„Hillary elhibázott jelölt” – republikánus kampányguru a Mandinernek

Mintegy százötven család adja össze az amerikai kampánytámogatások felét. Nevezhetjük őket oligarcháknak? Van-e oligarchikus jellege az amerikai demokráciának?

Nem. Egyáltalán nem. Az összes jelöltnek végig kell utaznia mind az ötven államot, hogy támogatókra leljen. Az egész folyamat alulról, helyi szintről építkezik, másképp nem megy. Ott kell lenni New Hampshire-ben meg a többi államban is, találkozni 10-20 emberrel, meggyőzni őket a támogatás fontosságáról. Ráadásul ha több pénze van egy jelöltnek, mint a többinek, az sem jelenti feltétlenül, hogy nyerni fog. Muszáj kapcsolatot tartania a választókkal. Szóval ez tényleg nem oligarchia. 

Korábbi megnyilatkozásai szerint Hillary Clintont tekinti befutónak a demokratáknál. Ez nem függ össze azzal, hogy neki van a legtöbb pénze a kampányra? 

Valóban több pénzt gyűjtött, mint a többi demokrata jelölt, de nem csak az adja a Demokrata Párton belüli erejét. Vannak emberei helyi szinten, van mögötte szervezettség. A jelölőgyűlések (caucusok) és előválasztások rendszere pedig éppen ezt igényli, ez által lesz valakiből elnökjelölt az Egyesült Államokban. 

Mi a különbség a jelölőgyűlés és az előválasztás között? Miért fontos ez kampánytechnikai szempontból?

A jelölőgyűlésen egy adott államban mondjuk kedd este hét órakor összegyűlnek a választók és szavaznak. Héttől kilencig ott kell lenned, különben lemaradsz. Az előválasztás ezzel szemben egész napos, nem kell hozzá összegyűlni egy helyen – sokkal jobban hasonlít az országos választásra. Utóbbin ezért többen is vesznek részt, míg a jelölőgyűlésen inkább az elkötelezett párttagok vannak jelen. Más stratégiát igényel tehát egy olyan állam, amelyben a helyi párt által szervezett caucus van, mint egy olyan, ahol az állam által szervezett előválasztás. Iowa például caucus-állam, New Hempshire-ben meg az első előválasztás van februárban. 

Ez azt jelenti, hogy egy adott párt establishment-jelöltjei sokkal jobb eséllyel indulnak a caucuson?

Igen, de le lehet dolgozni ezt is. Obamának például sikerült.

„Minden országnak más és más a kampányfinanszírozási rendszere. Amerikáé most ilyen.”

Ön, aki Chris Christie-nek dolgozik, nyilván örül ennek.

Nem neki dolgozom, a kampányában nem veszek részt. Annak a politikai akcióbizottságnak, úgynevezett „super PAC”-nek dolgozom, amely Christie jelöltségéért kampányol, de a jelölt személyes kampányától függetlenül működik. 

Merthogy a jelöltek maguk limitált pénzt gyűjthetnek, nem úgy a politikai akcióbizottságok, amelyek ráadásul cégektől is elfogadhatnak pénzt. Úgy gondolja, hogy ez valóban tisztábbá, átláthatóbbá teszi a rendszert?

A kampányfinanszírozási törvény teszi lehetővé mindezt, az úgynevezett McCain-Feingold Act, amely 2002 óta van hatályban. Minden országnak más és más a kampányfinanszírozási rendszere. Amerikáé most ilyen. Változott már az én karrierem alatt is és nyilván a jövőben is változik még. Most ehhez kell alkalmazkodni. 

A rendszer ráadásul kiegészül a c4-esnek nevezett non-profit szervezetek kampánytevékenységével, amelyek – a jelöltektől és a super PAC-ektől eltérően – még támogatóik kilétét sem kötelesek nyilvánosságra hozni. Mit szól ehhez a Transparency International?

Ezek a szervezetek nem mondhatják meg, kire szavazz, csak ismeretterjesztő kampányokat folytathatnak fontos társadalmi kérdésekben. 

De lehet például tv-spotjuk, akár kampányidőszakban is, ugye?

Igen. Van is. Ezekben közpolitikai kérdésekben oktathatják a nézőket. A pártok, jelöltek és támogatóik megpróbálnak mindent bevetni a siker érdekében, amíg az törvényes. Ez most az.

Hogy állnak össze a kampányköltések? Mennyi megy reklámmegjelenésekre, mennyi terepmunkára?

Általánosságban tudok csak beszélni erről. Nagyjából a költések háromnegyede a médiára megy. Televízió, online, Facebook, e-mail, fizetett telefonhívások...

Még mindig a televízió dominálja a kampánybüdzsét?

Abszolút, az a legfontosabb. A digitális és a közösségi médiára több pénz megy, mint négy éve, de így is kevesebb mint tíz százalékot tesz ki. Ez persze a jövőben változhat, növekedhet, de ezen a választáson még biztosan a tévé lesz a fő kampánycsatorna Amerikában.

Ön egyébként tényleg hisz Chris Christie-ben?

Igen.

A jelöltaspiráns országosan csak 2,2 százalékon áll. Volt már rá példa, hogy ilyen alacsony támogatottságból jelöltség lett?

Hogyne. Elég John McCain 2008-as kampányára gondolni. Sehol sem állt, majdnem bedőlt a kampánya, aztán mégis megszerezte a jelöltséget. Christie kormányzó remek jelölt, nagyon jól beszél, s ha mond valamit, azt komolyan is gondolja. Szerintem a választók is látni fogják ezt. Ráadásul az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt nem az országos felmérések fontosak, hanem az egyes államokban készülők. Ha pedig megnézzük ezeket a state-by-state felméréseket, azt látjuk, hogy azokban Christie kormányzó sokkal jobban áll. Az országos népszerűség ilyenkor nem sokat számít ebben a rendszerben. Ha nincs meg a helyi beágyazottság, a terepmunka, hiába népszerű valaki országosan, lehet, hogy az aktuális állam caucus-án vagy előválasztásán fel sem tud kerülni a szavazólapra. 

Az tehát, hogy országosan Donald Trump vezet a republikánus jelöltek között, nem sokat jelent?

Nem. Nézzük meg, mi történt négy éve! Ki vezetett 2011 őszén? Herman Cain. Tudják, ki az a Herman Cain? 

Nem.

Ugye. A jelölt ugyanis Mitt Romney lett. Nagyon korán van még, az emberek nem most döntenek. Januárban kezdődik a verseny Iowában, de jövő tavasz-nyár előtt nem lehet komolyan következtetni a republikánus elnökjelölt személyét illetően.

„Tudják, ki az a Herman Cain? Nem? Ugye!”

Ha mégis az establishmenten kívüli Trump futna be, van esélye, hogy megnyerje a republikánus elit támogatását az országos választásokon?

Igen, az emberek beállnak a saját pártjuk jelöltje mögé, de persze a kampányokat nem véletlenül folytatják le. Van, aki végül pártja támogatóinak 92 százalékát tudja maga mellett voksolásra bírni, van, aki csak 85 százalékát. Ennyi a rossz és a jó kampány közötti különbség. Trump is meg tudná csinálni, ha odakerülne.

Mi történik, ha Christie mégsem nyeri el a republikánus indulás lehetőségét? Kapcsolatban maradnak azokkal, akik pénzt adtak a kampányára, kompenzálják őket valahogy?

Én a Christie-t támogató super PAC kommunikációs stratégiájáért vagyok felelős, tehát nem gyűjtök pénzt, nincs kapcsolatom a támogatókkal. Ettől függetlenül: ha az emberek támogatnak valakit, azt egészen egyszerűen azért teszik, mert egyetértenek a jelölt elképzeléseivel.

Nem lehet, hogy azért, mert befolyást akarnak vásárolni?

Nem.

Donald Trump ennek ellenkezőjét állítja. Amikor pedig valaki vitába száll ezzel, közli: neked is fizettem és azt tetted, amit kértem. Erős érv.

Nem értek egyet Donald Trumppal.

„Bárki lesz a republikánus jelölt, jó esélye van, hogy legyőzze Hillary-t.”

Soros sem vásárol befolyást a pénzével a demokraták oldalán?

Nem tudom. Republikánus vagyok, nem értek egyet Soros György vízióival, az általa támogatott mozgalmak céljaival. Amit képvisel, nem tetszik. De őszintén: kell-e neki befolyást vásárolnia? Nem hiszem. Elég jól áll ezen a téren. 

Bárki lesz is a republikánus jelölt, van esélye rá, hogy legyőzze Hillary Clintont, ha őt indítják a demokraták?

Igen. Hillary elhibázott jelölt. Sok minden tapadt már a nevéhez. A férje elnöki időszaka, az, hogy 2008-ban kudarcot vallott az elnökjelöltségért, valamint a külügy vezetőjeként is kötődnek hozzá történetek. Úgy gondolom tehát, bárki lesz is a republikánus jelölt, jó esélye van, hogy legyőzze. De még egyszer: nem véletlenül vannak kampányok.

***

Fotók: Földházi Árpád.