Lesújtó elemzés készült a lengyelországi törvényességi állapotokról

A Magyarországon politikai menedékjogot kért egykori lengyel igazságügyminiszter-helyettes, Marcin Romanowski ügye bejárta a hazai és külföldi sajtót, a lengyel kormányzati propaganda igyekszik a maga szélesebb céljaira felhasználni a magyar döntést. A lengyel baloldal az ideológiai keretezésnek megfelelően megpróbálja úgy beállítani a budapesti döntést, mintha az egyfajta trend volna: Orbán Magyarországa külföldi „politikai bűnözőknek” ad menedéket – írja a Faktumprojekt.

Ebben a nemzetközi liberális sajtóban partnerre lelnek, kevés szimbolikusabb epizódja van az ügynek, mint amikor 

bocsátkozik drámai szuperlatívuszokba: „A legújabb kori lengyel történelemben még soha nem működött szervezett bűnbanda az Igazságügyi Minisztériumban. És ha ez nem lenne elég, a bűnbandát a miniszterhelyettes maga irányította”.

A valóság azonban az – fogalmaz a lap –, hogy a magyar kormányzat nem foglalkozik azzal, hogy Marcin Romanowski bűnös vagy nem. Erről, ahogy arra Gulyás Gergely rámutatott, nem tud véleményt formálni a magyar fél, és nem is akar. A lengyel politikus esetében arról van szó, hogy Magyarország – összhangban az Európai Unió minden ide vonatkozó szabályával – politikai menedékjogot biztosít olyasvalakinek, akinek ügyében a pártatlan, politikai befolyástól mentes elbírálás a hazájában nem biztosított minden kétséget kizáróan – hangsúlyozta a Miniszterelnökséget vezető miniszter, majd hozzáfűzte: ez a kockázat ma általánosságban, és az eddigi eljárás alapján a konkrét esetben különösen is fennáll Lengyelországban.

Példa nélküli a magyar lépés, de ilyen a lengyel helyzet is: 

A Tusk-kabinet illegitimnek tartja a helyzetet, ami illegitim eszközök bevetését is igazolhatja, az uniós bürokrácia pedig ezúttal nem szeretne jogi szőrszálhasogatásba kezdeni, illetve tagállam belügyeibe beavatkozni.

Rosonczy-Kovács Mihály a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, Lengyelország-szakértő foglalta össze számunkra a legkiugróbb jelenségeket. Donald Tusk lengyel miniszterelnök a jogállamiság kérdése kapcsán 2024 szeptemberében „harcoló demokráciának” nevezte programját, s kijelentette, a PiS örökségének felszámolása során előfordulhat, hogy követnek el hibákat vagy hozhatnak olyan döntéseket, amelyek nem összeegyeztethetőek a törvényekkel – egyes szakértők szerint…

a felmerülő jogállamisági fenntartásokra könnyű azt mondani, hogy a csak a „neo-bírók”, és a „beöltözött-bírók” akadékoskodnak. A karakterrombolás tulajdonképpen már a 2015-ös PiS-győzelem óta zajlik, Tuskék kezdettől fogva megkérdőjelezik a jobboldali-konzervatív Jog és Igazságosság, azaz a PiS-vezette kormány által kinevezett bírók és alkotmánybírók legitimitását, különösen a 2017-es igazságügyi reform óta, amellyel kapcsolatban az Európai Bizottság megindította Lengyelországgal szemben a hetes cikkely szerinti eljárást, és megtagadták több, Lengyelországnak járó uniós forrás kifizetését. Érdemes megjegyezni: ebben az időszakban éppen Donald Tusk volt az Európai Tanács elnöke.

Ilyen hangulatban a „jogállamiság helyreállításával” kampányoló kormányzat könnyedén tudja félretolni a jogi aggályokat, bármilyen törvénytelen döntés esetén. A közmédia vezetőit egy cégekre vonatkozó szabályozásra hivatkozva váltotta le Bartlomiej Sienkiewicz kulturális miniszter, annak ellenére, hogy a médiára más szabályok vonatkoznak Lengyelországban. A nyilvánvaló jogsértést még a lengyel Helsinki Emberi Jogi Alapítvány is elítélte. 

A kormányfő azzal indokolja a médiapolitikai intézkedéseit, hogy közérdek a közmédia függetlenségének mihamarabbi helyreállítása, és éppen, hogy a PiS-kormányzat médiaügyi intézkedései, intézményi változtatásai kerülték ki a törvényeket.

Hasonlóan zajlott 

ezért munkaviszonya már akkor megszűnt. A döntést a Legfelsőbb Bíróság ugyan törvénytelennek nyilvánította, ám a miniszter mégis új államügyészt nevezett ki. 

Az aggasztó jelenségekről az Alapjogokért Központ tízes toplistát állított össze.

1. A lengyel hatóságok megalázó és embertelen bánásmódot alkalmaztak egy politikai okokból letartóztatott katolikus pappal, Michał Olszewski atyával szemben.

2. Marcin Romanowski ellenzéki képviselőt jogellenesen letartóztatták a hatóságok, melynek során figyelmen kívül hagyták a mentelmi jogát.

3. Elítéltek és a köztársasági elnöki hivatalba történő jogellenes betörés során letartóztattak két ellenzéki képviselőt, Marcin Kamińskit és Michał Wąsikot, annak ellenére, hogy az államfő korábban kegyelmet adott nekik.

4. A parlament és a kormány szándékosan nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság döntéseit, súlyosan megsértve ezzel a hatalommegosztás és a joguralom alapelveit, valamint a lengyel alkotmány rendelkezéseit.

5. Az igazságügyi miniszter több tucat bírósági vezetőt menesztett politikai meggyőződésük miatt, köztük a Varsói Fellebviteli Bíróság elnökét is.

6. Kormányzati kezdeményezésre „függetlenségi és részrehajlás-mentességi” tesztnek tervezik alávetni a bírák egyharmadát, mellyel valójában politikai engedelmességre kívánják őket szorítani.

7. Az igazságügyi miniszter leváltotta Darius Barski államügyészt, akinek eltávolítását a Legfelsőbb Bíróság törvénytelennek nyilvánította. Ennek ellenére – szintén jogsértő módon – új államügyészt nevezett ki a miniszter.

8. A kormány a rendőrség és magán biztonsági szolgálatok segítségével erőszakkal elfoglalta a közmédiát, és jogsértő módon eltávolította annak vezetőit, majd szintén törvénybe ütköző eljárással nevezett ki új vezetőket.

9. A Szejm súlyos beavatkozást kísérelt meg a Lengyel Központi Bank függetlenségébe azzal, hogy annak elnökét egy „különbíróság” elé kívánta állítani.

10. A rendőrség aránytalan és erőszakos módon lepett fel a gazdatüntetésen, ezzel megsértve a gyülekezési szabadságot.

Ilyen körülmények között kért politikai menedékjogot Magyarországon 

A gyanú központi állítása szerint Romanowski miniszterhelyettesi posztját kihasználva politikai alapon osztogatta az Igazságügyi Alap támogatásait, s ennek keretében hibás pályázatok utólagos kijavítására adott utasításokat, illetve olyan szervezetek számára engedélyezett kifizetéseket, amelyeknek pályázata nem felelt meg a formai és tartalmi követelményeknek.

Romanowski egyébként a közelmúltban interjút adott a PolsatNewsnak, s miközben határozottan bírálta a lengyel kormány politikai törekvéseit, úgy fogalmazott: „Lengyelország jelenleg politikai kísérleti terepként szolgál. Egy olyan forgatókönyvet hajtanak végre, amelyet eredetileg Magyarország számára készítettek.”

Nyitóképünkön: Marcin Romanowski, Képernyőfotó