„Angela Merkel a válság elején bejelentette, hogy nem lesz mentés a stabilitási paktum szabályai alatt” – kezdte Pogátsa Zoltán. Aztán beszélt a német nagybankok képviselőivel, és kiderült számára, hogy a görög adósság nagy része a német, francia és holland nagybankoknál van. Ezért volt aztán görög mentőcsomag, melynek a kétharmada visszapattant Görögországból kamatfizetések formájában. „Azaz amit görög mentőcsomagnak neveztünk, az az eurózóna életben tartása volt, amíg a nagybankok átpakolják az adósságot az EKB-hoz” – összegezte Pogátsa.
Az euró nem egyszerűen túlélte a válságokat, hanem alaprendeltetését tekintve is sikeresnek bizonyult – szögezte le Bod Péter Ákos. „Most, 2015-ben maga a valuta, a mögöttes szabály- és intézményi rendszer és a tagállamok nagyobb felének pénzügyi állapota jobb képet mutat, mint 2010-12-ben. Akkor a görög ügy az euró jövőjével függött össze, ma már a szűken vett pénzügyi kontextuson belül kezd a vita egy tízmillió lakosú ország államadósságának fenntarthatóságáról szólni – ami két külön világ” – fejtette ki Bod, emlékeztetve arra, hogy az eurózóna nem egyszerűen egy nagyra duzzadt márkaövezet, hiszen fenntartása és formálása a bonyolult európai integrációs folyamat egészébe illeszkedik.
Mi lesz a magyar euróval – ha lesz?
Végül arra voltunk kíváncsiak, hogy az esetleges „Grexitnek” milyen következményei lennének Magyarországra, a magyar euróbevezetésre nézve.
Pogátsa Zoltán szerint az eurózóna gyermekbetegségeit nem javították ki, „csak áttapétázták a rendszert”. Ebből adódóan ha Magyarország magas növekedésű ország lenne, ugyanúgy inadekvát alacsony kamatlábat kapna az Európai Központi Banktól, mint a görögök, vagy épp a spanyolok, az írek, a portugálok. Pogátsa kifejtette: ez ugyanúgy eszközárbuborékhoz vezetne. Ráadásul ha közben Németország ismét drasztikusan visszafogná a bérnövekedését, akkor Magyarország képtelen lenne bármekkora termelékenységnövekedéssel versenyezni; ahogy a dél-európaiak sem tudtak.
Lehetséges-e, hogy egyszer Magyarország belép az eurózónába és utóbb kilépni kényszerül, vagyis úgy jár, mint esetleg a görögök? – kérdeztük Bod Péter Ákost. „Hogy járnánk?” – kérdezett vissza. „Úgy, hogy éveken keresztül olcsón finanszírozzuk nagyra nőtt örökölt államadósságunkat? Hogy olcsó hitelekhez jut polgár, cég, bank? Hogy esetleges pénzügyi zavaraink esetén az európai intézmények kezüket-lábukat törik, hogy megoldást találjanak? Így már aligha járhatunk. Ahhoz az elsők között be kellett volna lépnünk az euró-övezetbe.” A „túl korai” belépés lehetséges veszélyeitől megóvott mindaz a „gazdaságpolitikai szerencsétlenkedés”, amit egy évtizede láthatunk – összegezte Bod Péter Ákos.