azért, mert valaha tíz évig fideszes képviselőként tevékenykedett (lásd még: a 2018-as választások éjszakáján a fideszes eredményvárón fideszes fülbevalót villantott, ezért örökre al-kal-mat-lan!!!4!).
Ha Daniel Freund és köre olyan kérdésekben sem képes a politikai szekértáborokon felülemelkedő lojális együttműködésre, amelyek teljesen irrelevánsak a német választók gázszámlái és szabadságjogai szempontjából, akkor vajon hitelesen oktatják-e ki együttműködésből azt a kormányfőt, aki a választóinak gázszámláit és szabadságjogait közvetlenül érintő ügyekben azt mondja kollégáinak, hogy csináljátok nyugodtan, csak minket hagyjatok ki belőle?
De lássuk, hátha legalább az európai értékek ügyében van ok felsőbbrendűségi érzésre. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikke szerint az EU „az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul”.
Kérdés, ezek közül melyiknek tesz eleget a Pelczné Gáll Ildikóval való packázás vagy a magyar uniós elnökség önkényes elvétele.
Minden kisebbségnek biztosítottak-e az egyenlő jogai, ha egy aktuálisan kisebbségi álláspontot elfoglaló ország nem tölthet be bizonyos tisztségeket? Érvényesülnek-e a szabadságjogok ott, ahol az ember szakmai pályázatát aszerint ítélik meg 2023-ban, hogy milyen párt tagja volt 2016-ban? Maradéktalanul megfelel-e vajon az egyenlőség elvének, ha eleve méretes ikszet kap az a jelentkező, akinek narancs volt a jele az óvodában?
Hiszen ha konkrét példák volnának Pelczné Gáll Ildikó elfogultságára, nem győzték volna a fejére olvasni őket a meghallgatáson – de egyetlen ilyen se hangzott el.
És vajon messzemenően a népuralom híve és védelmezője-e az a Daniel Freund, aki miután 2019-ben az akkoriban még 20,5 százalékos német Zöldek listájának 20. helyéről csúszott be az Európai Parlamentbe (a mostani 14 százalékos népszerűségük mellett pedig legfeljebb akkor van esélye mandátumának megtartására, ha a pártközpont a twitterezgetéssel szerzett érdemeinek elismeréséül 6-8 hellyel előrébb sorolja a listán), most felhatalmazva érzi magát arra, hogy csak azért gáncsoljon egy szakembert (aki 2014-ben listavezetőként, 57 százalékos felhatalmazással lett EP-képviselő, majd 2017-ben az EP-képviselők többségének támogatásával vált a Számvevőszék tagjává), mert annak a pártnak volt tagja, amelyikre a magyar választók nagy többsége szavazni bátorkodik?