Zelenszkij bemondta, amire mindenki várt: „Ukrajna készen áll az ellentámadásra”

Majd a végén jöhet a véralgebra, hogy hány ukrán áldozat árán sikerült hány k x-et előre nyomulni. Mivel nem tűnik úgy, hogy Zselé sajnálna feláldozni akár százezreket is, így amíg támogatást kap, addig embere is lesz. Ha kikapnak legfeljebb majd elmenekül és emigráns elnökként járja majd a nyugati szalonokat. A pénze meglesz, a többi meg le van szarva.

És jönnek majd ismét a követelőzések

Mind kiábrándultabban olvasom a témában látványosan egy kaptafára szabva íródott megnyilatkozásokat és elemzéseket (íme egy újabb: https://telex.hu/kulfold/2023/06/03/haboru-ukrajna-orosz-vedelmi-rendszer-ellentamadas-sarkanyfog , mely tökéletesen harmonizál az orosz-ukrán háború folytatódását latolgató spekulációkkal). A magam részéről gyökeresen eltérően látom a helyzetet, s valójában szerintem valamennyien tévúton járnak (kommentjeim a következő linkeken hozzáférhetőek: https://disqus.com/by/disqus_CLauOtn8yt/ + https://disqus.com/by/disqus_HNFdP43Xt2/ + https://mandiner.hu/felhasznalo/toth_zoltan1 ), ám ezzel együtt, csupán a "hadvezérkedésre" koncentrálva, szeretném egy érdekes gondolatmenetre rávenni önöket. Nem kizárólag Putyin nyúlt eddig a hadifortélyhoz, Zelenszkíjék is többszörösen bizonyították affinitásukat a cselvetésben. Mi van, ha újfent erre építenek? Az alábbi felvetésem (bár meglehetősen merészen hangzik, s nem a legesélyesebb) miért lenne élből kizárható? Mi van, ha az ukránok újabb haditrollkodásra készülnek? Ezzel az unalomig sulykolva beharangozott hadjárattal leginkább önmaguk vesztébe rohanhatnak (all-in, előre felfedett lapokkal). Ellenben (figyelemmel az orosz önkéntes felszabadítók oroszországi megmozdulásaira) egy Oroszország elleni váratlan, mélyrehatóbb és komplex hadmozdulattal, már jelentős területek sikeres elfoglalásával igencsak begáncsolhatnának Putyin rezsimjének, alapjaiban megingatva a rendszerét. Vajon kihagynák ezt? Gondoljunk bele: - egy északkeleti előrenyomulással (ebben az esetben a belgorodi akciók tekinthetőek akár tapogatózva erőfelmérő próbálkozásként) jelentősen benyomulhatna az ukrán hadsereg Oroszországba, miközben vele szemben nem állna olyan mértékben felkészült haderő, mint a kitárgyalt ukrajnai területeken (relatíve kisebb mértékű saját áldozat, várhatóan nagyobb foglalás); - eközben a mobilizált, mostanra beérő, felkészült orosz katonaság magva a saját maguk építette bunkerrendszerekben ragad (időfaktor), önmagukat ezáltal kivonva a harcból - ergo az ukránok két legyet ütve egy csapásra, a saját bunkereiben vermelik az orosz főerőt, kihívva eközben egy másikat; - jelentős területfoglalás Oroszországban, amellett, hogy megingatja a központi hatalmat, cserealapot képezhet (legalábbis az ukránok reményei szerint) az ukrajnai foglalások ellenében (melyek amúgy aligha szerezhetőek vissza konvencionális hadviseléssel, létszámában fogyatkozó haderővel); - saját területen még kevésbé akarózhat a Kremlnek atomfegyvereket bevetni, ám kénytelenné válik színt vallani a társadalma felé egy általános hadiállapottal (és ennek nyomán mozgósítással). Tehát egy ilyen irányú, meglepetésszerű támadással (melyet eleinte félrevezető hadmozdulatnak is vélhetnek a magukat Délkelet-Ukrajnában bebástyázó oroszok, erőtlenül reagálva arra, akár még elősegítve is azt, a várt támadás gyengítésére számítva!), melynek eleinte talán nem is szabad túl lehengerlőnek tűnnie (átlátszó hadicselnek álcázva azt), kényszerhelyzetbe hozható (Zelenszkíj reményei szerint) az orosz vezetés, azonnal megragadva és uralva a kezdeményezést, a történet folytatásának irányítását. A fentebb felvetett fantáziálgatást alátámaszhatja a világsajtóban újfent eluralkodott, egy narratívára szerkesztett altatás is - akár az újságírók és szakértők, akár a hivatalos kormányzati tisztviselők részéről is. Önök kihagynák ezt?

A forradalmár.