Németországban a döntéshozók igyekeznek úgy tenni, mintha egymillió migráns érkezése a napi rutin része lenne, s az atrocitások mértéke sem múlná felül a megszokottat. Akadnak ugyan számukra is „bosszantó incidensek”, mint például nők tömeges zaklatása szilveszter éjszakáján, a lopások és betörések számának rohamos és radikális emelkedése, vagy a halálos áldozatokat követelő összecsapások számos menekültszálláson. Megkezdődtek a néhány száz euróval kompenzált kényszerbeköltöztetések is az egyedülálló, idős emberek otthonaiba.
A problémákat azonban távolról sem tekintik olyan mértékűnek, amely a politikai irányvonal újragondolására ösztönözné a vezető politikusokat. A kormánypropaganda részeként a városokat valósággal kitapétázták a szolidaritás fontosságát hangsúlyozó plakátokkal. A német vezetés elszántsága nyomán felmerül a gondolat, hogy nem a helyzetre történő spontán reagálásról, hanem egy korábban, tudatosan kialakított stratégia megvalósításáról van szó.
E stratégia részét képezi a NATO-n kívüli országokba irányuló, sok milliárd euró értékű fegyverexport. A szállítmányok jelentős része a migránsokat kibocsátó közel-keleti és kelet-ázsiai országokba irányul – többek között Irakba, Kuvaitba, Jordániába, Maliba, Indonéziába, Indiába, Szaúd-Arábiába, Katarba, Algériába és Izraelbe –, amelyek közül több is az emberi jogokat és nemzetközi megállapodásokat semmibe vevő rezsimek uralma alatt áll. Az öbölbeli monarchiák szerepe a szíriai háborúban és a szélsőséges iszlámista ellenzék logisztikai támogatásában közismert tény.
Vegyük például Szaúd-Arábia esetét! Az országban 2016 első napjaiban síita ellenzékieket végeztek ki, akiket rutinszerűen államellenes szervezkedéssel és a szintén likvidált al-Káida tagokhoz hasonlóan terrorizmussal vádoltak meg. A valódi ok azonban a közel-keleti térség feletti befolyásért zajló kötélhúzás Teherán és Rijád között, valamint az, hogy az ország olajban gazdag régiói az üldözött és lázongó síita kisebbség által lakott területek. Az ismétlődő koncepciós perek, a szélsőséges vahhábita ideológiára épülő politikai rendszer, a nők és a kisebbségek elnyomása, valamint az a támogatás, amelyet a több mint húszezer főt számláló királyi család egyes tagjai nyújtanak az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek, egyáltalán nem zavarja Merkel kormányát abban, hogy növelje az országba irányuló fegyverexportját.