Muravchik: Amerikának rendkívül mély tartalékai vannak

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által 2014-ben magyarul is megjelentett Földre szállt mennyország című kötetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szocializmus a legnagyobb vallásokat, például a kereszténységet vagy az iszlámot felülmúló ütemben terjedt el a Földön. Miért lehetett ilyen sikeres?
 
A szocializmus félelmetes ereje abban rejlett, hogy egyfajta vallás volt egy olyan korban, amikor az emberek önmagukat túl kifinomultnak tartották ahhoz, hogy vallásosak legyenek és a természetfelettiben higgyenek. A szocializmus eszményi filozófiának bizonyult, tulajdonképpen próféciává vált, amely ugyanazokra a kérdésekre adott választ, mint a vallás– leszámítva, hogy mindezt teljes mértékben evilági hozzáállással tette. Nem hitt a „babonákban”, viszont volt egy megváltó erejű, az életet tökéletesíteni hivatott elmélete történelemről, gazdaságról, politikáról, amely elmulasztani volt hivatott az összes emberi szenvedést. Azt hiszem, ebben találjuk meg a kulcsát annak, hogy mi tette a szocializmust olyan izgalmassá és erőteljessé.

Tehát egyfajta valláspótlék volt.

Pótvallás volt, egy tulajdonképpen mindenre kiterjedő átfogó elmélet. Marx és Engels zsenialitása abban rejlett, hogy kidolgozták a történelem dinamikájának, az ember, a gazdaság és a politika természetének az átfogó eszmerendszerét. Más szűk értelemben vett szocialisták is a vagyonmegosztás hívei voltak, nekik azonban sokkal kevésbé becsvágyó elképzeléseik voltak az életről. Azt hiszem, Marx és Engels nagyra törő elméletét éppen az tette rendkívül vonzóvá, hogy mindenre választ akart adni. Éppen ezért nem puszta véletlen, hogy a szocializmus nyelvezete és szimbolikája a kereszténységre hajazott: a proletariátus volt a választott nép, a próféták pedig – akiknek ráadásul nagy szakálluk is volt – Marx és Engels. A proletariátus pajzsra emelése bizonyos értelemben rímel a hegyi beszédre: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet”. Az eszme tehát tulajdonképpen nem volt új, de új formát kapott.

A zsidó-keresztény gondolkodás három részre tagolta a történelmet. Az első a bűnbeesés előtti állapot az Édenkertben. Engels ír az őskommunizmusról, az ember természetes állapotáról, ami ahhoz hasonlított, amikor Ádám és Éva meztelenül éltek a Paradicsomban, nem volt magántulajdon, minden közös volt. Az almába harapást követően, a bűnbeesés után a történelem fő korszaka indul el, ez Marxnál és Engelsnél a munkamegosztás megjelenésével veszi kezdetét, ami egyben a kizsákmányolás kezdete is. Az ismert történelem tele van nehézségekkel, szenvedéssel. A Teremtés könyvében szerepel, hogy az ember „arca verítékével eszi kenyerét” és „fájdalmak közepette szüli gyermekeit”. A marxizmusban ez a következmény a kizsákmányolásnak és az osztályharcnak feleltethető meg. A harmadik szakasz a zsidó-keresztény gondolkodásban a túlvilági élet, vagy Isten országa a földön a Messiás (ismételt) eljövetelét követően– attól függően, hogy a zsidó vagy a keresztény változatot vesszük alapul. A marxista olvasatban ez a forradalom után következik be, amikor minden elképzelhetetlenül csodálatos lesz. Marx írja, hogy az ember reggel vadászhat, délután halászhat, este pedig kritikával foglalkozhat. Trockij egyenesen úgy vélte, a haszon iránti vágy megszűnésével minden emberi lény Beethovenné vagy Goethévé válhat. Vagyis rengeteg dolgot kölcsönöztek a zsidó-keresztény hagyományból.

Könyvében azt is kifejti, hogy elkötelezett híve volt a szocializmusnak. Mi tette önt szocialistává? Melyek voltak a szocializmus a legvonzóbb tulajdonságai?

Ez részben természetesen a neveltetésemnek volt köszönhető, hiszen a szüleim és a nagyszüleim is szocialisták voltak, úgyhogy sokat beszéltek erről. Méltánytalannak éreztem, hogy vannak gazdagok és szegények. Manhattan bizonyos részén, ahol felnőttem, szinte házról házra lehetett követni a gazdasági helyzet romlását. Világosan láttam a különbséget és mindezt nagyon igazságtalannak találtam, a szocializmus pedig azt válaszolta erre, hogy mindenki egyenlő lesz. Az egyenlőség eszméje nagyon élénken élt bennem, hiszen bizonyos tekintetben a polgárjogi mozgalomban nőttem fel. Tíz éves voltam, amikor a szüleim elvittek el az első polgárjogi menetre, fiatal tizenévesként viszont már egyedül jártam tüntetni. Mindennek még nem sok köze volt a szocializmushoz, ám az, hogy egyenlőtlenség, különösen a faji megkülönböztetés igazságtalan és elhibázott, erősen hatott rám fiatalon is. A szocializmus azt állította, a faji és a gazdasági egyenlőtlenségek is megszüntethetők.

Hogyan ábrándult ki a szocializmusból, és hogy ábrándult ki belőle a világ?

Lassan mozduló ember vagyok, ezért évekig tartott a felismerés. Először is, az olvasmányaimból megértettem, hogy a kommunizmus rettenetes. Soha nem voltam sem kommunista, sem kommunistaszimpatizáns, mert úgy véltem, a kommunizmus és a kapitalizmus egyformán rosszak, és mindkettőnél jobb lenne egy harmadik út. Egyetemi olvasmányaim azonban ráébresztettek, hogy a kommunizmus százszor borzalmasabb a kapitalizmusnál és a demokráciánál. Akkor még mindig a kapitalizmus ellen voltam, de felismertem, hogy őrültség semlegesnek maradni a hidegháború kérdését illetően, és hogy a Nyugat morális értelemben végtelenül felülmúlja azt, amit a Szovjetunió képvisel.

Ez volt az első lépés. Később aztán több nyugat-európai országban és Izraelben is láttam, hogy ugyan szocialista munkáspártok kormányoztak, a gazdaságban mégsem vezették be teljesen a szocializmust. Csupán korlátozott lépéseket tettek, ami ráébresztett, hogy az utópikus elképzelésem egy teljesen új társadalmi berendezkedésről irreális volt, hiszen még ott sem vezették be a szocializmust, ahol szocialista pártok kormányoztak. Bevezettek reformokat, megnövelték az állami szerepvállalást és jóléti intézkedéseket hoztak, de nem vezették be a szocializmust. Rájöttem, hogy ha hiszek a demokráciában – márpedig erősen hittem benne –, akkor nem neheztelhetek a demokratikusan megválasztott szocialista pártokra, amiért csak egy bizonyos pontig merészkedtek el. Később nagy hatással volt rám Ronald Reagan is. Még mindig baloldalinak tartottam magam, amikor Reagant megválasztották, sőt, én is rá szavaztam külpolitikai nézetei miatt, és nagyon örültem, habár a belpolitikai elképzelései távol álltak tőlem. A hetvenes évek végén vesztésre álltunk a hidegháborúban, és Reagan azt ígérte, megfordítja a helyzetet, ahogy később meg is fordította. Eközben láttam, hogy Reagan belpolitikai intézkedései is nagyrészt sikeresnek bizonyultak, különösen a stagflációt illetően, ami egyszerre járt magas inflációval és alacsony gazdasági növekedéssel. Carter elnök korábban kijelentette, ez most egyszerűen így megy, rossz időket élünk. Reagan azonban ezen is változtatott: először visszaesés következett be, utána azonban megállt az infláció és beindult a növekedés. Sok demokrata párti kritikus és mások is megjegyezték, igen ám, csakhogy ezt kizárólag az állam eladósításával sikerült elérni, és Carter alatt mi is meg tudtuk volna oldani a gazdasági problémákat, ha engedtük volna elszaladni az államadósságot. Azt gondoltam magamban, rendben, de korábban miért nem ezt mondtátok?

Milyen okai voltak még a jobbratolódásának?

A másik dolog, ami miatt a politikai jobboldalra tolódtam, az amerikai szakszervezetekben bekövetkező drasztikus változás volt. Amerikában csodálatos szakszervezeti hagyomány alakult ki a ’40-es, ’50-es, ’60-as években. A harc leginkább a magasabb bérekért, előnyösebb munkafeltételekért folyt, hisz a szakszervezetek, amelyek Amerikában nem voltak szocialisták, épp ezért jöttek létre. A szakszervezetek nem hittek a vállalatok államosításában, és általában elutasítóan viszonyultak hozzá, ha ez a felvetés előkerült. Úgy vélték, rendben, magántulajdonosok vannak, de fel kell venni velük a kesztyűt, hogy a munkavállalók jobban járjanak. Nagyon erősen demokratikus elkötelezettségűek voltak, úgyhogy ők voltak a kommunizmus és a fasizmus legádázabb ellenfelei. Nagyon komolyan rokonszenveztem velük, és dolgoztam is nekik, nagyrabecsültem a hagyományaikat. Aztán ez a hagyomány kiveszett: néhány év alatt az amerikai szakszervezeti mozgalom óriási változáson ment át, gyorsan a baloldalra tolódott, és megfeledkezett kommunistaellenes gyökereiről. Megváltozott a vezetés is. Korábban a szakszervezeteket tanult munkások irányították, az új vezetés azonban már baloldali jogászokból került ki. Mivel nem tudtam már tovább azonosulni velük, ez is hozzájárult ahhoz, hogy még inkább konzervatívvá váljak.

Reagan és gazdaságpolitikája nem csupán rám voltak hatással. A ’70-es, ’80-as években az egész világon rengetegen jöttek rá arra, hogy az államvezérelt gazdaságpolitika sikertelen, és hogy szabaddá kell tenni a magánszektort, ha igazi növekedést akarunk. Talán a legjobban a délkelet-ázsiai úgynevezett kistigrisek felemelkedése példázta ezt, amelyek mind piacorientált kereskedelmi politikával gazdagodtak meg, míg az ENSZ tanácsait követő fejlődő országok a stagnálással küszködtek. Ezek a szegény országok nemrég váltak függetlenné és semmilyen szakértelemmel nem rendelkeztek, ezért az ENSZ-től kölcsönözték a tudást, ami az államvezérelt növekedést hirdette. Csakhogy az állam által vezérelt növekedés nem teremtett növekedést. Még a kommunista országok is mással kísérleteztek: a hetvenes években például Kínában Teng Hsziao-ping engedélyezte a szabad piacot a parasztoknak, ami a kínai gazdasági csodához vezetett. Nyugat-Európában Margaret Thatcher kijelentette, hogy meg akarja ölni a szocializmust, aztán lendületbe hozta a brit gazdaságot. Tony Blair hatalomra kerülve pedig leszögezte, nem vonja vissza a thatcherizmust. Úgyhogy mindenfelé, számtalan különböző irányban, a harmadik világban, a kommunista és szociáldemokrata országokban az emberek rájöttek, hogy piacgazdaságra, és nem államkapitalizmusra van szükségük.

Ha a szocializmus nem is tudott vezető erővé válni az Egyesült Államokban, megőrizte az USA előnyét a kommunista Kínához és a posztszovjet Oroszországhoz képest?

Igen. Lassan véget ér az az időszak, amikor olyan elnökünk van, aki nem hisz Amerikában, és akinek az életútja sokkal jobban kötődik a baloldalhoz, mint korábban bármelyik más elnöké – ahhoz a baloldalhoz, amelyik azt szerette volna, ha Amerika világban betöltött pozíciója gyengül, amelyik hitt abban, hogy Amerika káros hatalmat képvisel és amelyik bármit megtett volna, hogy gyengítse Amerika világban betöltött pozícióját. Korlátozott volt a mozgástere, hiszen a legtöbb amerikai nem úgy látja a világot, ahogyan ő. Amerika veszített ugyan erejéből, ám azt hiszem, ezt visszaszerezheti egy következő elnök alatt, igazából bárki is legyen az. Az Egyesült Államok helyzete még rosszabb volt Jimmy Carter alatt, mint most: elvesztettük a rettenetes vietnami háborút, az amerikaiak az elszigetelődés híveivé váltak, a világban pedig elterjedt az Amerika-ellenesség. Még az el nem kötelezett országok is közel kerültek ahhoz, hogy elköteleződjenek a szovjet blokk mellett. Ronald Reagan mégis nagyon gyorsan tudott fordítani a helyzeten. Amerikának rendkívül mély tartalékai vannak, egy olyan elnökkel pedig, aki kiáll az ország érdekeiért, változni fog a helyzet.

Támogatta az iraki és afganisztáni beavatkozást. Hogy látja a helyzetet most?

Úgy gondolom, az iraki háború talán elhibázott volt, hiszen Irán már akkoriban is nagyobb fenyegetést jelentett Iraknál. Nem volt egyértelmű, miért foglalkozunk inkább Irakkal; és a háborúban sokkal több nehézséggel szembesültünk, mint azt korábban képzeltük. Az emberveszteség óriási volt, rengeteg iraki halt meg, Amerika és más országok is sok katonát vesztettek; ezt tetézve pedig Amerika túlontúl súlyos presztízsveszteséget szenvedett a világban. Ezért gondolom, hogy a háború hibás lépés volt. Másrészről végül megnyertük a háborút, Obama elnök azonban eldobta a győzelmet azzal, hogy ragaszkodott a teljes csapatkivonáshoz. Most pedig látjuk a felfordulást és a polgárháborút Irakban, és nem sok esély van arra, hogy ennek rövidesen vége legyen – még amerikai légitámadásokkal sem.

Mit gondol arról, ahogy Obama elnök kezelte az ukrán konfliktust?

Az új ukrán kormánynak fegyvereket és katonai kiképzést kellett volna felajánlani, hogy képesek legyenek megvédeni a saját területüket. Veszélyes és borzalmas, ami történt, színtiszta orosz agresszió. Természetesen az ukránok egy része oroszbarát, na és? Ettől még orosz megszállásról van szó, Amerika pedig ezt nagymértékben egyszerűen el is fogadta. Bevezettünk bizonyos gazdasági szankciókat, hát aztán? Mondjon valaki egy példát arra, hogy hol fordult elő, hogy egy ország feladott volna egy területet vagy komoly engedményeket tett volna gazdasági szankciók miatt. Választani nem aközött kell, hogy gazdaságilag szankciókat alkalmazzunk vagy amerikai katonákat küldjünk, hogy szembeszálljanak az oroszokkal, hanem hogy adjunk-e e fegyvert az ukránoknak, hogy megvédhessék magukat. Ezt korábban is megtettük hasonló helyzetekben, de Ukrajna esetében elmulasztottuk, ami azt hiszem, rettenetes hiba. John Kerry külügyminiszter az orosz agresszió kapcsán úgy fogalmazott, „a 21. században ilyet egyszerűen nem lehet tenni!” Nem lehet ilyet tenni? De hát épp most tették meg! Kerry gyakran az erejét arra, hogy megelőzzön bizonyos káros viselkedésfajtákat. mondandójának egyszerre meglepő és megdöbbentő indoklása igazi leleplező erővel bírt. Nem az emberiség lett felvilágosultabb, hanem Amerika használta gyakran az erejét arra, hogy megelőzzön bizonyos káros viselkedésfajtákat.

Ha visszakozunk, a támadó, erőszakos és zsarnoki magatartásformák újra előbukkanhatnak, mivel most nagyon veszélyes precedenst teremtettünk. Mi történik majd, ha Putyin megemésztette ezt a fogást, vajon nem kér majd többet? Mi lesz, ha ismét megéhezik? Mi lesz, ha kinéz magának egy darabot Észtországból? Tegyük fel, hogy néhány orosz Észtországban azt állítja, hogy zaklatják, üldözik őket, aztán hirtelen ismeretlen zubbonyosok sietnek a segítségükre! Akkor hirtelen a zöldruhás katonák majd a segítségükre sietnek? Észtország a NATO tagja. Készek vagyunk amerikai katonákat küldeni Észtországba, hogy felvegyék velük a harcot? Nagyon remélem, de ha mégsem így lenne, akkor mit gondoljanak önök, magyarok, vagy a NATO más tagok, akik a NATO alapokmányára hagyatkoznak saját biztonságuk kérdésében? Mindez komoly aggodalomra ad okot.

Fotó: Terror Háza Facebook.