Nagyszombaton az egyház Jézus sírjánál időzik és imádkozik. A szent három nap utolsó napján Jézus sírban nyugszik, ezért a templomokban szokássá vált az úgynevezett szent sírok kialakítása, amelyben nagypéntek estétől nagyszombat estig, vagy egészen húsvétvasárnap hajnalig Jézus szobra látható, a hívek pedig ide érkeznek, hogy csendben imádkozzanak és elmélkedjenek. A nagyszombat még böjti nap, bár már nem szigorú böjt, mint nagypéntek volt. Akárcsak Jézus halálának napja, a nagyszombat is szentmise nélküli nap (nincs saját miséje), ám nagyszombat este már ünnepel az egyház és Krisztus feltámadásának örömét hirdeti.
A nagyszombat csöndes: miután halálát követően Arimateai József és Nikodémus segítségével eltemették Jézust (erről a bibliai jelenetről szól cikkünk nyitóképe), az abban az évben szombatra eső ószövetségi húsvétot a tanítványok a törvénynek megfelelően (csendben) töltötték. Így ma az egyház is csöndben elmélkedi át mindazt, ami történt és közben imádságos lélekkel készül a feltámadás örömünnepére (vasárnap hajnalra). Az üdvösségtörténetben ugyanakkor fontos, hogy ez a nap Jézus pokolra szállásának napja is egyben: ez Jézus isteni hatalmát fejezi ki, mégpedig azt, hogy hatalma van a halál és az alvilág fölött. E kettő hatalmát Krisztus éppen feltámadásával töri majd meg. Az, hogy Jézus alá szállt a poklokra, valójában azt jelenti, hogy