Ha Daniel Freund és köre olyan kérdésekben sem képes a politikai szekértáborokon felülemelkedő lojális együttműködésre, amelyek teljesen irrelevánsak a német választók gázszámlái és szabadságjogai szempontjából, akkor vajon hitelesen oktatják-e ki együttműködésből azt a kormányfőt, aki a választóinak gázszámláit és szabadságjogait közvetlenül érintő ügyekben azt mondja kollégáinak, hogy csináljátok nyugodtan, csak minket hagyjatok ki belőle?
De lássuk, hátha legalább az európai értékek ügyében van ok felsőbbrendűségi érzésre. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikke szerint az EU „az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul”.
Kérdés, ezek közül melyiknek tesz eleget a Pelczné Gáll Ildikóval való packázás vagy a magyar uniós elnökség önkényes elvétele.
Minden kisebbségnek biztosítottak-e az egyenlő jogai, ha egy aktuálisan kisebbségi álláspontot elfoglaló ország nem tölthet be bizonyos tisztségeket? Érvényesülnek-e a szabadságjogok ott, ahol az ember szakmai pályázatát aszerint ítélik meg 2023-ban, hogy milyen párt tagja volt 2016-ban? Maradéktalanul megfelel-e vajon az egyenlőség elvének, ha eleve méretes ikszet kap az a jelentkező, akinek narancs volt a jele az óvodában?
Hiszen ha konkrét példák volnának Pelczné Gáll Ildikó elfogultságára, nem győzték volna a fejére olvasni őket a meghallgatáson – de egyetlen ilyen se hangzott el.