„Tűhegynyi lyukon át hatol be a fény” – nagyböjt IX.

A Bibliában Jézus is beszél azokról az emberekről, akik elhanyagolták a "nagy találkozásra" való felkészülést, és már későn próbálnak kapkodni, ilyenek a bolond szüzek: Mt 25, 1. Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. 2. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. 3. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; 4. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. 5. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. 6. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! 7. Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. 8. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. 9. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. 10. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. 11. Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. 12. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. 13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. Vagy máshol a részeges szolga hanyagolja el a felkészülést: Mt 24, 43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. 44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. 45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? 46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. 47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. 48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; 49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: 50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, 51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Tehát valójában folyamatosan készen kell állni, állandóan készülni. De ez nem teszi szükségtelenné az egyes megerőltető megpróbáltatások idején való nagyon intenzív és sürgető imát. Az utóbbira a legerősebb példa Jézus könyörgése a Getsemáné kertben. Egy másik nagyon erős példa rá Jónás imája a cethal gyomrában. És sok más fohászt is olvasunk a Zsoltárok könyvében, amik kifejezetten erős szorongatások idején születtek, amikor a könyörgő a megszokott életvitelén túl is rendkívül erősen meg lett terhelve, és ezért az imája sem a szokásos volt, hanem sokkal intenzívebb. Tehát végül is egy halál előtti nagyon intenzív, felfokozott lelkiállapot is teljesen normális, és belefér, nincs vele semmi baj. Az viszont biztos, hogy egy egész életen keresztül elhanyagolt hitéletet már nem lehet bepótolni, legalábbis senkinek sem ajánlom, hogy a "jobb lator" megtérési módját próbálja ki saját magán. Sőt, Péter apostol arról is ír, hogy Jézus az özönvíz előtt meghalt emberekhez is elment, nekik is prédikált, hátha megtér közülük valaki - de senkinek sem ajánlom, hogy abban bízzon, hogy akkor ráér ő maga is majd a halála után megtérni.

Ezzel nem Szeghy Ernőt akarnám bántani, mert azzal teljesen egyetértek, hogy nem az utolsó pillanatban kellene kapkodni. Az Isten nem tűzoltóautó, és amit egy személy egy egész életen keresztül elhanyagolt, azt már pár nap, pár óra, pár perc alatt nem tudja bepótolni. Félni úgyis késő volna már - ezt fiatalok éneklik, de pont ideillik, idézem is: "Az ember hajlamos elfeledni, Mennyire szerencsés, Csak mert valami éppen fáj. De én hálát adhatok, Össze teszem a kéz kezem. Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen, Azt hittem gyerek maradok, de már félig felnőttem, Ideje élni, félni úgyis késő már, Legalább melletted vagyok. Ha én nem értem, akkor senki, Miért csukott a szem, És miért néma a száj, Talán többre vágyhatok, Vagy jobbra éhezem. Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen, Azt hittem gyerek maradok, de már félig felnőttem, Ideje élni, félni úgyis késő már, Legalább melletted vagyok. Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen, Azt hittem gyerek maradok, de már félig felnőttem, Ideje élni, félni úgyis késő már, Legalább melletted vagyok." Ezt a kormány egy propagandavideójában hallottam: https://www.youtube.com/watch?v=bcADBSbzRwY Ez az eredeti: https://www.youtube.com/watch?v=q4H6odLqKmU

Az ukrán háború miatt írta le valaki a fantáziáját, miszerint az atomháború is kitör, és az utolsó percekben még őrültként telefonálgatnak az emberek, meg a neten búcsúzkodnak a rokonoktól. Van, aki még gyorsan iszik egyet. Előre nem igazán lehet elképzelni, hogy ki mit tenne egy ilyen helyzetben, azt viszont volt alkalmam megfigyelni, hogy igazából idős emberek meglepően sehogyan sem készülnek arra, hogy az életük véget ér. Nagyjából mindenki úgy él, azon szokások szerint, amiket addigra kialakított. Legfeljebb több gyógyszert szed, többet jár orvoshoz, tehát a fizikai egészségét megpróbálja karban tartani, és ennyi. Összesen egyetlen rokonom volt, egy idős orvosnő, aki élete vége felé elkezdett járni a református egyház istentiszteleteire, tehát elkezdte komolyabban venni a vallást, amikor már tudta, hogy ideje felkészülni az elmúlásra. De az ő apja valaha eleve református iskolaigazgató volt (és ehhez képest ő maga nem élt igazán vallásosan, csak már igen öregen). Úgyhogy őt a református lelkész temette, és a beszédből kiderült, hogy személyes kapcsolatban voltak (ezért tudom, hogy idősen legalább felvette a kapcsolatot az egyházzal). De ez volt az egyetlen példa, és semmilyen más példát nem tudok arra, hogy idős emberek lelkileg-szellemileg összekapták volna magukat, vagy elkezdtek volna aggódni azon, hogy mi vár rájuk a halál után. Illetve még egy emberről tudom, hogy öregen rengeteget morfondírozott azon, hogy mi van az élet után, de abban bízott és azt hangoztatta, hogy nincs semmi. Meghal és kész. Néha megnéztem a helyi temetkezési vállalkozónál kirakott értesítő cetliket - gyakorlatilag szinte kivétel nélkül "polgári szertartás szerinti" temetésről szólnak. Azaz 100 ember körül csak alig páran igényelnek egyházi temetést. Azon pár ember sem valószínű, hogy olyan nagyon templomjáró lett volna. 100 emberből jó, ha van 1, azaz egyetlen egy, aki valamennyire komolyan veszi a vallást. És ezzel együtt a kormány azzal dicsekszik, hogy mi "keresztény ország" vagyunk. Irdatlan pénzek mennek el a templomfelújításokra. Az ide kommentelők mind "kereszténynek" gondolják magukat, de biztos vagyok benne, hogy az Isten elborzad attól, ami kiömlik az emberek belsejéből (mivel ugyebár a szív teljességéből szól a száj). Az egyházaknak pedig ez a konstrukció megfelel. Ha érzed a halálod, egyél egy csokit. Vagy aludj egy jót.

Hasonló poénkodás hűtőmágnesen: Kocogj! Halj meg egészségesen! Hasonló poénkodás ma Dániel Pétertől: „Előre is elnézést kérek, de nekem a jelenlegi magyar politikai helyzetről egy régi, klasszikus, bár kissé morbid vicc jut az eszembe. A vicc arról szól, hogy Kovács néni nagyon rosszul lesz, bemegy a kórházba, ahol a vizsgálatok után kiderül, hogy sajnos áttételes rákban szenved. Az orvos szomorúan közli, hogy ezen bizony már nem lehet segíteni. Mire Kovács néni könnyes szemmel megkérdi: "Drága doktor úr, nem tudna valami biztatót mondani nekem?" Mire az orvos: "Dehogynem... hajrá Kovács néni!" Na hát én is csak ennyit tudok mondani annak a kevés értelmes és tisztességes embernek, akik reménytelenül szenvednek az orbáni diktatúrától: Hajrá magyar demokraták és a lehetőségekhez képest kellemes, vidám tavaszi hétvégét!” https://mandiner.hu/cikk/20220416_belfold_daniel_peter_velemeny_politika_vicc_kovacs_neni_orban_viktor_diktatura