A polgári Magyarország negyedszázada

A papírforma szerinti választási eredményekhez szokott magyar közvéleményben számosan meglepve kapták fel a fejüket 1998. május 10-én este, amikor világossá vált, hogy ugyan az esélyesnek tartott Magyar Szocialista Párt vezet a pártlistákra leadott szavazatok tekintetében, egyáltalán nem lehet biztos a győzelmében, a Fidesz szorosan a sarkában van. A meglepetés előérzetből aztán a második forduló után megmásíthatatlan ténnyé vált. Jól összehangolt szövetségesi politikájának köszönhetően a Fidesz egymaga több képviselővel rendelkezett, mint bármely más párt, koalíciós partnereivel pedig stabil többségi kormányt tudott alakítani.

A harmincöt éves Orbán Viktor vezetésével megalakuló kormány a szó szoros értelmében új fejezetet nyitott Magyarország politikatörténetében. Lezárta azt a nyolcéves időszakot, amelyet a kommunista időszak struktúráinak továbbélése jellemzett. Az első demokratikusan választott kormánynak lehetősége sem volt, hogy megszabaduljon a múlt erőitől, az 1994-ben hatalomra kerülő Horn-kabinet pedig éppen az azokhoz való visszatérést jelentette, aztán négy évvel későbbi győzelmével az a nemzedék lépett a magyar politika fő színpadára, amelyet jobbára már csak tagjainak iskolás évei kötöttek a szocializmushoz. Politikai önazonosságukat azzal szemben fogalmazták meg, és a polgári Magyarország programjával éveken át tudatosan készültek a kormányzati felelősségre.