Világszenzációnak számító „orvosleletre” bukkantak a Jászságban – kutatók a Mandinernek

Nyitókép: A sírból előkerült páratlan orvosi eszközök (fotó: Rusznák Gábor/ELTE)

A fantasztikus lelet megtalálásának körülményeiről Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet igazgatója és Gulyás András, a Jász Múzeum régésze elmondta: a lelőhely neve Jánoshida-Márkuspart, melyet közösségi régészet keretében fedeztek fel a Jász Múzeum munkatársaival együttműködő, régészet iránt elhivatott, etikus lelőhelyfelderítők. A felszínen talált kerámia és fém leletek alapján a lelőhelyen vaskori és Árpád-kori településekre, valamint rézkori és kora középkori temetkezésekre számítottak és 2022-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete a Jász Múzeummal és az ELKH BTK Régészeti Intézettel együttműködésben kezdte el a kutatásokat, amelynek első lépése a szisztematikus lelőhelyfelderítés, a terepbejárás és a földmágneses vizsgálat volt.

Mint kiderült, az ELTE hallgatói számára régészeti terepgyakorlatot is jelentő ásatásra 2022 őszén került sor: ekkor egy jelentős avar kori, de teljesen kirabolt temetőre bukkantak.

Itt kezdődött a „jánoshidai orvos sír” története a feltárással, a leletek megmentésével, in situ kiemelésével, majd restaurálásával. 

Túlvilági útra mellékelt eszközök: szike, fúró, csontvéső, bronz lapátka

A feltárt, sírban egy, a korszak viszonyai között idősnek számító, 50-60 év közötti férfi feküdt, szinte teljesen bolygatatlan állapotban – erről már Samu Levente az ELTE BTK Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszék régésze mesél. Hozzáteszi: azért csak szinte, mert néhány állatjárat átvezetett a síron, az ezekben mozgó kisállatok, rágcsálók, ki is mozdítottak néhány tárgyat az eredeti helyéről. „De szerencsére jelentős mértékű kárt nem okoztak a sírban. Az eltemetett férfi mellett az eredeti helyén, a jobb és bal lábfej külső oldalánál találtuk meg a túlvilági útra mellékelt eszközöket. Ezek

voltak, egy-egy fa ládikában elhelyezve”  − meséli a régész.

A fa ládikára a megmaradt famaradványok mellett az eszközök pozíciója utal, tudjuk meg, melyek rendkívül szerencsés módon megmaradtak az eredeti helyükön, úgy ahogy eredetileg belehelyezték őket a tartóba. Az egyik készlet szikéket, úgynevezett csont emelőt, orvosi kést, fúrót vagy fűrészt tartalmazott. „Utóbbinak sajnos elkorrodálódott a nagy része, így a pontos funkciót nem tudjuk eldönteni, nyitva kell hagynunk a kérdést. A másik szettben vas fogorvosi fogó és bronz orvosi csipesz, csontvéső és orvosságok felvitelére alkalmas bronz lapátka volt” – sorolja Samu Levente.

Hangsúlyozza:

maradványa is lehet. Ennek bizonyítása még hátra van, egyelőre XRF módszerrel az összetételét mértük meg, mely magas kén, kálium és kalcium tartalomra, vélhetően  fertőtlenítő, szárító szerepre utal. Ezeken felül, a jobb térdnél előkerült egy dörzskő, melynek az egyik felületén jól láthatók a kopásnyomok – egykor gyógynövények és egyéb gyógykészítmények zúzására, porítására, egybedolgozására szolgálhatott”.

fotó: Rusznák Gábor/ELTE

fotó: Rusznák Gábor/ELTE

Több szempontból is egyedülálló lelet

Samu Levente szerint az orvosi készlet különlegességét három dolog adja. Egyik a helyszín. Mélyen a római kori Barbaricum területén helyezkedik el a lelőhely, a szarmaták által uralt területen, innen nagyjából 75 kilométerre nyugatra található az egykori Pannonia keleti határa. Nagyon ritkán kerülnek elő római orvosi eszközök a barbarikumi területeken. 

A másik szempont, hogy összehasonlítva a római birodalom területéről ismert orvos sírokkal, Jánoshidán egy teljes orvosi szettről beszélhetünk, amelynek a tulajdonosa

A harmadik szempont a tárgyak magas színvonalú technológiai kivitele: nagyon jó minőségű, cserélhető pengés szikékről van szó, melyeknek sárgaréz nyelét ezüst berakással is díszítették. Ezek együttesen adják a lelet különlegességét − értékel a kutató. 

Világszenzáció, nem kétséges

A régészeknek megemlítjük, hogy Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója „világszenzációnak” nevezte egy ilyen leletegyüttes előkerülését. Hogy mire utalt ezzel a fentieken (helyszín, teljes szett, technológiai színvonal) túl? Vida Tivadar szerint arra, hogy kevésbé lenne meglepő egy ilyen szett a Kr. u. 2-3. századból, mert ebből az időszakból jóval több hasonló orvos sírt ismerünk. Pannoniában például Aquincumból és Savariaból is kerültek elő, mondja.

A radiokarbon kormeghatározás szerint azonban a Jánoshida határában eltemetett egyén a Kr. u. 1. században halt meg valamikor, ez egy nagyon korai keltezésnek számít az ismert orvos sírok között is. Fontos tudni, hogy

a birodalom leggazdagabb települései közé tartozó Pompeiiből. És most itt van nekünk Jánoshida.

Mennyi az annyi?

A kérdésre, hogy ki lehet-e pénzben fejezni az orvosi készlet értékét, a kutatók elmondják, hogy bár nincsenek tisztában az aukciós házak áraival, annyi bizonyos, hogy egy ilyen jó minőségű és teljes orvosi szett nagy értékkel bír a gyűjtők számára. Hozzátesz ehhez az értékhez a bizonyítható eredet, valamint a pontos keltezés, a megbízható laborban végzett kormeghatározás.

„De ennek a szettnek megvan a tulajdonosa is, szerencsére. Az őt eltemetők pedig tisztelték annyira, hogy mellé helyezzék értékes munkaeszközeit is.

Nem véletlenül várja már vissza nagyon a leleteket a budapesti vizsgálatok után a Jász Múzeum és közönsége” − erre Gulyás András, a jászberényi Jász Múzeum régésze hívja föl a figyelmet.

fotó: Samu Levente/ELTE

fotó: Samu Levente/ELTE

A történelmi kontextus

Gulyás András a történelmi háttérről szólva leszögezi, hogy a Jászság ezen részének Kr. u. 1. századáról nagyon keveset tudunk. A régészeti források is nagyon szűkösek, éppen ezért is volt meglepő egy ilyen rendkívüli lelet. Annyi bizonyos, fűzi hozzá a szakember, hogy volt egy átmeneti időszak a késő vas kor (La Tène-kor) és a szarmata kor között: az első században telepednek le a szarmaták a Duna-Tisza-közén és ezzel párhuzamosan építik ki a rómaiak Pannonia provinciát a Dunántúlon.

„Az eltemetett orvos esetében is azzal számolhatunk, hogy vagy valamilyen római katonai csapatmozgás volt a területen és a velük érkezett katonai orvos meghalt, ezért itt temették el, vagy valamilyen helyi méltóságot jött gyógyítani. Nagyon

egy ilyen minőségű felszereléssel” – magyarázza.

Jöhet a bioarchaeológia

Hogy mi a következő lépés? Vida Tivadar arról tájékoztat, hogy jelenleg folyamatban van több bioarchaeológiai vizsgálat is. „Egyrészt a csontozatban mérhető izotópok segítségével

amit igyekszünk majd összevetni a korszak más európai populációinak biológiai képével is” – mondja.

Hangsúlyozza: „Az ELTE régész hallgatóival a nyári terepgyakorlat keretében folytatjuk az ásatást. Szeretnénk ugyanis újabb információkat kapni az orvos sír időszakára (Kr. u. 1. sz.) vonatkozóan, és igyekszünk megtalálni a felszíni leletek alapján sejthető rézkori temetőt, de kitartunk eredeti célunk, a helyi avar kori közösség temetőjének kutatásása mellett is. Még az idén szeretnénk folytatni a feltárást, feltéve, ha elő tudjuk rá teremteni a szükséges forrásokat”.