„Sokkal egyszerűbb volna a világ, ha volnának jók és rosszak, s mindenki a típusának megfelelően fekete, illetve fehér ruhát viselne. Vélhetően amerikai, szaúdi, katari pénz van az ISIL sikerei mögött, de az sem lehetetlen, hogy valóban a levantei romantikusokat képezték ki a jordániai sivatagban amerikai katonák. Ezt persze Irán mondja, az ellenoldal, a Núri al-Máliki iraki miniszterelnökhöz kényelmetlenül közel álló regionális nagyhatalom, Damaszkusz védője, Basár el-Aszad elnök jóakarója. Teherán mindig nyíltan ellenezte a torzonborzok támogatását, no nem erkölcsi okokból, egyszerűen azért, mert azok mind ellene harcoltak, vagy legalábbis a hozzá közel állókat támadták.
A fekete sereg roppant gyorsan söpört végig Észak-Irakon, s kiderült, hogy ez az ország nem ország, s rejt még egy-két fordulatot ez a véres nyári dúlás. Barack Obama aggódva jelentette ki, hogy a harcok átterjedhetnek Jordániára is, amely tipikus önmagát beteljesítő jóslat, más se kell ilyenkor, mint belekeverni a térség stabilitásáról híres országát, hátha kissé megbillen az ottani trón. A Bagdadról már rég levált kurd kváziállam valahogy, sejtelmes módon kimaradt a viharból, sőt megszerezte magának Kirkukot. Amíg a harcok dúlnak, nem fog kiderülni, ki is szítja a tüzet, és a por leülepedése után sem lesz egyszerű rámutatni a felelősre. De biztos, hogy nem a fekete ruhások azok.”