CSU: A felvilágosult Európának saját iszlámra van szüksége

És akkor álljon itt az antitézis: A felvilágosult Európának CSU-ra nincsen szüksége.

Inkább semmilyen iszlámra, de ha kikerülhetetlen, csak akkor felvilágosultra. Probléma, hogy a Korán csak arabul Allah szava szerintük, más nyelveken elveszíti a szentségét, vagy erejét, így a csak német nyelvű beszédet az imahelyeken nem tudják majd átverni.

" Hangsúlyozta: a „felvilágosult Európának saját iszlámra” van szüksége, és meg kell akadályoznia „más, részben szélsőséges értékrendek importját”. Micsoda naivitás! Az külön tetszik, hogy "csak német nyelven". Inkább szedjétek le a kereszteket, az egyszerűbb lesz. Sajnálatos, de ez már a vég kezdete.

A Koránba bizonyos részek és törvények azért kerültek bele, mert ez szolgálja legjobban egy hódító, terjeszkedő eszmét. Nem véletlen, hogy Mohamedet követően egy hatalmas Arab Birodalom született, aminek terjeszkedését Bizáncnak keleten, a Fank Birodalomnak meg nyugaton kellett megállítania Európa előszobáiban. Szerencsére akkor nem merült fel még a "willkommenskultur". A keresztes-hadjáratok sem úgy kezdődtek, hogy a békés és harmónikus arab kalifátusokra rárontottak a barbár keresztények a hódítás és a pusztítás céljával. Pedig ők mit sem ártottak senkinek, legalábbis ezt szeretik hangoztatni. Persze a keresztesek se voltak mindenben szentek, de ez is inkább a másik ütött vissza először kezdetű történet. A keresztes-hadjáratok megindításában a muszlimoknak is nagy szerepük volt. "Kezdetben az arabok továbbra is engedélyezték a Szent Sír látogatását a keresztények számára, annál is inkább, mert a keresztényekre és zsidókra tisztelettel tekintettek abban az időben, amiért az ő vallásuk is kinyilatkoztatott vallás és szent könyveik vannak (Biblia). A két vallás követőire az Ahl-al-Kitab („a könyv népe”) kifejezést használták és szabadon gyakorolhatták vallásukat az iszlám kalifátusokon belül is, csupán fejadót (dzsizja) kellett fizetniük cserébe." Aztán történ egy fordulat: "Egy idő után azonban a békés állapotok megszűntek. Hakem kalifa uralma alatt (996–1021) üldözni kezdte a keresztény- és zsidó vallásúakat. A kalifa a keresztényeket egy fakereszt, a zsidókat egy fa ökörfej viselésére kötelezte, akiket büntetlenül megölhették az „igazhitűek”, akár az utcán is. Hakem megmérgezése után az üldöztetés véget ért, de a keresztények elleni atrocitások nem szűntek meg, a nyugati zarándokokat egyre többször rabolták ki." Aztán megtámadták Bizáncot és súlyos vereséget mértek rá. Végül Bizánc kért segítséget a Pápától.