Találkozás Merkellel: egy kihűlt szövetség története

„A Merkozy-tandemhez köthető továbbá, hogy a krízis az unióban gyakorlatilag felülírta a »be nem avatkozás elvét«, legalábbis ezt igazolta Berlusconi olasz kormányfő és Papandreu görög miniszterelnök lemondatása is. A látszólagos harmóniától függetlenül Merkel és Sarkozy egymás gazdaságfilozófiai ellentétei voltak, akik közös érdektől vezérelve megtanultak együttműködni bő 19 hónapon át.

Hollande színrelépésével mindez megszűnt, az új elnök elutasította Sarkozy Németországhoz igazodó álláspontját és Merkel megszorítási politikáját. Franciaország ezzel gyakorlatilag diszkreditálta magát a tandemből. A francia nemzetgazdaságon egyre inkább nyomott hagyott a válság, megtorpant a növekedés, megugrott a munkanélküliség, a deficitet pedig évek óta képtelenek GDP 3 százaléka alá szorítani. Ha ez így megy, Párizs ellen tavasszal szankciókat léptethet életbe az Európai Bizottság, aminek egyébként ennyi sasszézás ideje is lenne. Hollande alatt egy kormány már elvérzett, a mostani is szigszalaggal tartja össze a gazdaságot.

A közte és Merkel közt húzódó feloldhatatlan ellentétet a francia növekedésösztönés vs. német fiskális szigor tengely mentén lehetne leírni, de hivatalosan az ukrán helyzetben sem ugyanazt fújják: Merkel az Oroszország elleni szankciók lehetséges szigorításáról beszél, Hollande pedig arról, hogy megfelelő előrelépés esetén fel kellene hagyni azokkal. (A The Times című lap egyébként az ukrán válság során tanúsított fellépéséért választotta Merkelt az év emberének.)”