Bivalyerőstől a verhetőig – kit tud legyőzni Marco Rossi válogatottja a csúcson maradásért?
Ön szerint ki lenne a legjobb ellenfél a magyar labdarúgó-válogatottnak? Szavazzon!
Bárki is nyeri a bécsi voksolást, október 11-e estéjén Heinz-Christian Strachénak fogják hívni a győztest.
„Strachénak már az is győzelem, ha meg tudja annyira szorongatni a szocdemeket, hogy azok se a zöldekkel, se a konzervatívokkal ne tudjanak többséget szerezni a bécsi városházán. Strache már most »nagylelkűen« felajánlotta, hogy szívesen beáll a szocdemek mellé, akik erről azonban hallani sem akarnak. Michael Häupl többször világossá tette, hogy ő személy szerint inkább kilép a politikából, mint hogy összefogjon az FPÖ-vel.
A bécsi SPÖ is nagyon bólogat ilyenkor, de talán még túl friss a májusi burgenlandi emlék, ahol a szocdemek szintén égre-földre esküdöztek, hogy az FPÖ-vel sohasem állnak össze, aztán a választások után pár nap alatt kész is volt az SPÖ–FPÖ-koalíció. Így egy Häupl nélküli SPÖ esetében még az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy végül koalíciót köt Strachéval. Mert hiába határozza meg az SPÖ politikáját a bécsi balliberális értelmiségi és művészvilág, a szavazók szintjén, azok elvárásai, gondjai tekintetében nagyon nagy a szocdemek és a szélsőjobboldal közötti átfedés. Az FPÖ ezért válhatott mára vezető párttá a bécsi munkáskerületekben. Bécs belvárosi része – azaz a Gürteltől, az ottani Nagykörúttól befelé eső terület – inkább baloldali és liberális, ezért a Zöldekre szavaz. Az elitnegyedekben még mindig erős valamennyire a konzervatív Néppárt is, és erősödik a neoliberális NEOS. Az igazi küzdelem tehát a nagy külvárosi munkáskerületekért folyik az SPÖ és az FPÖ között.
Az FPÖ ugyanis azokat a problémákat veti fel – például a bevándorlás okozta bérversenyt, vagyis azt, hogy az osztrák munkavállalóknak az olcsó kelet-európai munkaerővel kell versenyezniük –, amelyek nem a konzervatívok vagy a zöldek polgári szavazóit, hanem a szocdemek törzsközönségét érintik leginkább. Az SPÖ-nek pedig egyelőre nem sikerült – se országosan, se helyi szinten – választ találnia a »kisemberek« (azaz a szocdemek tipikus választói) által érzékelt problémákra. Ez persze valamennyi európai országban – így Magyarországon is – kihívás a baloldal számára: miként tudja visszahódítani a szélsőjobbhoz vándorolt szavazóit. Egy, csak a kisebbségekre fókuszáló, a baloldali értelmiség által meghatározott szociáldemokrácia egyre inkább elveszíti kapcsolatát hagyományos szavazóival, akiket éppen azok a problémák érintenek leginkább, amelyekre ma nagyon sokszor a szélsőjobboldal ad válaszokat.
A bécsi választások tétje egész Ausztria számára jelentős. A két középpárt koalíciójára olvadt országos »nagykoalíció« a közvélemény-kutatások szerint már közösen se éri el az 50 százalékot, miközben az FPÖ jóval 30 százalék felett jár. Bécsben ez még nem lesz elég egy szabadságpárti főpolgármesterséghez, de az FPÖ kiugró eredménye önmagában siker Strachénak és kudarc a nagykoalíció számára. Ha Bécsben Strachét végül beveszik a szocdemek, akkor kormányzó erő vezetőjeként, ha nem veszik be, akkor pedig az ellenzék vezéreként készülhet a 2018-as országos választásra. Azaz bárki is nyeri a bécsi voksolást, október 11-e estéjén Heinz-Christian Strachénak fogják hívni a győztest.”