Az uniópártokhoz csatlakozik az FDP, az SPD-hez pedig a Zöldek, és így a táborokba tömörülő pártok „klasszikus választási kampánya” bontakozott ki, vagyis kudarcba fulladt Merkel stratégiája, az úgynevezett „aszimmetrikus demobilizáció”. Ennek lényege a baloldali szavazók eltántorítása a választástól, eszköze pedig a baloldali jellegű ígéretek beemelése a jobboldal programjába, amitől elmosódnak a különbségek a pártok között, és az a benyomás alakul ki, hogy nincs igazi tétje a választásnak – írta a Handelsblatt hírmagyarázója.
Nyugtalaníthatja a konzervatívokat az is, hogy a közvélemény-kutatások és a választási eredmény között rendszerint jelentős az eltérés. A felmérésekben vezető erő általában kevesebb szavazatot kap, míg a lemaradni látszó második az előrejelzésekhez képest jobban szerepel.
A CDU/CSU 2005-ben is nagy előnnyel vezetett a felmérésekben, de végül csupán 1 százalékponttal – 35,2 : 34,2 arányban – végzett a szociáldemokraták előtt, és nagykoalícióra kényszerült velük. A választók nagyjából egyharmada pedig az utolsó héten döntötte el, hogy részt vesz a szavazáson, és hogy melyik pártra szavaz.
A 10 millió volt SPD-szavazó a legnagyobb bizonytalansági tényező – emelte ki Manfred Güllner, a Forsa igazgatója a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva. Ha az SPD csupán 2 millió szavazót mozgósít ebből a 10 millióból, akkor a CDU/CSU rögtön már csak 37 százalékon áll, ami azt jelentheti, hogy ismét a szociáldemokratákkal kényszerül koalícióra, és akár ellenzékbe is szorulhat, mert összejön a többség az SPD-nek és a Zöldeknek – tette hozzá.
A közvélemény-kutatók „soha nem fogják tudni pontosan megmondani, hogy hányan maradnak otthon a választás napján, és hogyan szavaznak a bizonytalan választók” – jelentette ki Gero Neugebauer politológus, a berlini Freie Universität kutatója.