Milyen társadalmi és politikai következményei vannak a földrengésnek Törökországban és Szíriában? Erről beszélgettek a Migrációkutató Intézet rendezvényén.
A Migrációkutató Intézet rendezvényének apropóját a törökországi és szíriai, katasztrofális földrengés adta. A meghívott vendégek Kegyes-Brassai Orsolya építészmérnök volt a győri Széchenyi István Egyetemről, illetve Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. A moderátor szerepét Vargha Márk, az intézet vezető elemzője látta el.
Vargha megjegyzésére, miszerint az ukrán háború elviszi a nemzetközi figyelmet a rengésről, Sayfo megjegyezte, hogy
Törökországban és Szíriában a helyzet „rossz és rosszabb”,
nem is érhette volna sebezhetőbb pillanatban ezeket az országokat a földrengés. Törökországban súlyos gazdasági válság van, a gazdaság lejtmenetben, tehát az ország amúgy is sérülékeny.
Szíriában konkrétan három „országot” érintett a rengés, hiszen három eltérő irányítású területről van szó. A kormányerők tartják az egyik részt, ők 2011-12 óta szankciók alatt állnak, nemzetközi kapcsolataik korlátozottak, tehát limitált segítséget kaptak. Egy másik részen iszlamista irányítás van, akiknek az egyetlen – törökországi – határátkelőjük is megsérült, tehát 72 órán át semmiféle segítség nem érkezett. Utána jöttek ENSZ-konvojok, de jellemzőek gyorssegélyt, és nem mentési eszközöket hoztak. S végül egy harmadik részben törökbarát milíciák uralkodnak, de ide is kevés segély jött, hiszen a közelgő török választások miatt nehéz lenne elszámolni azzal, hogy miért ide megy a segítség.
Törökországban egyébként is nagy feszültséget jelent, hogy 3,6 millió szír menekült van az országban.
Kegyes-Brassai kifejtette, hogy a katasztrófákból tanul a tudomány, de az épületek sérülékenységét vizsgáló irányzat egy friss tudományág, hiszen alig 100 éve vannak regisztrált adatok, amiket kutatni lehet. 1906-ban az USA-ban San Franciscóban volt rengés, 1999-ben pedig a törökországi Izmirben, mind a kettő után szigorítottak a szabványokon. Törökországban egyébként éppen három éve voltak változások a szabványokban, de ez sem segített sokat. Magyarországon egyébként 2011 előtt csak a panelépületeknél volt saját szabvány, azóta EU-s elvárások vannak.
Vargha feltette a kérdést: egyáltalán be lehet-e hajtani a szabványokat egy nem működő államban? Sayfo szerint 1,7 millió ember él belső menekültként az érintett tartományban Szíriában, itt korábban 1,5 millió ember élt, most a lakosság 4,5 millió fő. Tehát nincsen elég lakás, a menekültek egy része törmeléképületekben, kényszerszállásokon, sátrakban él, noha ezek legalább nem emeletes épületek, hanem egyszintesek. De
a lakosság napról-napra él, nem tudnak szabványokat követni.
Törökországban 13 millió épület, az épületek 50%-a nem földrengésbiztos, mert bár születtek szabályok, de éppen a régióban pár éve oldottak ezeken. Akkor még örültek a lazításnak, mára meglett a kára: 385 ezer lakás pusztult el, 1,5 millió ember lakhatása megoldatlan.
Kegyes-Brassai utalt rá, hogy a tektonikai lemezek mozgása közismert, de talán kevesen tudják, hogy az érintett régió az afrikai lemez, az eurázsiai lemez és az arábiai lemez találkozásánál fekszik. A mozgások erejét robbanóanyagok értékében szokás kifejezni, egy 6,3-as rengés pl. 56 ezer kilogramm robbanóanyagnak, de a mostani, ami 7,8-as volt, 56 millió kilogramm robbanóanyagnak felel meg. A skála nem lineáris, az eltérések hatalmasak. Ilyen mértékű mozgás még ebben a régióban sem számítottak,hiszen ez inaktív régió volt az elmúlt 200 évben, eddig csak kisebb földrengések voltak. Ez az oka annak, hogy még
az új épületeket, a szabványra tervezetteket sem a most mért mozgásokhoz tervezték.
És persze lehet készülni és mérni, de a tudomány jelenlegi állása szerint tudjuk előre jelezni a rengéseket, bármikor érhet meglepetés. Példa erre az olaszországi 2016-os esemény, mely olyan régióban történt, ahol nem számítottak ilyen nagyságrendű rengésre.
Sayfo beszélt még a földrengések politikai hatásáról is.
A katasztrófa miatt a már meglévő politikai folyamatok felgyorsultak.
Ismert fogalom 1999 óta a földrengés-diplomácia, Izmir kapcsán a törökök és görögök rendezték sorait, amit később Törökország viszonzott is. Akkor még a görögök a törökök EU-csatlakozását is támogatták volna, ebből aztán semmi nem lett.
Most Törökország görög, örmény, izraeli segélyt is elfogadott, tehát olyan országok is segíthettek, melyekkel a viszonya terhelt. Svédország is próbálkozott, 3,3 millió eurót és 50 szakembert küldött, de ez egyelőre nem segíti a NATO-csatlakozásuk ügyét, Törökország belpolitikai kérdésekkel foglalatoskodik. Borítékolható volt, hogy az ellenzéki sajtó a választásokra készülve támadta a kormányt.
Eközben Szíriában az Aszad-kormány próbálta felhasználni a rengést a nemzetközi konszolidációra. Az arab közösségben láthatóan sikerült eredményeket elérni, az Egyesült Arab Emirátusok már 2018-ban követséget nyitott Szíriában, Egyiptom pedig most először küldte ki külügyminiszterét a felkelés óta. Bahrein is segítséget nyújt, és így sejthető, hogy Szaúd-Arábia is ebbe az irányba tart, hiszen az előbbi országnak kevéssé van önálló külpolitikája.
Fotó: Pixabay
A Budapest tűzfalait új életre keltő Színes Város Csoport nagyszabású falfestményei mostantól Törökországban is láthatók: Isztambulban Jankovics Marcell csodaszarvasával, Kocaeliben világhírű magyar találmányokkal találkozhatnak a járókelők. Az alkotások a Magyar–Török Kulturális Évad apropóján valósulhattak meg.
Nógrádi György szerint rengeteg múlik az amerikai elnökválasztáson.
Jelentős változások jöhetnek a nyugat-európai országban.
Komoly ellenszélben jelent meg az első dokumentum.
Az utóbbi hetekben két meghatározó politikai esemény is zajlott az Európai Unióban, amely tökéletesen rávilágít az integrációban kezdetektől meglévő belső feszültségekre. Dornfeld László írása.
Az 56-os programok, illetve az elmúlt napok csak megerősítették, ismét kétpólusú lehet a hazai közélet. Hogy ez mennyire tartós, az még kérdéses.
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
