Új Szó: Mégis bíróság vár Malina Hedvigre

E gondjainkat közelebbről studírozandó, rájöttem arra, hogy a nemzeti érzés kialakulása és az elért művelődési szint között nagyon is komoly összefüggések lelhetők fel. Tehát, akinek nincs megfelelő szintű- elődeitől átörökölt- saját kiforrott kultúrája, mint volnának jelen esetünkben az a teljes Kárpát-medence szinten önfelépítő jelleggel önjáró módon érvényesülő magyar művelődés értékek, az ilyen kezdetleges kultúrákkal rendelkező népek minden időkben legtöbb csak önmaguk rövidúton való önön kezük általi megsemmisítésükre tudnak koncentrálni, és több semmi másra nem kaphatók. Vagyis a kárpát-medencei népek, mint az oláh, tót, szerb, ukrán, s így tovább egymagukban, magyar nyelvünk rendkívüli értékgeneráló, utolérhetetlen értelemműködés ösztönző hatása nélkül, nos, ezek az egyszerű gondolkodású népek másként csupán önmaguk, az eredeti, évezredes magyaros közegben megvalósítható képességeinek legfeljebb csupán bizonyos hányadát lesz módjuk elérni. És mi történik ezekkel a kárpát-medencei népekkel egy rájuk köszöntő szabadabb demokrácia körülményei között: a kezdeti, az elért önállósodás következtében első fázisban érzett eufória, az így számukra felkínálkozó nemzeti érték kiteljesítő készség lehetősége rendre megindítja népeinket, hogy különféle kísérletekbe bonyolódva eljussanak egy, funkcionális társadalmat összehozni képes tökéletesebb nemzeti önmagukhoz. De mindezen kísérletek már kezdetből sorra eredménytelenséget hoznak majd, így röviddel később az iniciális lelkesedés átcsap a teljes bizonytalanságba. És azon túl a nemzeti érzés legtöbb elért focieredmények szintjén tukmálhatók rá kárpát-medencei előemberi feleinkre. És ez volna a Kárpát-medence legfőbb működési szabálya: az őt alkotó népek a magyar nyelv önkéntes átvétele nélkül mindig is legtöbb a társadalmi nyomor legalján tengődni, kitéve a mindenkori nagyhatalmak időről-időre felmerülő rablási kedvének. Tehát vonjuk ki a magyar szót a kárpát-medencei övezet működési rendjéből, és máris egy sor minden időkben a végelmúlás határán vergődő újkori rabszolgatartó társadalmat kapunk eredményül. És erről volna szó: a tót, szerb, oláh és egyéb magyarellenes nacionalizmus nem létezik, ellenben az uniónak az a jelek szerint volna per pillanat a legfőbb érdeke, hogy jelenleg a határokon túlra kisebbségbe került magyarokat minden lehetséges eszközzel és módon összeugrasszák azokkal az itteni társnépekkel, akik nélkülünk, magyar szavunk nélkül, mindig is legfeljebb önmaguk halovány másolatai lehetnek. Az anyaországi magyar terrort lát a felvidéki, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és így tovább magyarokkal szemben, mire fel magyarországi honfitársunk azon mód az illető népekben véli felismerni a vad magyar-gyűlölő ellenséget. Holott a helyi, uniós biztosok által utasított „szakadár”titkosszolgálatokon kívül, igazából senkinek, de senkinek nem volna semmi baja a magyarokkal. Történik ez, mialatt ezzel egy időben a kárpát-medencei komplementer népek már most az esdik, sőt, kérve-könyörögve imádkoznak Jóistenünkhöz, hogy a magyar végre felébredjen, és akár hadsereggel is, de végre lerohanja az elfoglalt magyar országrészeket, hogy ily mód ők is eljuthassanak a legtisztább földi emberi érzéseket elhozni képes igazi szabadsághoz. Hogy alkalomadtán, miként is várnák a bvonuló magyar katonákat jelenlegi globalista kedvtelésből lett átmeneti kényszerelnyomóink: valódi virágesővel, mint az volt már egyszer pár évtizeddel ezelőtt. Malina Hedwig esete is az mondatja velünk, hogy adva vagyon nem kevés kárpát-medencei előemberi műveltséggel rendelkező népféleség, akiknek a vezetői az-uniós ukázra-érvényre jutó elnyomó zsarnoki viselkedésükkel állandó jelleggel sakkban tartják fennhatóságuk alá kisebbségbe rekedt magyarokat. Miközben párhuzamban velünk együtt saját fajtájuk is állandó terror alá kerül, hiszen ami uszítás a brüsszeli lakáj helyi hivatalosságok részéről ér rendszerint minket, az hatványozott formában fordul vissza ellenük saját nemzetük irányába. Ugyanis a valójában ők is már a kezdetektől egy és ugyanazt akarják, mint mi magyarok: Nagy-Magyarország mielőbbi visszaállítását, amely álompillanat annál inkább elodázódik majd még tovább, mígnem a mesterségesen, sajtón keresztül mesterségesen keltet ellenségkép-panelek a társadalom egészére levetítve mind gyakrabban egyre vadabb formákban fejthetik ki egységbomlasztó hatásukat.

kiváncsi vagyok ehhez mit szól majd a TASZ meg a Soros Army cigányvédői..

Szimpátiatüntetést egyébként lehetne szervezni. De akkor már ne Budapesten, hanem Pozsonyban.

Miért ilyen töketlen ebben az ügyben a külügy? M. Hedvig megérdemelné, hogy egy emberként kiálljunk mellette!