Vagyis az van, hogy a probléma nem olyan nagy, ahogy azt Kendéék képzelik, és természetesen a megoldása sem az, hogy ráküldjük a problémára a balos társadalmi úthengert, ha egyáltalán meg kell és lehet oldani.
Társadalmi különbségek mindig voltak és mindig lesznek, „szegények mindig lesznek veletek”, mondta az Úr, én hozzátenném, hogy gazdagok is, meg ha nincs is mindig, de most épp van a baloldal által gazdagnak beállított középosztály is, a mi társadalmunk a Kende-féle kriptommunisták elképzeléseivel ellentétben egy viszonylag lapos, középosztályos társadalom.
A felzárkóztatás, a mobilitás, a tehetséggondozás, a lehetőségek megadása persze fontos. De elsősorban nem azért, hogy az oktatás kivasalja tök egyenlőre és tök laposra a társadalmat, hanem hogy segítsen előrejutni az egyéneknek, kinek-kinek rátermettsége szerint: akinek öt talentuma van, tudjon még ötöt szerezni, akinek kettő, az még kettőt (tőlem akár tízet is), és senkinek ne kelljen elásnia az egyet. Aztán ha az egyének sikeres megsegítésének következtében, nem szándékolt mellékhatásként jön egy kis egyenlőség is, tőlem jöjjön.
De hogy emellett tudatosan törekednie kellene az oktatásnak az egyenlőtlenségek megszüntetésére? Miért? Minek? Miért önérték a gazdasági egyenlőség? Miért jó az egyenlősítés? Csak? Könnyebben átlátni a lapos társadalmat, mint a dimbes-dombosat?
Elitgimik mindig lesznek, és szükség van rájuk. Az elitiskolákban rendszerint felülreprezentált az aktuális elit. Nem a dolog gyökeres átalakítására kellene törekedni, hanem arra, hogy ha valaki olyan tehetség, hogy elitgimibe való, de ehhez anyagi segítségre (meg tehetséggondozásra) van szüksége, az megkapja. Egyébként meg van élet az elitgimiken meg az eliten kívül is.