​Putyin soha nem mond le Ukrajnáról

„Csakhogy Medvedcsuk projektje, az Ukrán Választás sehogy sem tudott szert tenni kellő népszerűségre, annak ellenére sem, hogy Oroszország komoly pénzekkel segítette. Putyin kénytelen volt megérteni, hogy elveszítheti a 2015-ös választásokat, miáltal jelentősen csökkenhet a befolyása Ukrajnában. A Kreml ezek után hozzálátott a B terv végrehajtásához. A B terv Ukrajna destabilizációjáról szólt. Kiindulópontnak jól megfelelt az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződés aláírásának megakadályozása. Az emberek az utcákra vonultak. Ám a tüntetések intenzitása csakhamar alábbhagyott. Ekkor, november végén egyértelműen kiderült, hogy valakik tervezett módon öntik az olajat a tűzre. Az elhalni látszó ellenállás akkor kapott először új erőre, amikor november 30-án éjjel a rendőrség megtámadta a békésen tüntető egyetemistákat a Majdanon. Ezután a hatalommal elégedetlen és az értelmetlen erőszak miatt feldühödött ukránok százezrei jelentek meg a Függetlenség terén Kijevben.

Hasonlóan zajlottak az események akkor is, amikor a szervezett ellenzék vezetői január-február folyamán eredményesnek tűnő megbeszéléseket folytattak Janukoviccsal. Egyszer csak felbukkant a semmiből az úgynevezett Jobboldali Szektor, a radikális nacionalisták csoportja. Ezekről az emberekről, erről a szervezetről azelőtt senki semmit nem hallott, és egyszer csak fiatal, felfegyverzett fiatalok jelentek meg, akik Molotov-koktélokkal dobálták a rendőröket a kamerák előtt. Ma, kis idővel a történtek után nem kevesen állítják: a Jobboldali Szektort is a Kreml politikacsinálói tervezték. Az ellenállás a megjelenésükkel valóságshow-vá alakult át, amelyet napi huszonnégy órában közvetített a televízió.

Így jutottunk el a február 18. és 20. közötti napok tragikus eseményeiig. 18-án megszületett az esély, hogy a parlament megállapodjon az előrehozott elnök- és képviselő-választásokról, csakhogy váratlanul mesterlövészek tűntek fel a kijevi háztetőkön, és lőni kezdtek mindenkire, akit mozogni láttak. Áldozataik közt nemcsak civilek voltak, rendőrök is. Ezek után a Majdan egyszerűen elsöpörte a regnáló hatalmat. Mindezeknek a provokációknak egyértelműen megfigyelhető ciklikus karakterük volt, rendre akkor lobbantak fel, amikor megmutatkozott az esély a békés rendezésre, amikor körvonalazódott a kiút a krízisből.”