Ezekből az derül ki, hogy Kende Ágnes szerint meg kell szüntetni a szabad iskolaválasztást (amihez a kormány „nem mert hozzányúlni”); vegyes (magyar-cigány) lakosságú iskolakörzeteket kell létrehozni, és meg kell szüntetni a többségében roma falvak saját iskoláit: „sok iskolát be kellene zárni, egész egyszerűen nem kell minden faluba egy kisiskola. Még akkor sem, ha ez a falvaknak fájdalmas.” További idézetek a 168 Órából:
hiába minden, a szülők kijátsszák a körzeteket, átjelentkeznek máshová”;
az önkormányzati oktatási referensek „tehetetlenül állnak a szülői akarattal szemben. A szabad iskolaválasztás nem szűnt meg, csak valamennyire megnehezítette a körzetesítés.” Ugyanis „az embereket nem lehet meggyőzni. A szülők mindig optimalizálnak.”
Amúgy, mint azt korábban is írtuk, Kende Ágnes Marie Claire-nek adott interjújából kiderül, hogy sokáig New Yorkban járt iskolába, ahol sokat tanult a rasszizmusról, aztán az elméletet, Bronxban lakván, volt lehetősége gyakorlatra is váltani. Máskor azonban nem váltotta gyakorlatra: a saját gyermekének nem választott szabadon „integrált” iskolát, neki megtette a budai elitiskola is: „Mi Budán, egy jó kerületben lakunk, hiába jártak a gyerekeim állami iskolába, teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem lesz cigány osztálytársuk. Ezt elfogadtam a valóság részeként, és nem vittem át őket csak azért egy másik iskolába, hogy megtapasztalják, milyen az, amikor vegyes az osztály összetétele. Önazonosnak kellett maradnom.”
Értik: önazonosnak kellett maradnia!
Nem tudom, hogy miben volt itt önazonos Kende Ágnes: abban, hogy nem választott másik iskolát szabadon (bár ugyanilyen szabadon hagyta az államiban, tekintve, hogy ha szabad iskolaválasztás van, akkor eme szabadság meglétét nem lehet nem meglévővé tenni, mindenesetre az állami szabályozás belekényszerítette Kendét a szabadságba, és szabadon az államinál maradt); vagy hogy megmaradt a liberális elit egyik kedvenc sulijánál, az akolmelegben (érthető amúgy).