A kereszt drámája és diadala, az értünk meghalt Isten Fia – ma van nagypéntek, Jézus halálára emlékezünk

Jézus szenvedésének, halálának és egyben temetésének napja, aliturgikus nap, amely ráadásul szigorú böjtöt kíván meg – de mit jelent mindez? Hogyan emlékezik meg a kereszténység a Megváltó haláláról és mi történik ilyenkor a templomokban? Cikkünkben összefoglaljuk mindazt, amit nagypéntekről tudni érdemes. –

Krisztus a kereszten 

A szent három nap második napjához érkeztünk: nagypénteken a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedésére, kereszthalálára és sírba helyezésére emlékezik. A keresztények vallják: Jézus, a második isteni személy értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért vállalta a szenvedést és a halált, hogy feltámadásával legyőzze azt és diadalt arasson e világ fejedelme fölött,

Ez az egyetlen nap az évben, amelynek során a katolikus egyház nem ünnepel szentmisét, helyette a csak ezen a napon elvégzett nagypénteki szertartás, az úgynevezett csonka mise ünneplésére gyűlnek össze a hívek, amely a nagycsütörtök este díszeitől megfosztott oltárnál zajlik. Amióta nagypéntek Magyarországon is munkaszüneti nap, egyre több helyen jellemző, hogy Jézus halálának órájában, azaz délután 3 órakor végzik a szertartást, amely előtt keresztutat járnak. (A keresztút Krisztus kínszenvedésének állomásait elmélkedi végig, a falakon elhelyezett stációk a katolikus templomok alapvető részei.) Máshol temetése órájában, azaz este 6 órakor kezdődnek a szertartások, amelyek fontos eleme, hogy (virágvasárnaphoz hasonlóan) teljes egészében elhangzik a passió, azaz a szenvedéstörténet. 

A szertartás teljes csendben kezdődik, a pap (és a szolgálatban részt vevők) pedig a szentélyben földre borulnak: ez a gesztus az önmagát egészen kiüresítő Krisztust idézi fel.  

A jeruzsálemi hagyományban már a 4., Rómában a 6. századtól él ezen a napon a kereszt imádása, vagy más néven a kereszthódolat, amely során az egyház a tiszteletét fejezi ki, egyben megvallja hitét. A teljes közösség a kereszthez járul és térdet hajt, vagy megérinti, imádkozik. 

Bár a csonka mise keretében átváltoztatás nincs, szentáldozás van: a nagycsütörtökön a szent sírhoz vitt oltáriszentséget a szentélybe viszik, majd a Miatyánk és az Isten báránya imádságokat követően kezdődik a szentáldozás szertartása, melyet követően az eucharisztia ismét a szent sírhoz kerül. A puritán, csendes nagypénteki szertartást követően virrasztás kezdődik, a keresztény ember az érte életét adó Jézus kereszthaláláról elmélkedik. 

Szigorú böjt

Nagypéntek a két szigorú böjti nap egyike (a másik a nagyböjtöt bevezető hamvazószerda), amikor a keresztények (a böjt főleg a katolicizmusban van jelen, de egyre inkább terjed a protestáns felekezetek tagjai között is) csak háromszor étkeznek és csak egyszer laknak jól, húst pedig egyáltalán nem fogyasztanak. Az előírás természetesen csak a 18 és 60 év közöttiekre vonatkozik, akik egészségi állapota lehetővé teszi mindezt (a várandós kismamákra szintén nem vonatkoznak a böjti előírások).

de a keresztények e napon kerülik a zenehallgatást, a mulatságokat (habár ezt a nagyböjt során mindvégig) és nagyon sokan lemondanak a televíziózásról, internetezésről is. 

Régen a nagypéntek úgynevezett csendes nap volt, amikor kevesebbet beszélgettek és többet hallgattak az emberek, a gyász színét öltötték magukra és még a tüzeket is eloltották, amelyeket csak a húsvéti szentmise keretében szentelt tűz parazsából élesztettek újra. 

Nagypéntek és a protestáns egyházak

A kálvini felfogás szerint nagypéntek a legnagyobb ünnep. A 19. századig a protestáns istentiszteleteknek is része volt a passió, ahogy a böjt gyakorlata is, amely napjainkban ismét terjedőben van. Nagypénteken (és nagyszombaton) a gyülekezetek tagjai sok helyen fekete ruhát öltenek, ahogyan a szószéket és az úrasztalát is fekete terítővel borítják be. A nagyhét a református gyülekezetekben az úrvacsorához való előkészület, az önvizsgálat, a lelki megtisztulás ideje, amelynek tetőpontja nagypéntek. 

Nyitókép: Pixabay