Gyarmatosítás a tudományban

Mit mond a tudomány, mit mondanak a tudósok? A modern embernek központi jelentőségű a kérdés, hiszen a leg­jobban igazolni szinte bármit a tudomány tekintélyével lehet. A tudomány egyfajta pótvallássá vált.

Hogyan mérik a tudományt?

A halandó azt gondolná, a tartalom számít, azaz hogy igaza van-e egy adott tudósnak. Ezt azonban a tudósközösség és a tudományos intézményrendszer a minőségbiztosítás végett „közösségileg” dönti el, ami azt jelenti, hogy az számít tudományosnak, ami a megfelelő pedigréjű tudományos folyóiratokban (journal) és más kiadványokban megjelenik. Ez ma két dolgot jelent. Egyrészt a folyóiratnak lektoráltnak kell lennie; a legtöbbre a duplán vak lektorálási (double blind peer reviewed) formát becsülik, ami azt jelenti, hogy sem a lektorok nem tudják, kinek a tanulmányát nézik át, sem a szerző nem tudja, kik lektorálják őt. Másrészt 2007 óta egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a spanyol Scimago rangsorolás, amely impaktfaktoruk és presztízsük alapján négy negyedbe sorolja a folyóiratokat. A Q1 és a Q2 negyedbe, pláne az éllovas tíz százalék alkotta D1-be sorolt lapokba nehéz bekerülni, egy-egy tanulmány közlése akár éveket is igénybe vehet. Léteznek természetesen más, impaktfaktor alapján készülő nemzetközi rangsorok is. Itthon a tudományos folyóiratokat az MTA bizottságai minősítik általában A, B, C vagy D kategóriásnak, és az ő munkájuk finoman szólva sem egységes.