Kína sem tétlenkedik: célul tűzte ki, hogy megkerülhetetlen szereplője legyen a világ zöldátállásának. A távol-keleti nagyhatalom már most a világ legnagyobb napelemgyártója, emellett piacvezető a szélenergia, valamint az elektromos járművek akkumulátorának exportjában is. Kína mellett Japán, Dél-Korea és India szintén aktívan fejleszti kapacitásait.
Az Európai Unió leválása a fosszilis energiáról nem új trend, elég csak az évekkel ezelőtt megfogalmazott klímacélokra gondolni, azonban az ütemezést és az átgondolt, fokozatos végrehajtást felborította a háború és az arra válaszul hozott szankciók. Fontos látni, hogy ha Európa tiszta energiát szeretne, az drágább a megszokottnál. A zöldátállás hosszabb távon könnyítheti a kontinens energetikai terheit, ám zöldenergiával termelni technológiaigényes és drága, ráadásul a zöldtechnológiák iránti hirtelen megugró kereslettel a kínálat nem tud lépést tartani.
Mindezek együttesen az úgynevezett greenflation jelenséghez vezetnek, vagyis strukturálisan megdrágítják a jövő energiáját. Mindazonáltal a zöldátállás önmagában nem biztosítja Európa stratégiai szuverenitását, ugyanis a szükséges nyersanyagok döntő részét Európán kívüli szereplők birtokolják: Kína ellenőrzi a globális nikkel-, réz-, lítium- és kobaltfeldolgozás 35–70 százalékát, a ritkaföldfémek feldolgozásának pedig közel a 90 százalékát. Amerika részéről ráadásul egyre erősebb a nyomás, hogy az EU kezdje el felszámolni a kínai kapcsolatait. A nagy kérdés az, hogy ez kinek lesz előnyös.
Digitalizációs és technológiai kihívások
Bár az akadémiai kutatások terén nem állunk rosszul, az EU jelentős lemaradásban van a csúcstechnológiák piacképes alkalmazásában és a digitalizáció nyújtotta előnyök kihasználásában. Kontinensünk a teljes ipart lefedő tíz transzverzális technológiából nyolc esetében lemaradásban van: a McKinsey friss kutatása szerint a vizsgált európai nagyvállalatok 40 százalékkal lassabban növekednek, és 40 százalékkal kevesebbet költenek kutatás-fejlesztésre a mintában szereplő amerikai társaiknál. Ezen belül elsősorban az informatika és a gyógyszeripar a felelős a növekedési lemaradásnak a 60, a k+f-lemaradásnak pedig a 75 százalékáért.