Köln csak a kezdet

„Létezik-e összefüggés a kölni szilveszteri események és a szíriai helyzet között? A válasz az, hogy igen, van összefüggés, a közös nevező a nők elleni erőszak. Számos német beszélgetőtársam nem képes megérteni, hogy a nőkkel szembeni erőszak egy bizonyos keleti-patriarchális kultúrában hagyománynak számít. Keleten a nő ugyanis a férfi becsületének megtestesülése. Egy nő megerőszakolása nem csupán nemi erőszakként, valamint a nő elleni támadásként értelmezendő, hanem sokkal inkább annak a férfinak a megbecstelenítéseként, akihez az illető tartozik.

Ebben a barbár szíriai háborúban, amit tévesen polgárháborúnak neveznek (elvégre nem polgárok, hanem etnikai-vallási csoportosulások harcolnak egymással), háborús cselekményként erőszakolják meg a szír hadsereg síita-alavita katonái a szunnita ellenzék nőit. A nemi erőszakkal az alaviták célja a szunnita ellenzék férfijainak megbecstelenítése. A szunnita felkelők ugyanezt teszik az alavita nőkkel.

(...)

Az arab-keleti kultúrkör nőképe a szíriai háborútól függetlenül is patriarchális, alapvetően emberellenes. Ezt a nőképet nem szabad Európában az eltérő kultúrák iránti tiszteletből eltűrni. A nemi erőszak az arab férfiak részéről nem csupán az európai nők szexuális kisugárzásának szól, hanem az európai férfiak becsületének sárba tiprásáról is. Ahogy az Kölnben is történt.

De Köln csak a kezdet. Ha Németország több mint egymillió embert vesz fel az iszlám világból, és nem képes eleget tenni az elvárásaiknak, jobban teszi, ha felkészül a következményekre. Ezek a fiatalok a nyugati reklámok alapján azt gondoljak, minden európainak luxuslakása, kocsija és csinos szőke nője van; azt gondolják, ezeket megkapják ők is, részesülve a jólétből. Amint ezek a fiatalok szembesülnek az iskolai aulákban és sportcsarnokokban berendezett szükségszállások valóságával, elárulva, sőt diszkriminálva érzik magukat. Így jön létre az európai férfiak iránti bosszú vágya.

Az elkeseredett és dühös arab férfiak így hát a nőkön keresztül vettek bosszút az európai férfiakon Kölnben és Hamburgban. A felvilágosult iszlám képviselőjeként, a nőket tisztelő szírként azt mondom: ez egy kulturális hátterű bosszú volt. És ez esetben nem csupán a hamis európai toleranciát kell kritizálni. Hanem a más kultúrák iránti tudatlanságot is.

(...)

Damaszkuszból származó szírként 1962 óta élek Németországban. Tudom, hogy a nőellenes kultúrákból származó, patriarchális gondolkodású férfiakat képtelenség integrálni. Az alternatíva egy európai, civil iszlám megteremtése lenne, ám ezt az iszlám németországi képviselői elvetik. Így jelenleg semmi esély nincs rá. Tanárom, Max Horkheimer az erőszak uralmának óceánján a szabadság szigetének nevezte Európát. Ma ezt a szabadságot veszélyben érzem.”