„Barátaimnak mondalak benneteket” – Henri Boulad emlékére

Deme Tamás egyetemi docens, művelődéskutató írása

Gyászhír jött – meghalt egy egyiptomi magyar. Egy mindenből tanuló lelki professzor, a kockázat szerelmese, paradoxonok szónoka, a mély hitű pap, jezsuita, más felekezetűek és nemhívők barátja, szóval hiteles homo christianus, aki provokáló gondolatmegújító volt, a langyos közhelyek ellenfele, író, lelkigondozó, szegénysorsú gyerekek nevelője. Boulad SJ.

Ismerjük?

Boulad egyik utolsó magyar nyelvű könyvét tartom a kezemben. Címe: „A halálban ugyanis megszületünk”. Ezt üzenetként is olvashatjuk. Június 14-én reggel Kairóból hazaköltözött az Odaföntbe. A gyászjelentések nem tudják leírni, mi minden fért az összes kontinensen ismert, szeretett ember életébe.

Kicsoda valójában ez az egyiptomi (magyar) ember? Ősei évszázadon át Szíriában éltek, majd a húszezer libanoni s szíriai keresztény életét követelő 1860-as nagy keresztényüldözés elől Damaszkuszból Alexandriába menekültek, ott telepedtek le. Henri, szír és olasz szüleivel a francia katolikusok kultúráját élte, fiatalon belépett a jezsuita rendbe, majd pappá szentelték. Adatai szerint filozófiát Franciaországban, teológiát Libanonban, pszichológiát és pedagógiát az Amerikai Egyesült Államokban végzett. Filozofáló teológus, evangelizáló pszichológus vagy zseniálisan szóló író lett volna? Talán mindegyik.

Hivatása először az ifjúságnevelés, szociális munka területére szólt,

Több könyvében, előadásán leplezte le a nők jelenkori egyházi és társadalmi kiszolgáltatottságát. Eltérő vallású segítőkből hozott létre hálózatot a leprások fölkarolására, Kalkuttai Terézzel szervezte meg az egyiptomi Caritast. Egyházi és társadalmi megújulási kezdeményezései világvisszhangot keltettek. Kiállt a globalizmus áldozataiként elszegényedett arabok védelmében és felemelte szavát Európa illegális inváziója, kulturális pusztítása ellen. Muzulmán környezetben gyakorolta keresztény vallását. Filozófiájában egyértelmű Aquinói Tamas, Blaise Pascal, Teilhard de Chardin, Henri Bergson és Simone Weil hatása.

Meggyőződéssel hirdette, hogy az emberiségnek és a kereszténységnek vissza kell térnie a Názáreti tanításához. Volt bátorsága levelet írni az ENSZ-nek és a pápának. Keményen számon kérté a farizeusok gőgjét. („Mondd, te megkeresztelt katolikus keresztény, Isten gyermeke vagy-e? – Igen. – S az a muzulmán vagy az a hindu vagy az az ateista ott melletted? – Ó, az nem. – Hat akkor ő kinek a gyermeke?”)

Szívesen lepte meg hallgatóit helyzet-elemzéseivel. A díszes pécsi katedrálisban megkérdezte: „Mit gondolnak, hogyan lehetne jobban a vallási életbe bevonni az embereket? Azt hiszitek, azzal, ha behívjátok őket? Rosszul gondoljátok. Nem fognak bejönni, mivel nem is értik a ti bennfentes nyelveteket. Ne hívjátok be őket, ti menjetek ki hozzájuk és tanuljátok meg, mi a gondjuk és a gondolatuk.”

Kicsoda Henri Boulad? Embertársunk, barátunk, bátyánk és nevelőnk.

Ő volt a mellérendelő szeretet. Ami a magyar észjárást jellemzi. Talán ezért is szerette nagyon a magyarokat. Hazánkban többször járt, nagy hatású lelkigyakorlatokat tartott a hegyekben, eldugott kis falvakban. Videóra vett előadásai, több mint húsz nyelven kiadott 70-80 könyve világszerte népszerűvé tették. Legtöbb kötetét a német után magyarul adtak ki.

2017-ben az Országházban magyar állampolgárságot kapott. Velünk marad. Sub specie Aeternitatis.

Nyitókép: Wikipédia