Fegyverexport diktatúráknak és a menekültek iránti szolidaritás – a német vezetés számára csupán látszólagos az ellentét.
Németországban a döntéshozók igyekeznek úgy tenni, mintha egymillió migráns érkezése a napi rutin része lenne, s az atrocitások mértéke sem múlná felül a megszokottat. Akadnak ugyan számukra is „bosszantó incidensek”, mint például nők tömeges zaklatása szilveszter éjszakáján, a lopások és betörések számának rohamos és radikális emelkedése, vagy a halálos áldozatokat követelő összecsapások számos menekültszálláson. Megkezdődtek a néhány száz euróval kompenzált kényszerbeköltöztetések is az egyedülálló, idős emberek otthonaiba.
A problémákat azonban távolról sem tekintik olyan mértékűnek, amely a politikai irányvonal újragondolására ösztönözné a vezető politikusokat. A kormánypropaganda részeként a városokat valósággal kitapétázták a szolidaritás fontosságát hangsúlyozó plakátokkal. A német vezetés elszántsága nyomán felmerül a gondolat, hogy nem a helyzetre történő spontán reagálásról, hanem egy korábban, tudatosan kialakított stratégia megvalósításáról van szó.
E stratégia részét képezi a NATO-n kívüli országokba irányuló, sok milliárd euró értékű fegyverexport. A szállítmányok jelentős része a migránsokat kibocsátó közel-keleti és kelet-ázsiai országokba irányul – többek között Irakba, Kuvaitba, Jordániába, Maliba, Indonéziába, Indiába, Szaúd-Arábiába, Katarba, Algériába és Izraelbe –, amelyek közül több is az emberi jogokat és nemzetközi megállapodásokat semmibe vevő rezsimek uralma alatt áll. Az öbölbeli monarchiák szerepe a szíriai háborúban és a szélsőséges iszlámista ellenzék logisztikai támogatásában közismert tény.
Vegyük például Szaúd-Arábia esetét! Az országban 2016 első napjaiban síita ellenzékieket végeztek ki, akiket rutinszerűen államellenes szervezkedéssel és a szintén likvidált al-Káida tagokhoz hasonlóan terrorizmussal vádoltak meg. A valódi ok azonban a közel-keleti térség feletti befolyásért zajló kötélhúzás Teherán és Rijád között, valamint az, hogy az ország olajban gazdag régiói az üldözött és lázongó síita kisebbség által lakott területek. Az ismétlődő koncepciós perek, a szélsőséges vahhábita ideológiára épülő politikai rendszer, a nők és a kisebbségek elnyomása, valamint az a támogatás, amelyet a több mint húszezer főt számláló királyi család egyes tagjai nyújtanak az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek, egyáltalán nem zavarja Merkel kormányát abban, hogy növelje az országba irányuló fegyverexportját.
Németország közel-keleti passzív semleges magatartása a Merkel-kormányzat alatt aktivizálódott, mindenek előtt Az Öböl Menti Együttműködési Tanács országaiba irányuló fegyverexportnak köszönhetően. Ebben 2011 óta Szaúd-Arábia kiemelt partnernek számít, ahová 2012-ben – tehát a szíriai háború második évében – 1,24 milliárd dollár értékben szállított nehézfegyvert, elsősorban tankokat. Rijád azóta intenzív katonai beavatkozásokat hajtott végre Bahreinben és Jemenben, a helyi hatalmat segítve vagy éppen helyettesítve a kisebbségi, ellenzéki megmozdulások leverésében. A szaúdi királyság folyamatos felfegyverzésével Németország, más európai exportőrökhöz hasonlóan megszegi a fegyverzetcsökkentésre vonatkozó uniós szabályozást, amely megtiltja a fegyvereladást olyan országok számára, amelyek esetében okkal feltételezhető, hogy ezt elnyomó célra használják.
Az iszlámista ellenzék másik fő támogatója, Katar, 2013-ban 1,89 milliárd euró értékben vásárolt Németországtól tüzérségi fegyvereket. Az Öböl-államokba 2013 első felében további 817 millió euró értékben szállított fegyvert. Ezt követően, 2014 első felében Németország az észak-afrikai és közel-keleti térségbe összesen 1,4 milliárd euró értékben szállított fegyvert, ebből 1,4 millió euró értékű könnyűfegyvert. 2015 első felében az export összértéke 1,7 milliárd eurót számlált, a könnyűfegyver export pedig drasztikus emelkedést mutatva elérte az 5,8 millió eurót. A bevétel egy részét minden bizonnyal a – nem kis részben német - fegyverek bevetésével eszkalálódó konfliktusok következtében megindult menekültek integrációjára fordíthatják.
Speidl Bianka
vezető kutató
Migrációkutató Intézet
A műsorvezető úgy véli, miközben a véleményrovat Trumpot kritizálja a békefolyamat előmozdításáért, a híroldalak szándékosan hallgatnak az ukrán belső korrupcióról.
Hortay Olivér, a Századvég szakértője a számok mögé nézett, és sokkoló adatot közölt. A matek egyszerű, de fájdalmas: ennyibe került nekünk eddig a háború, és ez még csak a jéghegy csúcsa.
Fogy a bizalom a kormány gazdasági reformjaiban, a német vállalatok egyre kevésbé hisznek Friedrich Merz gazdaságélénkítő ígéreteiben.
Eredményes tárgyaláson van túl Hszi Csin-ping kínai elnökkel.
Aki Orbánt háborúpártinak mondja, annak arra komoly oka van. Például eredménytelen volt a kezelése, és újabb beutalóra lesz szüksége az elmeorvoshoz. Horváth K. József írása.
A Telegraph elemzése szerint a franciák, a németek és a britek állítólag azt akarják megakadályozni, hogy „Moszkva diktálja a feltételeket”.
A kormányfő szerint a gyáravatóval „ma reggel Zalaegerszeg is lép egy nagyot előre.”
Nem a bűnöző, korrupt ukrán vezetők halnak meg a fronton, de ők döntenek.
