a verselemzés technikailag nehezebb feladat, a diákjai közül idén is mindössze egy vizsgázó választotta ezt.
A novellaelemzés könnyebbnek bizonyult
A feladat szempontokat jelölt meg, amelyek mindegyikére ki kellett térnie a vizsgázóknak. Az első volt a szereplők kommunikációja. Ennél a résznél a diákoknak érdemes volt kiemelniük, hogy erősen dramatizált Lázár novellája: sok benne a párbeszéd. Az ördög csak a mesterrel beszél, a kisinassal nem, mert ők a méltó ellenfelek. Nagyon fontos a szövegben a nemverbális kommunikáció (a mester tisztességtudóan köszön, a kisinas védelmet keres, az ördög felröhög, stb.). Fontos elem lehetett az is, hogy a falu népe cselekvéssel kommunikál: engedelmeskednek a kovácsnak.
A másik szempont a narráció volt. A novellában az elbeszélő a hagyományos egyes szám harmadik személyben beszél, szinte végig kívülállóként. Az utolsó néhány mondatban viszont megszólítja az olvasót, „kedves utazó” – ezzel vonja be a történetbe – mutat rá Terdikné Takács Szilvia.
A vizsgázóknak értelmezniük kellett az ördög szándékát, és az ehhez kapcsolódó egyéni és közösségi cselekvéseket is.
Itt a magyartanár szerint ki kellett emelni, hogy az ördög meg akarja patkoltatni a lovát – valójában kihívás elé állítja a kovácsot – , a kérést megtagadni viszont veszélyes volna a közösségre. Szűcs Lajos emberfeletti munkát végez, hogy megmentse a falut, szimbolikus, hogy a fizetséget nem fogadja el, ahogy az esti bál is az, a veszedelemtől való megszabadulásé.
A diákoknak ki kellett térniük a novella mesei és mitikus elemeire is. Itt meg lehetett említeni, hogy a történet a valóságos világban kezdődik, az első mondat viszont már egyértelmű előrejelzés (kénszag). A történet fokozatosan lép a mesei-mitikus szintre: elhallgatnak a gépek, furcsa a vendég lába, összegyűri a patkót vagy a lónak szarva van. Csak ezek után mondja ki a kisinas – amit a mester már tud – hogy „ez az ördög”.
Terdikné rámutat: a lóvá tett ördög figurája népszerű a magyar népmesékben is: hasonlóképpen a novellában is mesei fordulatot vesz a történet. Azt is érdemes volt az érettségizőknek a dolgozatukba beleírni, hogy hagyományos novelláról van szó: ennek egyik ismérve, hogy a hétköznapokat egy szokatlan esemény szakítja meg. A másik, hogy a cselekmény tér, idő és szereplők szempontjából szűk térben mozog, a végén pedig ott a meglepő fordulat.
Összehasonlító verselemzés: jól kirajzolódó különbségek
A feladatban megfogalmazott szempontok alapján a két költemény különbségei jól kirajzolódnak, a kétfajta költői attitűd és a Csokonai-képek főbb eltérései megragadhatók”
– értékeli az összehasonlító verselemzéses feladatot a tanárnő. Mindezek mellett úgy véli, a Tóth Árpád-vers túl hosszú egy összehasonlító elemzési feladathoz, mivel itt külön kell figyelni az összehasonlítás technikájára és az arányosságra. A fogalmazás lehetséges elemei voltak: Petőfi egy anekdotát fogalmaz verssé, a lírai alany a háttérben marad, míg Tóth Árpád a maga viszonyát fogalmazza meg a nagy költőelőddel: az „invokáció” segítségül hívást jelent: áldást kér a munkájára Csokonaitól.
Petőfi beszédmódja a témához (borivás) illően kedélyes, párbeszédes. Míg Tóth Árpád vallomásos, a megszólított és saját maga közös élményeire, a költői szerep párhuzamaira épít (magány, éhezés, vándorlás). Petőfi Csokonai népies verseinek stílusát, míg Tóth Árpád inkább a szentimentális Csokonait idézi meg.
Ami a poétikai eszközöket illeti, Petőfi erős dramatizáltsággal mozgalmas, verbális stílussal él, addig Tóth Árpád a finom, impresszionista nyelvvel, ami költői eszközökben igen gazdag.
Petőfi a vidám, borissza és bohém Csokonait állítja elénk, aki otthonosan mozog a népi közegben: közel hozza, valóságossá teszi Csokonai emberi alakját. Ellenben Tóth Árpád „felemeli” (ez által el is távolítja), értékeli az irodalomban betöltött szerepét, és elsősorban a reményvesztett, valamint a lehetetlenért küzdő Csokonait helyezi előtérbe. Tóth Árpád Csokonai-képe összetettebb, részletesen kidolgozott: ő 100 év után differenciáltabban láthatta Csokonait, mint Petőfi 40 év után.
Összességében korrekt volt a feladatsor, megfelelő felkészülés után megoldható, a korábbi feladatokhoz képest közepes erősségű volt – értékelte Terdikné, mint mondta, a feladatsor lehetőséget adott arra, hogy a tehetséges tanulók az átlagból kiemelkedjenek, az átlagos képességűek pedig biztonsággal tudják teljesíteni az elvárt szintet.
Nyitókép: MTI/Varga György