Első századi, kiváló állapotú orvosi sír került elő Jánoshidán, az egykori Pannonia tartománytól keletre. A teljes orvosi szett hiánytalanul megőrződött, az akkori csúcstechnológiát tükrözve.
Nyitókép: A sírból előkerült páratlan orvosi eszközök (fotó: Rusznák Gábor/ELTE)
A fantasztikus lelet megtalálásának körülményeiről Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet igazgatója és Gulyás András, a Jász Múzeum régésze elmondta: a lelőhely neve Jánoshida-Márkuspart, melyet közösségi régészet keretében fedeztek fel a Jász Múzeum munkatársaival együttműködő, régészet iránt elhivatott, etikus lelőhelyfelderítők. A felszínen talált kerámia és fém leletek alapján a lelőhelyen vaskori és Árpád-kori településekre, valamint rézkori és kora középkori temetkezésekre számítottak és 2022-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete a Jász Múzeummal és az ELKH BTK Régészeti Intézettel együttműködésben kezdte el a kutatásokat, amelynek első lépése a szisztematikus lelőhelyfelderítés, a terepbejárás és a földmágneses vizsgálat volt.
Mint kiderült, az ELTE hallgatói számára régészeti terepgyakorlatot is jelentő ásatásra 2022 őszén került sor: ekkor egy jelentős avar kori, de teljesen kirabolt temetőre bukkantak.
Itt kezdődött a „jánoshidai orvos sír” története a feltárással, a leletek megmentésével, in situ kiemelésével, majd restaurálásával.
Túlvilági útra mellékelt eszközök: szike, fúró, csontvéső, bronz lapátka
A feltárt, sírban egy, a korszak viszonyai között idősnek számító, 50-60 év közötti férfi feküdt, szinte teljesen bolygatatlan állapotban – erről már Samu Levente az ELTE BTK Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszék régésze mesél. Hozzáteszi: azért csak szinte, mert néhány állatjárat átvezetett a síron, az ezekben mozgó kisállatok, rágcsálók, ki is mozdítottak néhány tárgyat az eredeti helyéről. „De szerencsére jelentős mértékű kárt nem okoztak a sírban. Az eltemetett férfi mellett az eredeti helyén, a jobb és bal lábfej külső oldalánál találtuk meg a túlvilági útra mellékelt eszközöket. Ezek
orvosi, elsősorban sebészeti beavatkozásokra alkalmas eszközök
voltak, egy-egy fa ládikában elhelyezve” − meséli a régész.
A fa ládikára a megmaradt famaradványok mellett az eszközök pozíciója utal, tudjuk meg, melyek rendkívül szerencsés módon megmaradtak az eredeti helyükön, úgy ahogy eredetileg belehelyezték őket a tartóba. Az egyik készlet szikéket, úgynevezett csont emelőt, orvosi kést, fúrót vagy fűrészt tartalmazott. „Utóbbinak sajnos elkorrodálódott a nagy része, így a pontos funkciót nem tudjuk eldönteni, nyitva kell hagynunk a kérdést. A másik szettben vas fogorvosi fogó és bronz orvosi csipesz, csontvéső és orvosságok felvitelére alkalmas bronz lapátka volt” – sorolja Samu Levente.
Hangsúlyozza:
„Mindkét szettnél felfedeztünk egy sárgás színű anyagot, amelyről feltételezzük, hogy valamilyen, a korszakban használt orvosság
maradványa is lehet. Ennek bizonyítása még hátra van, egyelőre XRF módszerrel az összetételét mértük meg, mely magas kén, kálium és kalcium tartalomra, vélhetően fertőtlenítő, szárító szerepre utal. Ezeken felül, a jobb térdnél előkerült egy dörzskő, melynek az egyik felületén jól láthatók a kopásnyomok – egykor gyógynövények és egyéb gyógykészítmények zúzására, porítására, egybedolgozására szolgálhatott”.
fotó: Rusznák Gábor/ELTE
fotó: Rusznák Gábor/ELTE
Több szempontból is egyedülálló lelet
Samu Levente szerint az orvosi készlet különlegességét három dolog adja. Egyik a helyszín. Mélyen a római kori Barbaricum területén helyezkedik el a lelőhely, a szarmaták által uralt területen, innen nagyjából 75 kilométerre nyugatra található az egykori Pannonia keleti határa. Nagyon ritkán kerülnek elő római orvosi eszközök a barbarikumi területeken.
A másik szempont, hogy összehasonlítva a római birodalom területéről ismert orvos sírokkal, Jánoshidán egy teljes orvosi szettről beszélhetünk, amelynek a tulajdonosa
A harmadik szempont a tárgyak magas színvonalú technológiai kivitele: nagyon jó minőségű, cserélhető pengés szikékről van szó, melyeknek sárgaréz nyelét ezüst berakással is díszítették. Ezek együttesen adják a lelet különlegességét − értékel a kutató.
Világszenzáció, nem kétséges
A régészeknek megemlítjük, hogy Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója „világszenzációnak” nevezte egy ilyen leletegyüttes előkerülését. Hogy mire utalt ezzel a fentieken (helyszín, teljes szett, technológiai színvonal) túl? Vida Tivadar szerint arra, hogy kevésbé lenne meglepő egy ilyen szett a Kr. u. 2-3. századból, mert ebből az időszakból jóval több hasonló orvos sírt ismerünk. Pannoniában például Aquincumból és Savariaból is kerültek elő, mondja.
A radiokarbon kormeghatározás szerint azonban a Jánoshida határában eltemetett egyén a Kr. u. 1. században halt meg valamikor, ez egy nagyon korai keltezésnek számít az ismert orvos sírok között is. Fontos tudni, hogy
a birodalom leggazdagabb települései közé tartozó Pompeiiből. És most itt van nekünk Jánoshida.
Mennyi az annyi?
A kérdésre, hogy ki lehet-e pénzben fejezni az orvosi készlet értékét, a kutatók elmondják, hogy bár nincsenek tisztában az aukciós házak áraival, annyi bizonyos, hogy egy ilyen jó minőségű és teljes orvosi szett nagy értékkel bír a gyűjtők számára. Hozzátesz ehhez az értékhez a bizonyítható eredet, valamint a pontos keltezés, a megbízható laborban végzett kormeghatározás.
„De ennek a szettnek megvan a tulajdonosa is, szerencsére. Az őt eltemetők pedig tisztelték annyira, hogy mellé helyezzék értékes munkaeszközeit is.
Az eszmei értéke így, egyben, az orvosnak és az eszközeinek, nagyon magas.
Nem véletlenül várja már vissza nagyon a leleteket a budapesti vizsgálatok után a Jász Múzeum és közönsége” − erre Gulyás András, a jászberényi Jász Múzeum régésze hívja föl a figyelmet.
fotó: Samu Levente/ELTE
fotó: Samu Levente/ELTE
A történelmi kontextus
Gulyás András a történelmi háttérről szólva leszögezi, hogy a Jászság ezen részének Kr. u. 1. századáról nagyon keveset tudunk. A régészeti források is nagyon szűkösek, éppen ezért is volt meglepő egy ilyen rendkívüli lelet. Annyi bizonyos, fűzi hozzá a szakember, hogy volt egy átmeneti időszak a késő vas kor (La Tène-kor) és a szarmata kor között: az első században telepednek le a szarmaták a Duna-Tisza-közén és ezzel párhuzamosan építik ki a rómaiak Pannonia provinciát a Dunántúlon.
„Az eltemetett orvos esetében is azzal számolhatunk, hogy vagy valamilyen római katonai csapatmozgás volt a területen és a velük érkezett katonai orvos meghalt, ezért itt temették el, vagy valamilyen helyi méltóságot jött gyógyítani. Nagyon
kicsi a valószínűsége, hogy egy helyi orvos lett volna
egy ilyen minőségű felszereléssel” – magyarázza.
Jöhet a bioarchaeológia
Hogy mi a következő lépés? Vida Tivadar arról tájékoztat, hogy jelenleg folyamatban van több bioarchaeológiai vizsgálat is. „Egyrészt a csontozatban mérhető izotópok segítségével
szeretnénk többet megtudni az egyén táplálkozásáról, mobilitásáról, másrészt elemezzük a genetikai hátterét is,
amit igyekszünk majd összevetni a korszak más európai populációinak biológiai képével is” – mondja.
Hangsúlyozza: „Az ELTE régész hallgatóival a nyári terepgyakorlat keretében folytatjuk az ásatást. Szeretnénk ugyanis újabb információkat kapni az orvos sír időszakára (Kr. u. 1. sz.) vonatkozóan, és igyekszünk megtalálni a felszíni leletek alapján sejthető rézkori temetőt, de kitartunk eredeti célunk, a helyi avar kori közösség temetőjének kutatásása mellett is. Még az idén szeretnénk folytatni a feltárást, feltéve, ha elő tudjuk rá teremteni a szükséges forrásokat”.
A székelység származása nyolcszáz éve izgatja a magyar történészeket. Most Keszi Tamás régész új, kreatív és tudományosan is meggyőző hipotézissel állt elő. Valóban a székelyek volnának a mi kozákjaink?
Egy igazán különleges Árpád kori ékszerre bukkantak a mezőkeresztesi csata helyszínén.
Régi feljegyzések alapján azonosították az erdőben szunnyadó, hajdani épületet és évek munkájával értek el csodás eredményeket: unikális leleteket is találtak. A projekt vezetőjével beszélgettünk.
A múlt iránti szenvedélyes érdeklődés újszerű megoldást szült az elmúlt években hazánkban, amelynek eredményességét többek között tarsolylemezek felfedezése bizonyítja – mondja Rácz Tibor Ákos.
„Ünnepnek számít egy ilyen tárgy előkerülése” – mondja Füredi Ágnes. Kuriózumnak számító sírt és tarsolylemezt találtak Csomádnál, rendkívül ritka szerves maradványokkal. Nézze meg a fotókat is!
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
