A királyság

Ausztrália szimpatikus megjelenésű új miniszterelnök-asszonya, Julia Gillard a választási kampány hevében újra bedobta a messzi déli ország kedvenc gumicsontját: kikiáltaná a köztársaságot, ha újra megválasztanák kormányfőnek. Érdekes ez a republikanizmus: Ausztrália, Kanada és az egykori brit gyarmatbirodalomra épülő Commonwealth többi országa de facto így is köztársaság. Kiteljesedett, békés, jóléti demokráciákról van szó. Csak van az a fránya hagyomány, hogy az állam fője még mindig a sokezer kilométerre székelő Királynő. De mi ezzel a baj? Ha megnézzük, a mai királyságok, hercegségek a világ leggazdagabb, legélhetőbb, legjobb helyei közé tartoznak, gondoljunk csak a skandináv országokra, a Benelux államokra vagy akár a Japán Császárságra. Magyarország sem lenne rosszabb hely, sőt, talán egy pár fokkal komolyabbá válna, ha lenne egy trónunk, azon meg ülne egy király. Az ausztrálok többsége is tudta ezt, amikor legutoljára népszavazást tartottak a kérdésről. A nem túl ízléses módon II. Erzsébet halálát emlegető ausztrál politikusnőnek csak megüzeni valaki: lehet, hogy nyer a választásokon, de mi van, ha a királynő azt a ciklust, esetleg a következőt is túléli. Ilyenek ezek a monarchák, mindig belezavarnak a progresszívek vízióiba.