Magyarérettségi: csináljuk együtt! Megoldások szaktanárral

Első feladatként a magyar nyelv és irodalomból középszinten érettségizőknek egy szövegértési feladatsort kellett megoldaniuk. A diákoknak Máté Andrea: A bikavér legendája című írását kellett értelmezniük, majd válaszolniuk az ahhoz kapcsolódó kérdésekre.

Szövegértés: sok volt a feladat, nehéz hozni a maximum pontot

– értékeli a feladatot Terdikné Takács Szilvia magyartanár. Véleménye szerint a tizenkét feladat „inkább kissé sok volt, mint nehéz”, közöttük több olyan is volt, ami nem lényeges információra kérdezett rá, így visszakeresése meglehetősen időigényes volt. Újdonságot az jelentett, hogy az érettségizőknek meg kellett indokolniuk, miért hamisak az állítások, amelyek féligazságok voltak.

Terdikné Takács Szilvia úgy tartja, hogy a rendelkezésre álló idő kissé kevés volt erre a feladatra, ezért szerinte nem könnyű a maximális pontot megszerezni, de összességében a feladatsor alkalmas volt arra, hogy a szövegértési képességek szempontjából differenciálja a tanulókat.

Érvelés: tanulóbarát, egyértelmű szöveg

A szövegértési feladat után az érettségizők választhattak az érvelés vagy gyakorlati szövegalkotás között. Annak, aki az érvelés mellett tette le a voksát, egy pár mondatos szövegben bemutatott Bringázz a suliba! mozgalomról kellett kifejteniük véleményüket, egyetértenek-e az akcióval.

„A téma aktuális, tanulóbarát, a kiinduló szöveg egyértelmű” – mondta a magyartanár. Rámutatott, tartalmi szempontból két elemre kellett figyelni, arra, hogy reagáljanak a diákok a felvezető szöveg valamelyik közléselemére, és arra is, hogy fejtsék ki személyes tapasztalataikat is.

A tanuló eldönthette, hogy egyetért, vagy nem ért egyet, bár nem kellett kizárni a köztes álláspont lehetőségét sem. Lehetséges érvek a mozgalom mellett: olcsó, nem környezetszennyező, nem kell igénybe venni a szülőt, csoportosan megvalósítható, önállóságra, a közlekedési ismeretek korai elsajátítására nevel, vagy esetleg vannak kerékpárutak. Lehetséges érvek ellene: balesetveszélyes, befolyásolhatja az otthon és az iskola távolsága, vagy nincs mindenütt biztonságos kerékpárút.

„Nagyon fontos viszont, hogy a szövegnek kell, hogy legyen felütése és lezárása, valamint, hogy bekezdésekre legyen tagolva” – hívta fel a figyelmet a magyartanár. De – mint mondta – ebben a feladatban különösebb hibalehetőség nem volt.

Gyakorlati szövegalkotás: nagyobb volt a hibalehetőség

A gyakorlati szövegalkotási feladat egy ajánlólevél megírása volt. Itt a pedagógus szerint nagyobb volt a hibázási lehetőség, hiszen ismerni kellett az ajánlólevél formai elemeit, úgy, mint a címzés, dátum, aláírás, elrendezés, vagy a jelölt neve. Továbbá, fel kellett használni a szövegben megadott személyes adatokat is. Két további körülményt a vizsgázónak kellett kitalálnia, ami elkerülhette a figyelmét. Ilyen lehetett például a kitűnő tanulmányi eredmény, vagy az iskolai sporteredmények. Az első blokkra 90 percük volt a diákoknak.

*

Műértelmező szövegalkotás

A magyarérettségi második része a műértelmező szövegalkotás volt, amire 150 perc állt rendelkezésre. Lázár Ervin: A kovács című novellájának elemzése, vagy két vers – Petőfi Sándor: Csokonai és Tóth Árpád: Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz összehasonlító elemzése között választhattak a diákok.

Mint Terdikné mondta:

A novellaelemzés könnyebbnek bizonyult

A feladat szempontokat jelölt meg, amelyek mindegyikére ki kellett térnie a vizsgázóknak. Az első volt a szereplők kommunikációja. Ennél a résznél a diákoknak érdemes volt kiemelniük, hogy erősen dramatizált Lázár novellája: sok benne a párbeszéd. Az ördög csak a mesterrel beszél, a kisinassal nem, mert ők a méltó ellenfelek. Nagyon fontos a szövegben a nemverbális kommunikáció (a mester tisztességtudóan köszön, a kisinas védelmet keres, az ördög felröhög, stb.). Fontos elem lehetett az is, hogy a falu népe cselekvéssel kommunikál: engedelmeskednek a kovácsnak.

A másik szempont a narráció volt. A novellában az elbeszélő a hagyományos egyes szám harmadik személyben beszél, szinte végig kívülállóként. Az utolsó néhány mondatban viszont megszólítja az olvasót, „kedves utazó” – ezzel vonja be a történetbe – mutat rá Terdikné Takács Szilvia.

A vizsgázóknak értelmezniük kellett az ördög szándékát, és az ehhez kapcsolódó egyéni és közösségi cselekvéseket is.

Itt a magyartanár szerint ki kellett emelni, hogy az ördög meg akarja patkoltatni a lovát – valójában kihívás elé állítja a kovácsot – , a kérést megtagadni viszont veszélyes volna a közösségre. Szűcs Lajos emberfeletti munkát végez, hogy megmentse a falut, szimbolikus, hogy a fizetséget nem fogadja el, ahogy az esti bál is az, a veszedelemtől való megszabadulásé.

A diákoknak ki kellett térniük a novella mesei és mitikus elemeire is. Itt meg lehetett említeni, hogy a történet a valóságos világban kezdődik, az első mondat viszont már egyértelmű előrejelzés (kénszag). A történet fokozatosan lép a mesei-mitikus szintre: elhallgatnak a gépek, furcsa a vendég lába, összegyűri a patkót vagy a lónak szarva van. Csak ezek után mondja ki a kisinas – amit a mester már tud – hogy „ez az ördög”.

Terdikné rámutat: a lóvá tett ördög figurája népszerű a magyar népmesékben is: hasonlóképpen a novellában is mesei  fordulatot vesz a történet. Azt is érdemes volt az érettségizőknek a dolgozatukba beleírni, hogy hagyományos novelláról van szó: ennek egyik ismérve, hogy a hétköznapokat egy szokatlan esemény szakítja meg. A másik, hogy a cselekmény tér, idő és szereplők szempontjából szűk térben mozog, a végén pedig ott a meglepő fordulat.

Összehasonlító verselemzés: jól kirajzolódó különbségek

– értékeli az összehasonlító verselemzéses feladatot a tanárnő. Mindezek mellett úgy véli, a Tóth Árpád-vers túl hosszú egy összehasonlító elemzési feladathoz, mivel itt külön kell figyelni az összehasonlítás technikájára és az arányosságra. A fogalmazás lehetséges elemei voltak: Petőfi egy anekdotát fogalmaz verssé, a lírai alany a háttérben marad, míg Tóth Árpád a maga viszonyát fogalmazza meg a nagy költőelőddel: az „invokáció” segítségül hívást jelent: áldást kér a munkájára Csokonaitól.

Petőfi beszédmódja a témához (borivás) illően kedélyes, párbeszédes. Míg Tóth Árpád vallomásos, a megszólított és saját maga közös élményeire, a költői szerep párhuzamaira épít (magány, éhezés, vándorlás). Petőfi Csokonai népies verseinek stílusát, míg Tóth Árpád inkább a szentimentális Csokonait idézi meg.

Ami a poétikai eszközöket illeti, Petőfi erős dramatizáltsággal mozgalmas, verbális stílussal él, addig Tóth Árpád a finom, impresszionista nyelvvel, ami költői eszközökben igen gazdag.

Petőfi a vidám, borissza és bohém Csokonait állítja elénk, aki otthonosan mozog a népi közegben: közel hozza, valóságossá teszi Csokonai emberi alakját. Ellenben Tóth Árpád „felemeli” (ez által el is távolítja), értékeli az irodalomban betöltött szerepét, és elsősorban a reményvesztett, valamint a lehetetlenért küzdő Csokonait helyezi előtérbe. Tóth Árpád Csokonai-képe összetettebb, részletesen kidolgozott: ő 100 év után differenciáltabban láthatta Csokonait, mint Petőfi 40 év után.

Nyitókép: MTI/Varga György