Ilyen egy echte német balos majális

8,50 helyett 12,50 euró legyen az óránkénti minimálbér! Gyakorlatilag az összes németországi szakszervezet felvonult május elsején a frankfurti városháza elé, hogy hangot adjon a katolikus munkavállalói mozgalom ebbéli követelésének. A városháza erkélye alatti színpadot a DGB és Verdi szakszervezetek zászlóitól elég nehezen lehetett látni. Hallani viszont jól lehetett: a szónokok arra buzdítottak mindenkit, préseljék ki az utolsó potenciális eurócentet is a munkaadókból, azok maguktól ugyanis soha nem fognak fizetést emelni.

A teret teljesen megtöltötték, ha akarnék, se tudnék pontos számot mondani. A DGB szakszervezet regionális vezetője, Harald Fiedler eközben arról beszélt, hogy bankrablást csak az amatőrök követnek el, az igazi profik bankot alapítanak.

Török szervezetből több is volt, ez a Türk Halevi 1965 nevű legalább vette a fáradságot és németül írta ki az üzenetét. A molinó alatt nem kifejezetten agitációs tevékenység ment, hacsak nem számítjuk a spenótos gözlemek készítését és árulását annak.

Ez itt a Török Kommunista Párt (Türkiye Komünist İşçi Partisi) molinója: „A kapitalizmus munkanélküliséget, rasszizmust és háborút jelent. Éljen a szocializmus!” Az 1998-ban alapított alakulat a Wikipédia szerint be van tiltva Törökországban.

Németországban otthonra leltek az iráni kommunisták is. „Éljen május elseje! Fizessenek a kapitalisták a saját válságukért, mi nem fizetünk az övékért!” – áll a pavilonukra aggatott német nyelvű papíron. Több arab nyelvű kiadványt is lehetett itt venni.

Úgy fest, a balos-kubai barátság még Havanna és Washington közeledése ellenére is tart: nem túl feltűnő helyen bár, de volt egy árus, aki nagy, kifeszített Che- és Fidel-portrékkal díszített kubai lobogó alatt árult pár könyvet az ottani szocialista forradalomról. Mellette a venezuelai modellt népszerűsítő kiadványok sorakoztak, hogy aztán egy balkáni és közel-keleti ételeket kínáló sátorba torkolljon az egész. A török írásmóddal írt poğaça egy euróba került, két euróért kitűnő csevapot adtak, öt euróért pedig egy komplett tálat, amit alaposan megpakoltak mindennel, amit árultak.

Jelen volt a görög expénzügyminiszter, Jánisz Varufakisz új páneurópai mozgalma, a komplett EU komplett reformját célul kitűző Diem25 is. Az EU-t vagy megreformáljuk, vagy széthullik, hirdették. Legnagyobb sajnálatomra se matricákat, se posztereket nem osztogattak, névjegykártya, szórólap és valami internetről letöltött, ingyenes zenemintákat tartalmazó CD volt csak a standon We <3 Sharing címmel. Nyilván ingyen.

Bizniszt a pártok közül csak kommunisták láttak a mai napban, ők nyilván rá is vannak szorulva: a DKP nevű kis komcsi párt árnyékos, eldugott helyszínen a komplett forradalmi szakirodalom megvásárolható volt – inkluzíve a magyarra fordítva Mi időnk című párthetilap, A Szabadság magyar társa kvázi –, a látványos „Mentsétek meg a környezetet a profitgazdaságtól!” feliratú transzparenssel megjelenő marxista-leninista pártnál úgyszintén. Beszédes, hogy a nevében szociáldemokrata SPD nem volt jelen a Römerbergen, ahogy a zöldek se - utóbbi érthető, az egyre inkább életmódkonzervatív párt politikusait ma előbb hozza lázba egy jó latte macchiato, mint a munka szó.

Nem úgy a Die Linke: a május 1. alkalmából készített, nekem kifejezetten tetsző, a párt honlapján lévő webshopból is megrendelhető ünnepi plakátjukat most is kirakták nagyban, standjuknál a párt politikáját magyarázták a menekültek befogadásától kezdve egészen a lakásbérleti díjak megfékezéséig. Mondjuk azt, hogy miért éppen rágót osztogattak, nem értem, kampánytanácsadóként én biztos óvnám a pártot, hogy nehogy véletlenül is valamiféle „büdösszájú proli” asszociáció társuljon az üzeneteikhez.

A forradalmakat lángra lobbantó vörös gyufa ellenben annál jobban illik egy olyan párthoz, amely egy kampányvideóban azt nyomatta, hogy a rájuk leadott szavazat gyakorlatilag ugyanaz, mintha bedobnánk egy téglát egy gazdasági vezető ablakán.

Nem, továbbra sincsenek itt a zöldek, ez egy szakszervezeti stand.

„Munkáshatalmat az állami önkény helyett! Osztályharcot világháború helyett!” – itt ez a két felirat fogadta a furgonon lévő dolgokat olvasó frankfurti polgárokat.

Sör és virsli? Ugyan már, ez nem a gyarmaton fekvő Budapest Városligete, hanem a luxxy bankárváros, Frankfurt főtere! Az IG Metall szakszervezet sátránál a frankfurti átlaghoz (három-négy euró per deci) képest igencsak kedvező, önköltség alatti áron mértek egy kifejezetten jó bio proseccót egy jó háromdecis műanyagpohárban. Aki kérte, ihatta narancslével is, ezt én mondjuk nem értem. Természetesen adtak sört is (de nem itt), az Oetker-konszernhez tartozó helyi Bindinget lehetett inni korsónként két és fél euróért. Persze volt a helyi specialitás, az almabor is. Inkább utóbbiból fogyott.

Ezek a zászlók nem összetévesztendők a szintén szivárványszínű, ám eltérő elrendezésű melegmozgalmi lobogóval: a PACE (nem, nem elírás, olaszul békét jelent) feliratú zászlók szűkebb értelemben véve a nukleáris fegyverek elleni tiltakozást, tágabb értelemben a nem ironikus értelemben vett világbékéért való kiállást jelölik.

Lépjenek be egy szakszervezetbe, nem fog fájni, buzdított mindenkit beszéde végén Harald Fiedler. A tüntetés végig békés volt, szinte fesztiváli hangulat uralkodott a Römerbergen, ahol külön standdal jelen volt még az Amnesty International, az összes szervező szakszervezet, és rengeteg, de tényleg rengeteg grillhús- és Bratwurst-árus. 

Frankfurti virslit sehol nem árultak, de nem is baj.