A francia elnök hónapok óta óvatosságra int a háború kérdésében, de Franciaország mindig is a mérsékelt nyugati erők között volt, nem támogatta a háborús kampányt, sem a moszkvai rezsimváltás gondolatát, magát mindig is közvetítőként pozicionálta.
***
Franciaország Ukrajna negyedik legnagyobb nyugati fegyverzeti támogatója az Egyesült Államok, Németország és az Egyesült Királyság után. Oroszországot agresszornak tartja, és következetesen kiáll Ukrajna területi integritása, szuverenitása mellett. Ugyanakkor a háború kezdete óta az oroszokkal való kapcsolattartás fenntartása, a tárgyalásos megegyezés pártján volt.
Emmanuel Macron a hagyományosan jó francia-orosz diplomáciai viszonyra építve
áthidalni az amerikai (nyugati) és orosz biztonsági álláspontok között növekvő távolságot. Néhány nappal az orosz támadás előtt Moszkvában tárgyalt Putyin elnökkel, és megpróbálta lebeszélni a katonai megoldásról.
A francia külügy úgy értékelte, hogy a nyugati „héjákkal” ellentétben az oroszok gyengítése azzal, hogy bevonják egy konfrontációba, negatív következményekkel járhat Európa számára, Moszkva Európa helyett Kína felé orientálódhat majd, annak minden gazdasági (energetikai) és politikai következményeivel. Párizs tehát amellett érvelt, hogy Amerika és Európa a végsőkig tartsa fenn kapcsolatait Oroszországgal.
– mondta el egy hónappal ezelőtt lapunk Világrend című podcast-jában a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. Fejérdy Gergely szerint az oroszok több szinten felrúgták a status quo-t, nemcsak a kelet-európai színtéren, de Afrikában is, ahol a Wagner csoport kisöpörte a franciákat azok afrikai érdekeltségi területeiről, például Maliból. A francia diplomácia ezt követően beállt az európai sorba, de a mérsékeltek csoportjába, fenntartva a párbeszéd, a tárgyalásos megoldás lehetőségét.
A háború eszkalálódásával ugyanakkor Moszkva már Párizsra sem hallgatott, ezért
– fejtegette a Franciaország-szakértő, hozzátéve, hogy éppen ennek érdekében bonyolította le Macron az azóta sok uniós kritikát kapott kínai hivatalos látogatását.
Az oroszok elvesztették legitimitásukat – magyarázta uniós kollégáinak Pozsonyban Macron, de figyelmeztette őket: ha mindenképpen csak a Nemzetközi Büntetőbíróságot szánják Putyinnak, kellemetlen lehet majd a valósággal találkozni: vélhetően a háború lezárásánál ugyanezzel az orosz rendszerrel kell majd tárgyalni a béke feltételeiről.
Emmanuel Macron az új geopolitikai helyzet felismerése óta egy újnak ható, de régi francia diplomáciai elvet kezdett hangsúlyozni: a „stratégiai autonómiát”. Franciaország ugyanis pontosan érzékeli, hogy Európa vesztesen kerülhet ki az Egyesült Államok és Kína elmérgesedő gazdasági, politikai, és nem kizárhatóan jövőbeli katonai konfliktusából.
Az európai „stratégiai autonómia” terve tehát nem jelenti azt, hogy Európa feladná transzatlanti kapcsolatrendszerét, a NATO-n belüli szövetségi viszonyát az Egyesült Államokkal, csupán azt, hogy
hogy középtávon önálló biztonsági entitásként léphessen fel a geopolitikai küzdelmek színterén.
Macron hónapok óta beszél az európai hadiipar megerősítéséről, amelyekhez jelentős tagállami beruházásokra van szükség, a GLOBSEC-en az orosz fenyegetés miatt teljesen az amerikai katonai segítségnyújtásban bízó kelet-európai uniós tagállamokat is arra biztatta, hogy ne féljenek az európai védelmi struktúra kialakításától, hiszen az a NATO érdeke is, hogy erős európai talpazata legyen. Macron emiatt egy erős gesztust is tett: felhívta a figyelmet, hogy a nyugati államoknak meg kell hallaniuk Lengyelország és más kelet-európai államok figyelmeztetését az orosz veszéllyel kapcsolatban.
Emmanuel Macron, aki 2019 decemberében még „agyhalottnak” nevezte a NATO-t, a május végi pozsonyi GLOBSEC biztonságpolitikai fórumon elismerte, hogy az orosz „elektrosokk hatására” a védelmi szövetség magához tért. A júliusi vilniusi NATO-csúcstalálkozóval kapcsolatban azonban leszögezte, hogy Ukrajna NATO-csatlakozásáról még korai beszélni,
hanem egyes tagállamoktól kell megkapnia.
A francia elnök szerint kulcskérdés, hogy az ukrán ellentámadás mit tud elérni a terepen, de ha kifullad, akkor a nyugati államoknak újra kell majd gondolniuk az ukrán hadseregnek nyújtott támogatásukat.
Macron korábban többször hangoztatta azt is, hogy biztonsági garanciákat Oroszországnak is adni kell a hosszan tartó egyezség elérése érdekében, tavaly júniusában arra figyelmeztette a nyugati vezetőket, hogy ne alázzák meg Oroszországot, ne teremtsenek újra olyan revanshelyzetet, mint amilyent anno 1919-ben az első világháború lezárásaként hozott békediktátummal, Németország megalázásával tettek.
Ezért a nyilatkozatáért, valamint azért, mert
a háború előtti hetekben Moszkvába utazott tárgyalni Putyinnal, illetve fenntartotta a kapcsolatot a Kremllel, a francia elnök sok bírálatot kapott szövetségeseitől. Álláspontja azonban idővel egyre racionálisabbnak, reálisabbnak tűnik, ahogy a háború következményei egyre jobban felismerhetővé válnak.
--
--
Nyitókép: Emmanuel Macron francia elnök beszédet mond egy gyógyszerkísérleti laboratóriumban Champagne-ban 2023. június 13-án (forrás: ERIC GAILLARD / POOL / AFP)
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy lassan mindenkinek elege lesz az ukránok pénz- és lőszerpazarlásából.
Mindenkit meglepett az ukrán elnök.
Az ukrán államfő szerint nem tökéletes a tervezet, de az alapvető részei megvannak.
Az amerikai alelnök szerint az ukránok beletörődhetnek Donyeck elvesztésébe.
Már a szomszédban sem hisznek az ukrán csodában.
Az ukrán hadsereg vezérkara természetesen mindent megmagyarázott.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
