyílt arra, hogy egy jóval rövidebb kérdőívvel egy ötszáz fős szíriai mintát is megkérdezzünk; de nem olyanokat, akik most érkeztek, hanem olyanokat, akik itt vannak már régóta. Akik most menekültként érkeztek, róluk nincs semmilyen hozzáférhető adatbázis, nem tudjuk őket lekérdezni. Akik most a menekülttáborokban vannak, ők feltehetőleg sok szempontból egy egész más társaság, mint akiket most lekérdeztünk, és átlagban már negyed évszázada itt vannak. Nekik pár kérdést feltettünk a mostani menekülthelyzettel kapcsolatban; és pár olyan kérdést is, amelyek alapján a törökökkel összehasonlíthatjuk őket. Az derült ki, hogy az itt élő szírek sokkal kevésbé fundamentalisták, kevésbé vallásosak és alapvetően egy magasabb képzettségű csoport, mint a török származásúak. De mondom, ők nem képezik le a mai szír társadalmat. Ők nem a háború elől menekültek el, hanem még korábban, az Aszad-rezsim miatt vagy még az előtt. Sokan eleve tanulni jöttek Németországba és itt maradtak, illetve jó részük valamilyen üldözött csoporthoz tartozott, így a keresztények is felülreprezentáltak a körükben.

 

                                                                                                            

Szerintem mindennek van értelme, ami az integrációt szolgálja. Ezek az emberek itt vannak és itt is fognak maradni – most a törökökről beszélek elsősorban. A menekültek egy másik kérdés, de láthatóan itt is az a politika, hogy hosszabb távon itt fognak maradni, legalábbis erre készül az állam. Minden, ami az integrációt elősegíti, és azt, hogy ne kizárólag maguk között legyenek, az szerintem jó dolog. Az más kérdés, hogy az állami intézményekben oktatott iszlámot mennyire fogadja el a muszlim közösség. Nálunk itt Münsterben is van iszlám teológia, Khorchide professzor vezeti az intézetet, aki kifejezetten liberális iszlám teológusnak számít, nagyon sokat szerepel mindenfelé, de rendszeresen kap halálos fenyegetéseket is. Ez nem azt jelenti, hogy a muzulmánok többsége radikális, de a radikálisok megtalálják őt. Tehát ez a társaság eléggé megosztott belül is.

 

 

Az olyan kérdésekre, hogy mennyire érzi jól magát Németországban, sokkal rosszabb eredményeket vártunk.

 

 

Ez is változóban van. Tettünk fel egy olyan kérdést az itteni törököknek, hogy melyik népcsoporthoz tartozónak érzi magát? Török, kurd vagy német? Többet is mondhattak. Még a második generációnak is a fele csak töröknek vagy csak kurdnak érzi magát: az első generációban ez az arány még nagyobb. Egyaránt töröknek és németnek kb. egynegyed érzi magát, míg csak németnek nagyon kevés, 6-7 százalék. Utána megkérdeztük azt is, hogy mennyire büszkék rá? A török hovatartozásra – akár mondott mást is mellé, akár nem – az ezt vallók 91 százaléka büszke. A német hovatartozásra viszont csak nagyjából ötven százalékuk. Az, hogy itt nem annyira szokás büszkének lenni arra, hogy valaki német, mintha átsugározna azokra is, akik amúgy nem német származásúak. Pedig ők nyilván nem vádolhatnák magukat azzal, hogy a nagyapjuk irtotta a zsidókat a második világháborúban. Persze itt a kérdés az, hogy a német identitással együtt vették-e át ezt a fajta tartózkodó álláspontot a nemzeti büszkeséggel kapcsolatban; vagy egy jó részük alapvetően a származása alapján mégis inkább töröknek tekinti magát – és a németséget csak egy adottságnak fogja fel, mivel itt született, itt járt iskolába, itt vannak a barátai. Valahogy egyébként az az érzésem, hogy amibe próbálják itt a bevándorlókat integrálni, az nem a német identitás, hanem egyfajta állampolgári tudat: vannak az alapvető jogok, meg egy közös halmaz, amit el kell fogadni. Meg kell tanulni a nyelvet és be kell tartani a törvényeket.

 

Ezt differenciáltabban látom. A bevándorlóként vagy menekültként muzulmán országokból ide érkezettek vallásossága tényleg egy más minőséget képvisel. Nem csak azért, mert más vallásúak, hanem többségük a saját vallását jóval intenzívebben éli meg. De számszerűleg azért még mindig egy kicsi kisebbségről van szó. Azokban az országokban, ahol jelentős muzulmán jelenlét van, ott is maximum 10-15 százalékról beszélünk. Németországban 4-5 százalék közötti az arányuk.

 

 

Igen, ez szokott lenni a másik érv. De azért az integráció láthatóan a magatartásminták átvételét is jelenti, ami ez esetben azt jelenti, hogy csökken a születésszám. Persze még mindig több gyerek születik a muzulmán családokban, de nem annyival, mint a származási országokban. Ami valóban gond, az a terrorizmus: van egy kicsiny fanatikus réteg, amely nem hogy nem integrálható, de pont ellentétes céljai vannak. A 2010-es első kutatásunkból úgy látszott, hogy a németek körében egy nagyon negatív kép él az iszlámról, nem fogadják el a muzulmánokat, és ők ezért kirekesztettnek érzik magukat. Ez biztos, hogy szerepet játszik, de a mostani kutatás megmutatta az érem másik oldalát is, hogy az itt élő török származásúak körében egy viszonylag jelentős kisebbség hajlamos a vallási fundamentalizmusra. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a Németországban élő muzulmán közösségnek nem csak a többségi társadalom kirekesztési tendenciáira, hanem a saját soraikban tapasztalható fundamentalizmusra is kritikusan kellene reagálnia annak érdekében, hogy a német társadalom egy békés, párbeszédre nyitott vallásként lássa az iszlámot, és nem pedig egy elzárkózó, fundamentalista kisebbség vallásaként.