Fewzi Benhabib Algériában született, Oran városában élt és dolgozott fizikusként. A radikális iszlamizmus terjedése miatt 1994-ben Franciaországba költözött és Párizs egyik bevándorlók lakta elővárosában, Saint-Denis-ben telepedett le. Az iszlamizmus viszont itt is utolérte őt. A vallási fanatizmussal szemben álló Benhabib most a francia baloldali Marianne folyóiratban írt erről a folyamatról, a cikket az osztrák Die Presse is közölte.
Benhabib azután hagyta el Algériát, amikor egy professzor barátját a saját lánya szeme láttára megölték az iszlamisták. Azért költözött Franciaországban, hogy békében és nyugalomban élhessen családjával, távol a politikai iszlámtól.
„A félelem azonban utolért engem az utóbbi években” – írja Benhabib. Szerinte Saint-Denis városa húsz év alatt teljesen megváltozott, az emberi jogok hazája pedig nem akarja ezt észrevenni. „Nem akarják felismerni a polgárok, hogy itt egy a plurális társadalom demokratikus alapjaival szembeszálló projekt van készülőben”.
A szekuláris arab közíró fájlalja, hogy most az utcán körbetekintve csak fátylakat, fátylakat és fátylakat lát a nőkön, fejet vagy az egész testet eltakaró kendőket. Egy francia kommunista nevét viselő utcában muszlim ruházatokat árusító boltok nyílnak. Már az alig pár éves kislányokra is fejkendőket adnak. A boltokban a radikális muszlim vahhabita ideológiát terjesztő könyveket terjesztenek, amikkel a muszlim bevándorlókat az iszlám világában akarják tartani, elszakítva őket a többségi társadalomtól.
Benhabib arról is ír: a McDonald's-ot imitáló iszlám gyorsétterem nyílt Saint-Denis-ben, mellette olyan fodrászüzlettel, amiben a nők külön teremben készíttethetik frizurájukat. A szerzővel vitatkozó fodrásznő arról beszél: ne hasonlítsa Saint-Denis-t Algériához, ugyanis itt, Saint-Denis-ben élnek csak igazán a hitük szerint a muszlimok. Benhabib manapság Algériában járó ismerősei arról beszélnek: az észak-afrikai országban a fiatal szerelmespárok kéz a kézben járnak, a nők egymás társaságában beülnek a kávézókba. Ez a franciaországi Saint-Denis-ben egyre elképzelhetetlenebb.
A szerző nem szereti, amikor megkérdezik tőle, eszik-e sertéshúst – nem akarja, hogy a vallási identitás ketrecébe zárják őt. Ő sem kérdezi meg a kollégáitól, hogy rendesen betartják-e a böjtöt vagy latin nyelvű misékre járnak-e. Egy rokon kislányt már maga a francia iskola figyelmeztette arra, hogy nem „halal”, vagyis az iszlám szabályok szerint elkészített ételt választott a menzán.
Fewzi Benhabib szerint Saint-Denis-ben megjelentek az iszlám politikai ideológiáját terjesztő prédikátorok. Megnyílt egy iszlamista könyvesbolt is, melynek kirakatában a gyerekeket az iszlám szabályaira emlékeztető feliratok állnak. A politikai iszlám prédikátorait sztárként tisztelik.
Benhabibot a Saint-Denis-ben látott fejlemények a kilencvenes évekbeli Algériára emlékeztetik. Akkoriban Oranban az iszlamista városvezetés betiltotta a zenét és a táncot, a művészetet pedig importált bűnnek titulálták. A szerző emlékeztet arra, hogy a francia Brest városában egy imám a minap arra figyelmeztette a gyerekeket, hogy a zene majmoknak és disznóknak készült. A minap egy genderideológia-ellenes konferenciát együtt szervezett egy francia jobboldali egylet egy iszlamista körrel.
Saint-Denis technológiai intézetében egy diákszervezet azt követelte, hogy az előadások ne ütközzenek az imádkozás idejével. Az intézet igazgatója a szekuláris értékek mellett állt ki, ezért megfélemlítettek őt, fenyegető leveleket kapott, megrongálták az autóját és meg is verték.
Fewzi Benhabib végül arra emlékeztet: a kilencvenes években az algériai polgárok ugyanilyen tehetetlenül nézték az iszlamista hatalmas szellemi és logisztikai gépezetének térhódítását. Az iszlamizmus akkor is apró lépésekkel nyomult előre, hogy ne ijesszen el senkit – hogy aztán terrorban és barbarizmusban végződjön.
