Milyen társadalmi és politikai következményei vannak a földrengésnek Törökországban és Szíriában? Erről beszélgettek a Migrációkutató Intézet rendezvényén.
A Migrációkutató Intézet rendezvényének apropóját a törökországi és szíriai, katasztrofális földrengés adta. A meghívott vendégek Kegyes-Brassai Orsolya építészmérnök volt a győri Széchenyi István Egyetemről, illetve Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. A moderátor szerepét Vargha Márk, az intézet vezető elemzője látta el.
Vargha megjegyzésére, miszerint az ukrán háború elviszi a nemzetközi figyelmet a rengésről, Sayfo megjegyezte, hogy
Törökországban és Szíriában a helyzet „rossz és rosszabb”,
nem is érhette volna sebezhetőbb pillanatban ezeket az országokat a földrengés. Törökországban súlyos gazdasági válság van, a gazdaság lejtmenetben, tehát az ország amúgy is sérülékeny.
Szíriában konkrétan három „országot” érintett a rengés, hiszen három eltérő irányítású területről van szó. A kormányerők tartják az egyik részt, ők 2011-12 óta szankciók alatt állnak, nemzetközi kapcsolataik korlátozottak, tehát limitált segítséget kaptak. Egy másik részen iszlamista irányítás van, akiknek az egyetlen – törökországi – határátkelőjük is megsérült, tehát 72 órán át semmiféle segítség nem érkezett. Utána jöttek ENSZ-konvojok, de jellemzőek gyorssegélyt, és nem mentési eszközöket hoztak. S végül egy harmadik részben törökbarát milíciák uralkodnak, de ide is kevés segély jött, hiszen a közelgő török választások miatt nehéz lenne elszámolni azzal, hogy miért ide megy a segítség.
Törökországban egyébként is nagy feszültséget jelent, hogy 3,6 millió szír menekült van az országban.
Kegyes-Brassai kifejtette, hogy a katasztrófákból tanul a tudomány, de az épületek sérülékenységét vizsgáló irányzat egy friss tudományág, hiszen alig 100 éve vannak regisztrált adatok, amiket kutatni lehet. 1906-ban az USA-ban San Franciscóban volt rengés, 1999-ben pedig a törökországi Izmirben, mind a kettő után szigorítottak a szabványokon. Törökországban egyébként éppen három éve voltak változások a szabványokban, de ez sem segített sokat. Magyarországon egyébként 2011 előtt csak a panelépületeknél volt saját szabvány, azóta EU-s elvárások vannak.
Vargha feltette a kérdést: egyáltalán be lehet-e hajtani a szabványokat egy nem működő államban? Sayfo szerint 1,7 millió ember él belső menekültként az érintett tartományban Szíriában, itt korábban 1,5 millió ember élt, most a lakosság 4,5 millió fő. Tehát nincsen elég lakás, a menekültek egy része törmeléképületekben, kényszerszállásokon, sátrakban él, noha ezek legalább nem emeletes épületek, hanem egyszintesek. De
a lakosság napról-napra él, nem tudnak szabványokat követni.
Törökországban 13 millió épület, az épületek 50%-a nem földrengésbiztos, mert bár születtek szabályok, de éppen a régióban pár éve oldottak ezeken. Akkor még örültek a lazításnak, mára meglett a kára: 385 ezer lakás pusztult el, 1,5 millió ember lakhatása megoldatlan.
Kegyes-Brassai utalt rá, hogy a tektonikai lemezek mozgása közismert, de talán kevesen tudják, hogy az érintett régió az afrikai lemez, az eurázsiai lemez és az arábiai lemez találkozásánál fekszik. A mozgások erejét robbanóanyagok értékében szokás kifejezni, egy 6,3-as rengés pl. 56 ezer kilogramm robbanóanyagnak, de a mostani, ami 7,8-as volt, 56 millió kilogramm robbanóanyagnak felel meg. A skála nem lineáris, az eltérések hatalmasak. Ilyen mértékű mozgás még ebben a régióban sem számítottak,hiszen ez inaktív régió volt az elmúlt 200 évben, eddig csak kisebb földrengések voltak. Ez az oka annak, hogy még
az új épületeket, a szabványra tervezetteket sem a most mért mozgásokhoz tervezték.
És persze lehet készülni és mérni, de a tudomány jelenlegi állása szerint tudjuk előre jelezni a rengéseket, bármikor érhet meglepetés. Példa erre az olaszországi 2016-os esemény, mely olyan régióban történt, ahol nem számítottak ilyen nagyságrendű rengésre.
Sayfo beszélt még a földrengések politikai hatásáról is.
A katasztrófa miatt a már meglévő politikai folyamatok felgyorsultak.
Ismert fogalom 1999 óta a földrengés-diplomácia, Izmir kapcsán a törökök és görögök rendezték sorait, amit később Törökország viszonzott is. Akkor még a görögök a törökök EU-csatlakozását is támogatták volna, ebből aztán semmi nem lett.
Most Törökország görög, örmény, izraeli segélyt is elfogadott, tehát olyan országok is segíthettek, melyekkel a viszonya terhelt. Svédország is próbálkozott, 3,3 millió eurót és 50 szakembert küldött, de ez egyelőre nem segíti a NATO-csatlakozásuk ügyét, Törökország belpolitikai kérdésekkel foglalatoskodik. Borítékolható volt, hogy az ellenzéki sajtó a választásokra készülve támadta a kormányt.
Eközben Szíriában az Aszad-kormány próbálta felhasználni a rengést a nemzetközi konszolidációra. Az arab közösségben láthatóan sikerült eredményeket elérni, az Egyesült Arab Emirátusok már 2018-ban követséget nyitott Szíriában, Egyiptom pedig most először küldte ki külügyminiszterét a felkelés óta. Bahrein is segítséget nyújt, és így sejthető, hogy Szaúd-Arábia is ebbe az irányba tart, hiszen az előbbi országnak kevéssé van önálló külpolitikája.
Fotó: Pixabay
Az Ansage cikke szerint kulcsszerepet kapott a folyamatban Donald Tusk miniszterelnök, külügyminisztere Radoslav Sikorski, valamint a varsói székhelyű VSquare nemzetközi oknyomozó portál hálózata is.
Eddig az „elnyomó fasiszta diktatúra” arca voltam, de már „szexi” ellenzéki politikus vagyok – jelentette ki a műsorban Takács Péter.
Ezek voltak a legolvasottabb híreink csürtörtökön.
Ami elmondhatatlanul nehéz volt.
A Klímapolitikai Intézet szerint az alkalmazkodás lehetőségei már ma is ismertek.