Kiújulhat az euróválság?
Először is arról kérdeztük Bod Péter Ákost és Pogátsa Zoltánt, hogy milyennek látják most, 2015 elején az eurózóna helyzetét és ki fog-e újulni az euróválság.
„Érdemes különbséget tenni az euró, az euró-zóna és néhány zóna-tagország állapota között. Az euróval nincs gond: a világ két vezető valutájának egyike, külső és belső értékállósága példás, nemzetközi tartalékvalutának kiváló” – kezdte Bod Péter Ákos. Szerinte ilyen szempontból az euró legalább annyira jó, mint a volt német márka.
A gondok ott kezdődnek, hogy ezen megnövelt „márkaövezet” mögött nem egyetlen fegyelmezett fiskális politikájú nemzetállam áll, hanem egy olyan csoport, amely a legalapvetőbb pénzügyi mutatókban is „irdatlan szóródást” mutat. „E mutatók csupán leképezik a pénzügyekhez való hozzáállásban, a tagországi elitek közgazdasági evidenciáiban meglévő hatalmas különbségeket, amelyeket a zóna belépési (maastrichti) és bent maradási (SGP) szabályai nem lettek képesek tartósan áthidalni” – magyarázta Bod Péter Ákos, hozzátéve: talán nem is lehet ezeket áthidalni, a világ eddigi sikeres valutaövezeteinek (a fontnak, vagy a márkának) a történetében ugyanis eddig nem volt rá példa, hogy kollektíven, demokratikus módon menedzseljenek egy valutát. „Ha az euró-zóna valóban csupán nagyra nőtt márka-övezet lenne, a görögök eleve nem kerülhettek volna be, de ha mégis, nem sokat kukoricáztak volna velük a görög államcsőd-helyzet beálltakor” – szögezte le Bod Péter Ákos, aki szerint épp emiatt a „demokratikus többlet-teher miatt” nehéz a közgazdasági logikán nyugvó előrejelzéseket adni a lehetséges eseményekről.
Pogátsa Zoltán viszont úgy véli: egész biztos, hogy kiújul idén az euróválság a görög helyzet miatt. „Már a Szirizával való riogatásnak is van ilyen hatása, nem is beszélve arról, hogy mi lesz, ha kormányra is kerülnek” – válaszolta kérdésünkre.
Idén jön a „Grexit”?
Megkérdeztük azt is, hogy lesz-e idén Grexit, azaz kilép-e Görögország az eurózónából, és milyen hatása lenne ennek az euróra és az EU intézményi integrációjára. Az első kérdésre mindketten nemmel válaszoltak. Pogátsa Zoltán szerint gyakorlatilag „semennyi esélye” sincs annak, hogy a görögök kilépjenek. „Egy ilyen lépés azonnal fertőzési hatást jelentene Spanyolország és más országok felé. Felmenne a kockázati felár ott is, majd az adósságállomány újrafinanszírozásának a kamatrátája. És ott lennénk, ahol négy évvel ezelőtt voltunk, mielőtt áttapétáztuk az eurózónát” – fejtette ki Pogátsa. Szerinte „Merkel álmodik, vagy a kancellári optimizmusa mondatja vele, hogy az eurózóna túlélné a Grexitet”.
Bod Péter Ákos árnyaltabban fogalmazott, de ő sem tartja a kilépésről szóló forgatókönyvet valószínűnek. Úgy látja: „lehet, hogy a január 25-i görög választáson a radikális populista erők nyernek. De ha csupán populista és nem ütődött a vezetésük, aligha igyekeznek beteljesíteni a zóna elhagyásáról szóló fenyegetéseiket.” Pogátsával ellentétben Bod nem gondolja, hogy beomlana az eurózóna a görög kilépéssel, sőt, szerinte az euró még nyerne is a dolgon és az árfolyama „rémesen megerősödne”. Hozzátette: a nagy felértékelődés azonban nem érdeke a zóna mag-országainak, amelyek a ma is erős euró mellett enyhe külkereskedelmi többletet mutatnak fel. Ám ez közgazdasági latolgatás – mondta, és a Mandiner felvetésére reagálva leszögezte: „a releváns kérdés valóban az, szabad-e véresen komolyan venni a pénzügyeket egy politikailag, biztonságpolitikailag erősen integrált országcsoporton belül”.
Mi lenne az érdeke a görögöknek?
A Grexit sem az eurózónának, sem Görögországnak nem lenne jó – véli Pogátsa Zoltán. Mint mondta, valutaövezetből azért lép ki egy ország, hogy leértékeljen. Ez ahhoz kell, hogy az exportja versenyképesebb legyen. De a görögöknek nincs exportja a turizmuson kívül, azaz nincs értelme újradrachmásítani. Viszont kétharmaddal csökkenne az emberek megtakarításainak értéke. Ez gyakorlatilag „biztos recept a polgárháborúra” – fejtette ki Pogátsa.
Bod Péter Ákos azt mondta: más az exportőrök és az importőrök, az adósok és a hitelezők érdeke. Az euró használatából rengeteget – túlontúl sokat is – profitált az ország egésze: „a korábbi alacsony kamatszint és hitelbőség mellett futotta sok egyéb mellett olimpia rendezésére, nagyarányú nyugdíj- és béremelkedésre. A mostani aktív generációnak pedig most kellene visszaadni a mások által eddig élvezett jólét egy részét – nem csoda, hogy ez nem tetszik nekik” – véli Bod Péter Ákos.
A görög államadósság jelenleg a GDP 175 százalékát teszi ki, de nem is ennek az abszolút mértéke a fontos, hanem az, hogy folyamatosan csökkenő tendenciát mutasson – magyarázta kérdésünkre Pogátsa Zoltán. Ehhez viszont meg kellene reformálni az országot, ami nem történt meg a Trojka alapján – tette hozzá.
A görög állam és a görög társadalom adósságának nagy része euróban áll fenn. Az adósság igen nagy, talán nem is menedzselhető tovább az eurózóna és az IMF segítsége nélkül – fejtette ki Bod Péter Ákos. Azonban egy „új drachmára” való áttéréssel lehetetlen lenne az adósságszolgálat – tette hozzá. Ha pedig jönne egy krach, ami leíratja a görög adósságot, az sem oldaná meg a problémát. Hiszen a krach alatt és azt követően ki lenne hajlandó „új drachmában” denominált állampapírokért valódi pénzt adni? – tette fel a kérdést.
A németek lemondtak a görögöktől?
A német kormány sajtóhírek szerint már nem ragaszkodik a görögök eurózónában tartásához, bár utóbb igyekeztek az erről szóló híreket cáfolni. De miért finanszírozta eddig Európa – és főleg Németország – a görögök megmentését? – kérdeztük a közgazdászokat; arra is figyelemmel, hogy az EU Működéséről Szóló Szerződés „no bailout”-szabálya értelmében nincs megmentés, vagyis az EU és a tagállamok nem felelnek más tagállamok kötelezettségeiért.
„Angela Merkel a válság elején bejelentette, hogy nem lesz mentés a stabilitási paktum szabályai alatt” – kezdte Pogátsa Zoltán. Aztán beszélt a német nagybankok képviselőivel, és kiderült számára, hogy a görög adósság nagy része a német, francia és holland nagybankoknál van. Ezért volt aztán görög mentőcsomag, melynek a kétharmada visszapattant Görögországból kamatfizetések formájában. „Azaz amit görög mentőcsomagnak neveztünk, az az eurózóna életben tartása volt, amíg a nagybankok átpakolják az adósságot az EKB-hoz” – összegezte Pogátsa.
Az euró nem egyszerűen túlélte a válságokat, hanem alaprendeltetését tekintve is sikeresnek bizonyult – szögezte le Bod Péter Ákos. „Most, 2015-ben maga a valuta, a mögöttes szabály- és intézményi rendszer és a tagállamok nagyobb felének pénzügyi állapota jobb képet mutat, mint 2010-12-ben. Akkor a görög ügy az euró jövőjével függött össze, ma már a szűken vett pénzügyi kontextuson belül kezd a vita egy tízmillió lakosú ország államadósságának fenntarthatóságáról szólni – ami két külön világ” – fejtette ki Bod, emlékeztetve arra, hogy az eurózóna nem egyszerűen egy nagyra duzzadt márkaövezet, hiszen fenntartása és formálása a bonyolult európai integrációs folyamat egészébe illeszkedik.
Mi lesz a magyar euróval – ha lesz?
Végül arra voltunk kíváncsiak, hogy az esetleges „Grexitnek” milyen következményei lennének Magyarországra, a magyar euróbevezetésre nézve.
Pogátsa Zoltán szerint az eurózóna gyermekbetegségeit nem javították ki, „csak áttapétázták a rendszert”. Ebből adódóan ha Magyarország magas növekedésű ország lenne, ugyanúgy inadekvát alacsony kamatlábat kapna az Európai Központi Banktól, mint a görögök, vagy épp a spanyolok, az írek, a portugálok. Pogátsa kifejtette: ez ugyanúgy eszközárbuborékhoz vezetne. Ráadásul ha közben Németország ismét drasztikusan visszafogná a bérnövekedését, akkor Magyarország képtelen lenne bármekkora termelékenységnövekedéssel versenyezni; ahogy a dél-európaiak sem tudtak.
Lehetséges-e, hogy egyszer Magyarország belép az eurózónába és utóbb kilépni kényszerül, vagyis úgy jár, mint esetleg a görögök? – kérdeztük Bod Péter Ákost. „Hogy járnánk?” – kérdezett vissza. „Úgy, hogy éveken keresztül olcsón finanszírozzuk nagyra nőtt örökölt államadósságunkat? Hogy olcsó hitelekhez jut polgár, cég, bank? Hogy esetleges pénzügyi zavaraink esetén az európai intézmények kezüket-lábukat törik, hogy megoldást találjanak? Így már aligha járhatunk. Ahhoz az elsők között be kellett volna lépnünk az euró-övezetbe.” A „túl korai” belépés lehetséges veszélyeitől megóvott mindaz a „gazdaságpolitikai szerencsétlenkedés”, amit egy évtizede láthatunk – összegezte Bod Péter Ákos.