Mindent azért még manapság sem lehet.
Amikor egy ilyen gátlástalan, politikailag elképesztően káros figura, mint Nicolas Sarkozy végül is talán tényleg végleg belebukik egy politikailag nem is olyan fontos ügybe, az embernek kicsit mindig keserű a szájíze (hasonló volt a helyzett Berlusconival is, aki végül is az escortjaiba bukott bele és egy olyan korrupciós ügybe, amelynek idején még nem is volt politikus...). Sarkozy-nak nem azért kéne örökre eltűnnie, mert megvesztegetett egy bírót, vagy más disznóságot csinált, hanem mert egész politikai karrierjét a nép, az alkalmazottak, a bevándorlók, a romák, a sztrájkolók, a tanárok, a bírák megvetésére építette. Mert gátlástalnul szélsőjobboldal volt (legalábbis a kampányaiban), mert tűzzel játszott a lőporos hordó tetején, mert elképesztő károkat okzott az egész ország mentálhigiénés életének, mert szemérmetlenül a gazdagok elnöke volt, mert mélyen lenézte a szegényeket, mert....
Önök azt mondhatják, hogy rendben, de hát ezek nem bűncselekmények.