Mert holnap is korán kell kelni – Angela Merkel és a menekültválság

„Tíz éve kancellár, de nagyon senki se érti, ki is ő, és miért sikeres. Begyakorolt mozdulatai, mondatai vannak, gondoljunk csak a védjegyeként megismert rombuszba összetett kézre. Egy-egy politikai ügyről mindig ugyanazt az egy-egy mondatot ismételgeti. Nem a szavak embere, a kémia világából jön, ahol a szenvtelen elemzéshez szokott hozzá. És ahhoz, hogy a természettudományban mindig van egy axióma, amiből minden más következik. Merkel politikájában is mindig akad egy axióma.

A görög euróválság okán még 2011-ben fogalmazta meg axiómáját, és az­óta is hajtogatja, minden lépését ebből ­vezetvén le: »Ha bukik az euró, bukik ­E­urópa.« Az euróövezetet sikerült is egyben tartania, még a görögöket se hagyta meglógni.

A mostani menekültválságnak is meglett a maga axiómája: »Wir schaffen es«, azaz »Megcsináljuk«. Németes, protestáns, hűvös, precíz jelszó. Nem az érzelmekre hat, hanem a németek képességeire. Elvégre nem Merkel okozta a válságot – de ha már az Németországig ér, valamit kezdeni kell vele. A magyar sajtót persze bejárta egy csúnya félrefordítás, amit a kormánypárti média azonnal kacagva fel is kapott. »Nem vagyok felelős a menekültválságért« – idézték Merkelt, holott egészen mást mondott németül. Felelősségét egy percig sem vitatta el, hanem azt mondta, hogy »nem vagyok hibás a menekülthelyzetért«. Elvégre nem ő borította lángba a Közel-Keletet, nem ő teremtett olyan embertelen állapotokat Magyarországon, ahonnan tényleg ki kellett vinniük a németeknek a menekülteket. Merkelnek nem volt szükséges külön hívnia őket; »Germany« a harmadik világban is régóta Európa és a jólét szinonimája. A CSU persze húzogatta a száját, de a szocdemek örültek, sőt elnökük, Sigmar Gabriel rögtön évi egymillió menekültről álmodozott.

Aztán most, hogy az év vége felé talán tényleg össze is jön ez az egymillió, a CSU már nem csak húzogatja a száját, kifejezetten őrjöng – most éppen a német alkotmánybíróság előtt készül bemószerolni a berlini kabinetet, amelynek amúgy maga is tagja –, az SPD elnöke pedig, aki még mindig ugyanaz a Sigmar Gabriel, keményen bírálja Merkelt, és határt szabna a szeretetnek. Egyedül Merkel maradt az axiómájánál: »Wir schaffen es.« A szűkszavú makacsság eddig is a sajátja volt.”