Amerikai szociológus: Kétszer több érzelmi baja van a melegpárok gyermekeinek

Kétszer annyi érzelmi problémától szenvednek az azonos nemű párok gyermekei, mint a különneműek által neveltek – állítja a témában eddig végzett legnagyobb kutatás eredményeit nemrég közzétevő Paul Sullins szociológus. A tanulmány a British Journal of Education, Society & Behavioural Science című lapban jelent meg. 

 

A kutatásnak, amelyet a Mercatornet ismertetett, azért állt neki az Amerikai Katolikus Egyetem szociológusa, aki egyébként katolikus pap és háromgyermekes családapa (korábban episzkopális lelkipásztor volt és katolizált), mert a témában végzett eddigi kutatások, amelyeknek a többsége nem mutatott ki ilyen problémát, számos módszertani hibától szenvedtek: a mintáik rendkívül kicsik voltak, s általában hólabda-módszerrel választották ki hozzá a kutatási alanyokat, azaz nem volt a mintavétel véletlenszerű. A szakirodalom a kontrollcsoportok hiányát  vagy elégtelen mivoltát is felrója a korábbi tanulmányoknak. 

 

Az eddigi legszélesebb merítésű tanulmány a témában a texasi Mark Regnerus, az Austini Egyetem fiatal szociológiaprofesszorának 2012-es publikációja volt, amely rengeteg szempontból talált hátrányt az azonos nemű párok által nevelt gyermekek esetében – Regnerusnak majdnem a karrierjébe került a kutatás (NFSS), ugyanis etikai vizsgálatot indítottak ellene, amelyen azonban nem találtak hibát a kutatásában, kétszáz tudós pedig levelet írt ellene a tanulmányát közlő lapnak – amire válaszul majd' harminc tudós állt ki mellette. Mivel az azonos neműek által vezetett háztartásban élő amerikai gyermekek száma elenyésző, a gyermekes amerikai háztartások 0,005 százaléka, ezért a kutatási alanyait véletlenszerűen kiválasztó Regnerus is csak 39-et talált egy 2988-as mintából. (Sullins tanulmányát éppenséggel Regnerus ismerteti a Witherspoon Institute online lapjában, a Public Discourse-ban.)

 

A Regnerus-tanulmányt közlő folyóiratszámban egyébként a luisianai egyetem professzora, Loren Marks bizonyította be, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaságnak (APA)az azonos neműek örökbefogadási joga melletti állásfoglalása által hivatkozott tanulmányok minimális mintával és rossz metodológiával készültek.

 

Paul Sullins azonban 519 ilyen gyermeket vizsgált (a US National Health Interview Survey segítségével) egy 207,007 fős reprezentatív mintából. Ennek eredményeként állítja, hogy megdőlt a „nincs különbség” elmélete, azaz nem igaz, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek semmilyen hátrányt nem szenvednek különnemű szülők által nevelt társaikhoz képest. 

 

Sullins leszögezi: ezek szerint házasság fő előnye a gyermekek számára nem pusztán az, hogy stabilabb családjuk és anyagilag előnyösebb helyzetben lévő szüleik lesznek, habár ez is igaz, hanem az, hogy a saját szüleik nevelik fel őket. Így aztán a biológiai szülők határozottan, megkülönböztethetően eredményesebbek a gyermeknevelésben, mint az azonos nemű párok.

 

Sullins szerint mindezen nem változtat az azonos neműek házasságának bevezetése: „a két családi forma továbbra is alapvetően más lesz, s még a biológiai tényezők is továbbra is ellentétes hatással lesznek a gyermekek jólétére, az azonos nemű párok által nevelt gyermekek relatív hátrányára”.

 

Mindennek egyik magyarázata Sullins szerint az instabilitás lehet. A gyermekeknek jobbat tesz az állandó lakhely, ám az azonos nemű párok inkább laknak albérletben, mint saját házban, ami az állandó költözés traumájával jár a gyermekek számára. Ez azt is jelenti, hogy nevelőszüleik sem feltétlen annyira biztosak a kapcsolatukban. Márpedig a szülők pszichológiai problémái kihatással vannak a gyermekekre is.

 

A leggyakoribb magyarázat az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek esetleges hátrányaira a homofóbia, azaz hogy a nevelőszüleik miatt stigmatizálják a gyermeket a környezetében: élcelődések célpontja lesz és kiközösítik. Csakhogy Sullins eredményei szerint mindez a dolog sokkal inkább épp fordítva áll: a különnemű szülők gyermekei gyakrabban válnak célpontokká, mint az azonos neműek által neveltek. 

 

Az eredmények szerint 12 pszichometriai tényezőből nyolcban kétszer nagyobb a klinikai érzelmi és a fejlődési problémák az azonos nemű párok által nevelt gyermekeknél. A súlyos érzelmi problémák lehetősége az azonos nevű párok által nevelt gyermekeknél 17 százaléka, míg a különneműek által nevelteknél csak 7 százalék.

 

Egy korábbi tanulmányában, amely a British Journal of Medicine and Medical Research-ben jelent meg,s  amelyet ugyanerre a mintára alapozott, a szerző arra jutott, hogy az azonos neműek által nevelt gyermekek jobban ki vannak téve a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) veszélyének (15,5 százalék a 7-tel szemben). Ez pedig annyit tesz, hogy hétszer nagyobb esélyük van arra, hogy stigmatizálják őket a gyengébb személyközi kommunikációs képességeik miatt. Azaz az azonos nemű szülők gyermekei ezért lehetnek kitéve az élcelődésnek és kiközösítésnek, nem pedig azért, mert nevelőszüleik melegek.

 

Ugyanez igaz a tanulási problémák jelenlétére: az azonos neműek által nevelt gyermekeknél 14,1 százalék ezek aránya, míg a különneműek által nevelteknél csak 8.

 

Természetesen nem arról van szó, hogy minden gyermek, aki azonos nemű pár által vezetett háztartásban nő fel, sérült lenne – szögezi le a kutató, aki hozzáteszi: a legtöbb család legtöbb gyermekének nincsenek igazán komoly érzelmi problémái. De habár a legtöbb gyermekkel nincs probléma, akkor közöttük is arányosan többen vannak azok, akiket a biológiai szüleik nevelnek. 

 

Mindez azért is érdekes, írja Regnerus, mert habár ismert tény, hogy az örökbefogadott gyermekek számos szempontból hátrányt szenvednek a biológiai szüleiknél nevelkedettekkel szemben pusztán már az örökbefogadotti mivoltból kifolyólag, a Sulling által használt mintában található, azonos nemű párok által nevelt gyermekek többségének egyik nevelője a biológiai szülője is egyben. Regnerus Sulling kutatásávával kapcsolatban leszögezi: akármit teszünk, a biológia számít a gyermekek mentális és lelkiállapotának szempontjából.

 

Mindazonáltal Sulling megjegyzi: a mechanizmusok pontos feltárására további kutatásokat kell készíteni.