Öntörvényű, lázadó hippik voltunk –beszélgetés Török Ádámmal

Hetvenötödik születésnapja alkalmából interjúztunk Török Ádámmal idén januárban – sajnos most halálhírét kellett közölnünk. Emlékére közöljük újra portrébeszélgetésünket.

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban

Bartók a legjobb?

Ő a kedvenc zeneszerzőm, szerintem a legnagyobb magyar géniusz. Magyarországot három dologról ismerik Nyugaton: Bartók Béláról, Puskás Öcsiről és a gulyáslevesről. 

Miért érdekelt huszonéves hippiket Bartók 1971-ben?

Papp Gyulával – akit minden idők legjobb rockzenészének tartok – akkor kezdtünk közösen dolgozni, ő hozta Bartókot. Két hete gyakoroltunk a legendás Bem rakparti klubban, a ruhatárban egyébként, marha hideg volt, amikor Gyuszkó előjött azzal, hogy játsszunk Bartókot. Anyám gyakran hallgatta a műveit rádión, gyerekként engem is megfogott Bartók és Kodály zenéje. Gyuszkó tehát hozta az Este a székelyeknél-t, megtanultuk, és a feldogozásainknak óriási sikerük lett. 1971-ben az Illéssel, 1972-ben az LGT-vel turnéztunk, és a mai napig találkozom öreg fiúkkal, akik azt mondják, hogy a Mini sokkal jobb volt náluk, a Bartók-feldolgozások zseniálisak.

Ötven évvel ezelőtt azonban nem adhatták ki a feldolgozásokat, mert Bartók örökösei letiltották. Az igaz, hogy ezt Erdős Péter járta ki?

Nem. Az igaz, hogy az örökösök tiltották le, de Erdős éppen hogy segíteni akart nekünk. 1971 telén rögzítettük az első felvételeinket a Magyar Rádióban, és Kiss Imre szerkesztő behívatott minket, és azt ajánlotta, hogy rögzítsünk még többet, és utána elintézi, hogy felléphessünk a dzsessz­fesztiválon. Mondtuk neki, hogy vannak Bartók-feldolgozásaink is – erre kikerekedett a szeme, ugyanis orgonaművész volt. Akkoriban marha nehéz volt felvételeket készíteni, hiszen összesen három stúdió volt az országban: kettő a Magyar Rádióban, egy pedig a hanglemezgyárnál a Rottenbiller utcában; éveket vártak a zenekarok. Kiss Imre pedig Bartók miatt a rákövetkező hétre stúdióidőpontot ajánlott, bementünk, és fel is vettük a feldolgozásokat. Ennek híre ment Erdőséknél is, és aztán ő is úgy látta, hogy ki kellene adni őket. Viszont kiderült, hogy ez engedélyköteles, a Bartók család itteni ága bírja a szerzői jogokat, ifjabb Bartók Béla pedig végül letöröltette az egészet. Mészáros Márta rendezőnek sem engedték A csodálatos mandarin című filmet.

Az Emerson, Lake & Palmer viszont hozzáfért az Allegro barbaróhoz.

Így van. Ők velünk egy időben kérelmezték, és végül meg is kapták a jogokat. Ez azért volt, mert a Bartók család amerikai tagja, a New Yorkban élő Bartók Péter megengedte nekik, hogy feldolgozzák a darabot. Tizenegyezer fontért adta át nekik egyébként a jogokat.

A Nyitott kapu Bartók költői világára című új Mini-albumot a Rockinform szaklap beválasztotta a 2022-es év tíz legjobb lemeze közé. Örült?

Nagyon. Még ilyen idős fejjel is büszke vagyok rá, hogy

Nekem ez nagy elégtétel. 2016. január 1-jén járt le a szerzői jogvédelem, onnantól szabadon fel lehet dolgozni Bartókot.

Mini - Vissza a városba

Hogyhogy fuvolázni kezdett, miért nem a gitárhoz nyúlt a hatvanas évekbeli nagy könnyűzenei hullám idején, a rhythm and blues korában?

Eleinte különféle együttesekben ordibáltam – éneklésnek nem mondanám –, és kerestem egy hangszert. A dob mellett nehéz énekelni, a gitározásnak nem volt értelme, mert mindenki azt tanulta, zongorázni pedig késő volt, annak már húsz évvel korábban neki kellett volna állni. 1968 nyarán itt volt nálunk a Traffic együttes, ők óriási sztárok voltak Steve Winwooddal az élen. A Kisstadionban játszottak, Chris Wood szaxofonozott, a harmadik számnál elővett egy vékony fémtárgyat, belefújt, és az a csodás hang beterítette a stadiont.

A zene nyugatos volt, a bandák neve is követte ezt: az ön zenekara a Dogs, Charlie-é a Decca, Závodi Jánosé a Stardust volt. Később miért váltott szinte mindenki magyarra? 

A hatvanas években a Szabad Európa Rádió és a Radio Luxembourg adásaiból szereztük az információkat, eszünkbe sem jutott, hogy lehet ezt magyarul is csinálni, vagy mást csinálni, mint utánozni ezeket a királyokat. Néhány év múlva azonban az Illés, a Metro és az Omega saját dalokkal jöttek, így mi is váltottunk:

Honnan jött a Mini név?

Nemzetközi nevet akartunk: a mini elsősorban a miniszoknyára utalt, de jelentette azt is, hogy valamilyen kicsi dolog; én mindig is a kisebb zenekarokat szerettem. Már megvolt a banda, amikor elhívtak minket egy reklámfilmbe, a Mini Calor nevű kályha reklámfilmjében kellett mindenféle garbókban táncolnunk. Innen volt az ötlet, és bejött, imádták a gyerekek.

Vinilen is hallgatták a nyugati zenét?

Voltak lemezek, nyugatról hozták haverok, de nekem nem volt lemezjátszóm. Illetve egy volt, de az első házibulin leöntötték borral, és valaki rá is esett. De nem is hallgattam volna lemezjátszót, hiszen a húszas éveim előtt már elköltöztem otthonról, hippiként a csajoknál laktam.

mert anyámnak és apámnak sok keserűséget okoztam. Lázadó hippik voltunk.

1969 végére a Mininek saját klubja lett a Bem rakparton, amely a hippik találkozóhelye lett. Szóval a Mini az ő zenekaruk lett?

Figyeljen ide, az igazi áttörés 1969 nyarán történt, amikor elmentünk Badacsonyba, és ott a Tátika nevű presszóban kezdtünk játszani. Belvárosi ficsúrok voltunk, az egész belváros eljött velünk, és a környező városokból is özönlött oda az ifjúság. Creamet, Jimi Hendrixet játszottunk.

egy vályogházban laktunk, és rengetegen nálunk ragadtak, ott aludtak a kertben – érdekes módon ez éppen Woodstockkal egy időben történt.

Ekkor játszottak először a Sakk-Matt előtt is az Ifiparkban. Milyen volt?

Radics Bélával jóban voltam, ő hívott meg minket. Autó­stoppal jöttünk Badacsonyból, reggel tízkor másnaposan indultunk, este hétre értünk fel, éppen a kezdésre. Mázli volt, hogy Béla hozott minden hangszert és erősítőt, és azonnal tudtunk kezdeni. Óriási sikerünk volt.

A közönség megdöbbent, hogy magyarok is tudnak ilyen zenét játszani?

Pontosan. Kompromisszummentes muzsika volt,

Radics Bélát a generáció zsenijének, a magyar Jimi Hendrixnek tartják. Ön is ilyennek látta?

Marha jó fülű srác volt, és tehetséges ember, aki a mellőzöttség miatt alkoholista lett, emiatt halt meg nagyon fiatalon. Jó gitáros volt, de akkoriban azért már voltak más jó gitárosok is. Bélának azonban a Taurus együttessel nimbusza lett, majd a halálával legendárium alakult ki körülötte. Egyébként Béla 1968-ban hívott a Sakk-Mattba énekelni, de végül nem engem választottak.

Mini - Kereszteslovag

Volt másik két tehetséges gitáros, akivel többször játszott együtt, és aki életben maradt: Závodi János és Tátrai Tibor. Mi a különbség a játékuk között?

Závodi Jancsi gyerekkorom óta a barátom, egy házban laktunk, aztán együtt zenéltünk, de 1970-ben elváltak az útjaink, mert más zenét akartunk játszani. De aztán mindig találkoztunk. Tátraival szintén ekkoriban találkoztam, már akkor is látszott, hogy zseni. Jancsi rock-bluest játszik, fel­ismerhető technikája van; Tibi meg mindent játszik, ő egy ősgitáros, mindent tud.

A Mini 1971-ben a progresszív rock irányába váltott, szinte egy időben a Syriusszal. Ez mivel magyarázható? Benne volt a levegőben, vagy véletlen?

Benne volt a levegőben. Akkor indult a progresszív rock, 1970-ben az egész világon ez volt a trend, a Syrius és mi is ekkor váltottunk a prog rock, a dzsessz-rock felé. A Syrius tagjai kiemelkedők voltak, Orszáczky Jackie-t a legnagyobb magyar zenésznek tartottam, óriási együttes volt. Amikor először meghallottam, elájultam tőle, utána kicsit utánoztam is. Egy fellépésén ott jammelt Papp Gyuszkó, akkor láttam először, és mondtam is magamban, hogy ezt a srácot meg kell szereznünk. Az ő csatlakozásával indult a Mini aranykorszaka, hat-nyolc marha jó számot írtunk, felvette őket a rádió, ez lett volna az első nagylemezünk, de végül csak 2008-ban jelentek meg.

A Kereszteslovag című számuk és más szerzeményeik is hasonlítanak népiességükben, hangzásukban a Kex dalaihoz. Volt rokonság velük is?

A Kex szintén zseniális együttes volt. Úgy kapcsolódtunk, hogy majdnem ugyanaz volt a közönségünk, ugyanaz a belvárosi galeri. Közös csajaink voltak, a Kex-alapító Doleviczényi Miklós az osztálytársam volt az általános iskolában, és Baksa-Soós Jánost is jól ismertem. Ők art rockot játszottak, Baksa zseniális volt, improvizált. Sohasem felejtem el a bulijukat a Párizsi Kertben, a Fő utcában. Este hétkor elkezdtek játszani, a lakókat zavarta a zaj, Baksa felmászott a falra, és elkezdett veszekedni a lakókkal… óriási fazon volt. Egyébként ezen az estén lépett fel először Cseh Tamás.

A Mini a rendszer szempontjából a tűrt kategóriába tartozott, ha jól sejtem. Mit jelentett a szürkezónás élet? Nem kaszálták el önöket, mint Baksa-Soós Jánost, a Syriust vagy Radics Bélát, de nem is volt kipárnázva a pálya, hiszen sokáig nem lehetett nagylemezük.

Én egy félnótás hippi voltam,

Engem kielégített, hogy volt egy jó kis bandám, ha volt melóm, jól éreztem magam, és ipari mennyiségben álltak sorba a leányzók. Nem voltam irigy soha senkire, pedig sokkal később kezdő zenészek is milliárdosok lettek hozzám képest. Amit letettem az asztalra, az szerintem nagyon jó. Persze mindig mondták nekem, mit kéne csinálni; Erdős is sokszor behívatott, de ahogy kifordultam az ajtón, tudtam, hogy nem csinálom úgy. Öntörvényű ember voltam, csak az érdekelt, és most is csak az érdekel, amit én szeretek, és amit meg tudok valósítani. A nagylemez hiánya probléma volt persze, mert akkoriban egy zenekart egy nagylemezzel lehetett összetartani, máskülönben leléptek a srácok.

Nagyobb együttesek, mint a Skorpió, a Dinamit, el is szipkázták a zenésztársait. Ez sem tette frusztrálttá?

Nem, mert haver voltam mindenkivel. Együtt jártunk az éjszakába, együtt fociztunk, nem okozott problémát. Mindig találtam új zenésztársakat.

Az 1970-es évek második felében a rendszeres, a P. Mobillal közös ifiparki koncertek segítettek kitörni a rétegzene skatulyájából?

Negyvennégy közös bulink volt, négy-öt ezer ember előtt játszottunk. A Radics-féle Tűzkerékkel is volt huszonöt közös koncertünk. Zsúfolt telt házzal mentek ezek az Ifiparkban. Akkoriban a vároldalban laktam, csak leszaladtam, és a színpadról láttam az ablakunkat, ahogy az édesanyám kinéz rajta. Mázlim volt, három kultikus helyen is házigazda lehettem: 1969-ben a Bem rakparton, 1970-től a Tabánban, 1974-től pedig a Budai Ifjúsági Parkban.

Miért fogyott el a gőz a nyolcvanas évek elejére? Eltűnt a kreativitás, nem volt közös pont?

Megmondom, miért: a levegő fogyott el körülöttünk. Akkor indult az új hullám, a punk, majd a videódiszkó – ez a trend kinyírta az élő zenés progresszív rockot. A Minit ezért 1983-ban feloszlattam. Utána kisebb projektjeim voltak: Tátrai–Török Tandem, Mini RC és más kísérletek – persze még kisebb közönséget vonzottak, de engem meg ezek érdekeltek.

A kilencvenes évek közepéig tartó évtizedet, benne a külföldi zenélést, milyen korszakának érzi? Zeneileg ugyanolyan termékeny időnek tartja, csak nem volt látható a kirakatban? 

Marha jó zenék voltak. Avantgárd, új hullámos cuccokat játszottunk, a szakma értékelte, de akkoriban a kis klubokban mindenki a régi nagy számainkat várta tőlünk.

Mini-koncert - 2003

Az ötvenedik születésnapján jubileumi koncertet adott a Petőfi Csarnokban, és utána megint beindította a motort, jött a Török Ádám és a Mini, és vele újra a közönségsiker.

Igen. A Török Ádám és a RABB formációnk főleg külföldön, elsősorban Svájcban lett sikeres; ott is kis, telt házas klubokban játszottunk. A Mini a kilencvenes végén megint jól futott, szép sikereink voltak vele is.

Sok zenész mondja, hogy jobban szeret kis klubokban játszani, mert ott sok és közvetlen az interakció. Ön is ezt kedveli?

Igen, így vagyok vele. A kis klubokban intimebb a dolog, és nem szükséges akkora felszerelés – ez ma lényeges, mert a jó hangosítás, az effektek és fények sok millió forintba kerülnek. A jó bulihoz ugyanis jó technika is kell.

Az utóbbi időben évente hány koncertet vállalt?

A 2010-es évek elején évente volt akár százhúsz bulim is. 

Májusban nagy buli lesz az Erkel Színházban – mire készülnek a hetvenötödik születésnapja alkalmából?

Minden öt évben szervezünk egy nagy bulit. A fűtési mizéria miatt a színházban csak tavasszal lehet megtartani, ezért lesz május 8-án a koncert, amely születésnapi buli és a Bartók-lemezünk bemutatója egyben. A középpontban a Syrius és a Mini jam sessionje lesz: fellép Tátrai Tibor, az eredeti Syriusból Pataki László és Turai Tamás, aztán Németh János szaxofonos, Németh Alajos basszusgitáros, hazajön Amerikából Balogh „Szivacs” Jenő dobos, illetve Rudán Joe is énekel.

A Mini-sztori

***