A 2008-2009-es pénzügyi válság után azonban az FSA-t érték súlyos támadások amiatt, hogy nem vette észre a gazdaságba kizúduló hatalmas mennyiségű hitel és a folyamat által kreált adósságbuborék kockázatait, és azért is, mert nem szabott korlátot a kereskedelmi bankok rizikós ügyleteinek. A 2010. májusi választásokig hatalmon volt munkáspárti brit kormány a pénzügyi válság kirobbanása után összesen 70 milliárd font (25 ezer milliárd forint) tőkeinjekcióban részesítette költségvetési forrásokból az összeomlás fenyegette brit bankokat, és ezzel – évtizedek óta először – gyakorlatilag bankállamosítást hajtott végre. A befektetések nyomán például a Royal Bank of Scotland bankcsoportban (RBS) jelenleg is többségi, a Lloyds csoportban pedig kisebbségi, de ellenőrző részesedése van a brit kormánynak.
A brit államháztartási hiány ugyanakkor békeidőben példátlan – a hazai össztermék (GDP) 11,2 százalékának megfelelő – szintre emelkedett a Labour-kormány utolsó pénzügyi évében, és ennek egyik fő oka éppen az összeomlás szélére került bankrendszer állami tőkepótlása volt. George Osborne jelenlegi brit pénzügyminiszter már nem sokkal a 2010-es kormányváltás után bejelentette a most kiteljesedett reformterveket. Osborne akkori indoklása szerint fel kellett számolni azt a hármas felosztást, amelyben a pénzügyi szektorral kapcsolatos feladatok a Bank of England, a pénzügyminisztérium és az FSA között oszlottak meg. Ebben a rendszerben a pénzügyminiszter akkori szavai szerint senki nem tartotta ellenőrzés alatt az eladósodási folyamatot, és „amikor beütött a krach, senki nem tudta, kinek kellene intézkednie”.
Hétfőtől létrejött egy új felügyeleti szervezet is, a pénzügyi szektor magatartási normáinak betartatására hivatott Financial Conduct Authority (FCA). Ez az intézmény nem a Bank of England hatáskörében működik; önálló intézkedési jogkörei közé tartozik a nagybani és lakossági pénzügyi termékek értékesítési normáinak kidolgozása és betartatása, szükség esetén egyes termékek forgalmazásának felfüggesztése.